Évekkel korábban lefestette Reeva Steenkamp a halálát

Tizenöt évvel ezelőtt már megérezte Pistorius barátnője, hogy meg fogják ölni.

Belsőhang, megérzés, őrangyalunk üzenete, vagy akár isteni sugallat. Bárhogy, és bármivel is magyarázzuk létező jelenség az, hogy valamit előre megérzünk. Nem kell ehhez hit, elég csak, ha belegondolunk, hogy hányszor érezzük egész nap, hogy valami rossz fog történni, s végül igazunk lesz?

Lehet, hogy már évekkel korábban leírjuk, lerajzoljuk, hogy később milyen szörnyűség fog történni, ami aztán megvalósul, és mi érezzük, hogy ezt korábban már átéltük. Ez történhetett Oscar Pistorius barátnőjével is.

Mint ismeretes, a dél-afrikaiak leghíresebb atlétája, érthetetlen és kegyetlen módon, végzett a modell barátnőjével, aki tizenöt évvel korábban pontosan lerajzolta, hogy milyen formában fogja érni a vég.

Akkor valószínűleg csak egy rémálomtól, vagy a semmiből jött ihlettől vezérelve ragadott ecsetet, és vásznat a tizennégy éves Reeva Steenkamp, és alkotta meg azt a festményt, ami a szülei nappalijában lóg a falon.

A képen Reeva látható, akinek a hátából angyalszárnyak nőttek ki, és egy létra mellett áll, amely a mennybe vezet. Tőle távolabb egy férfit festett le, akinek valószerűtlenül vékonyak és hosszúak a lábai. A férfi fegyvert fog a lányra.

Ahogy már tudjuk, a valóságban pontosan ez történt, hiszen Pistoriusnak művégtaggal pótolták a lábait.

Azt már soha sem fogjuk megtudni, hogy Reeva felismerte-e a helyzetet, amikor a szerelme végzett vele. De legyen bárhogy is, az biztos, hogy a tragédiát már nem lehetett elkerülni.

A belsőhangunk nem minden helyzetben figyelmeztet minket a közeledő veszélyre. Rendszerint csak akkor, ha valaki olyan személynek forog veszélyben az élete, akit szeretünk, esetleg a rokonunk, illetve önmagunkkal kapcsolatosan érezzük meg a közeljövő eseményét.

A legtöbben a közeledő halált érezzük meg. Ilyenkor rendszerint egyik pillanatban még boldogok vagyunk, majd a következőben sírni lenne kedvünk, annyira elszomorodunk. Ilyenkor legtöbbször kiderül, hogy abban a pillanatban hunyt el egy rokonunk, barátunk.

A másik leggyakoribb megérzésünk a balesetekkel kapcsolatosak. A sofőröknél úgy jelentkezik ez, hogy hirtelen félnek a volán mögé ülni, mert valamiért azt hiszik, hogy össze fogják törni a járművet, és saját magukat is.

De gyalogosként is ráérezhetünk a bajra, például akkor, amikor nem lépünk le még a zebrára, vagy a közepén megállunk, mert hirtelen tudjuk, hogy egy autós mindjárt gondol egyet, és kikerüli azt az autót, aki megállt nekünk.

Néha előfordul, hogy jó dolgokról is kapunk valahonnan egy sugallatot. Van, aki pontosan látja maga előtt évekkel korábban, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, vagy érzi, hogy ma este el kell mennie, szórakoznia egy klubba, kávézóba, mert ott bele fog botlani álmai párjába.

Más esetben évekkel korábban érzi valaki, hogy fia, lánya, vagy esetleg ikrei fognak születni. Hogy ezek valós megérzések-e, vagy csak az élénk fantázia művei, esetleg mi alakítjuk úgy a jövőnket, hogy ezek megtörténnek, azt senki se tudja biztosra.

De jól tesszük azt, ha a hirtelen ránk törő megérzést, nem seperjük a szőnyeg alá, hanem hallgatunk rá, hogy ne kelljen később keseregnünk afelett, hogy, ha komolyan vettük volna a megérzéseinket, akkor ez nem történt volna meg!

(Forrás: Life)