Fedezzük fel a belső korlátainkat!
Milyen kapcsolatban vagyunk a testünkkel?
Mindenki fejében él egy kép, amit saját magáról alakított ki. Van, aki teljesen elégedett a testével, míg más rosszul érzi magát a bőrében, vagy csak egy megbízhatatlan gépnek tartja, ami bármikor képes cserbenhagyni.
Ebből látszik, hogy a test a lélek temploma, amiről jó, ha tudjuk, hogy milyen belső késztetések vezettek ahhoz a szerepkörhöz, amibe benne ragadtunk. Ha szeretnénk felfedezni a belső korlátainkat, illetve meg akarjuk tudni, hogy min kellene változtatnunk, akkor az alábbi képről válasszuk ki a hozzánk legközelebb álló görög istennőt, és olvassuk el a hozzá rendelt leírást!
Aphrodité (avagy az esztéta): A szerelem és a szépség görög istennője természetesen arra utal, hogy számunkra a szépség a legfontosabb. Jellemző ránk, hogy bizonytalanok vagyunk, emiatt nagyon fontosnak érezzük, hogy mások szépnek találjanak, mert úgy gondoljuk, hogy ez kell ahhoz, hogy értékesnek tartsanak.
A testünkben nem az öröm forrását látjuk, hanem egy erős elégedetlenség mutatót. Ennek a problémának a gyökere a gyerekkorunkban található, ahol a szüleink/tanáraink/barátaink nem figyeltek eléggé az állandó önértékelési zavarunkra, önbizalomhiányunkra, sőt, jellemzőbb volt, hogy olyan követelményt állítottak elénk, amit nem tudtunk teljesíteni.
Felnőttként azért fordítunk nagy hangsúlyt a külsőnkre, hogy visszakapjunk valamit abból, amit korábban megéltünk. A külső megjelenésünkkel szeretnénk kárpótolni magunkat..
Az egyensúlyt úgy teremthetnénk meg, ha megpróbálnánk jobban érezni magunkat a testünkben anélkül, hogy örökösen a tökéletességre törekednénk. A jövőben töltsünk kevesebb időt a tükör előtt! Képzeljük el, hogy milyen változásoktól éreznénk szebbnek, jobbnak, értékesebbeknek magunkat. Gondoljunk például a kedvenc illatunkra, vagy arra, hogy milyen masszázstól lazulnánk el!
Héra (avagy a hedonista): Az örömök házának tartjuk a testünket. Mindegy, hogy szexről, ételekről vagy sportról van-e szó, mert mi mindenben az érzéki élvezetet keressük. A mértékletesség nem az erős oldalunk, mert minden esetben próbálunk a lehető leggyorsabban engedni az ösztöneinknek.
Ebből következik, hogy ránk lehet fogni, hogy életművészek vagyunk. Ennek a negatív hozadéka az, hogy a fizikai és a pszichikai egészségünk nincs egyensúlyban. Mivel nem vagyunk képesek ellenállni a csábításnak, emiatt gyakran extrém diétába fogunk, ami szintén rossz dolog.
Mindennek hátterében gyakran szorongás és belső üresség áll, amit ki akarunk tölteni. Arról is lehet szó, hogy a szüleink olyan elvárásokat támasztottak elénk, amelyek fojtogattak, ezt pedig felnőttként az elhanyagoltság érzéseként könyveltük el, ezért most úgy döntöttünk, hogy többé semmit sem tagadunk meg önmagunktól, és végre hallgatunk az ösztöneinkre.
Jól tennénk, ha megpróbálnánk megtalálni az egyensúlyt azzal, hogy a jövőben a minőségre fektetjük a nagyobb hangsúlyt és nem a mennyiségre. Vegyünk vissza a tempóból, mert akkor könnyebben figyelhetünk a testünkre, illetve arra, hogy mire van szükségünk, mi okoz valódi boldogságot.
Járjunk lassan, legyen időnk arra, hogy kiélvezzük az étel ízét, csodáljuk meg a mesés kilátást, időzzünk el egy festmény előtt. Tapasztaljuk ki, hogy mi az, ami élvezetet okoz, mert akkor igazán élhetünk.
Artemisz (avagy az aszkéta): Úgy viselkedünk önmagunkkal szemben, mintha egy vadonélő állatot próbálnánk megszelídíteni. A jelszavunk a kontroll, hiszen csak akkor tudjuk élvezni a testünket, ha azt képesek vagyunk uralni.
Tudatosan kerüljük a sok kalóriát tartalmazó ételeket, valamint gyakran hangoztatjuk, hogy inkább hagyjuk. Számunkra a test egy gép, amitől elvárjuk, hogy ne valljon kudarcot, emiatt a szex és az étkezés is veszélyes terep a számunkra. Különleges érzékeléssel rendelkezünk. Az ételeket például inkább megszagoljuk, mint kóstoljuk, illetve jobban szeretünk hallgatni, mint érinteni.
Ennek a szélsőséges viselkedésnek az oka a kompenzálás, mert valószínűleg gyerekként olyan neveltetést kaptunk, ami miatt bűntudatot éreztünk az ilyenfajta élvezetek miatt. Megtanultunk önfegyelmet gyakorolni a testi és lelki szükségleteink felett, felnőttként pedig ellenfélként tekintünk a testünkre, akiben kicsit sem bízunk meg.
Az egyensúlyt akkor találhatjuk meg, ha nem figyelünk ennyire arra, hogy kontroll alatt tartsuk a testünket. A lazításnak különféle módszerei léteznek, úgyhogy meg kell találnunk a számunkra leginkább megfelelőt, ami segít, hogy a jövőben élvezzük az élvezeteket.
Próbáljuk ki a jogát, a különböző légzéstechnikákat, esetleg az autogén tréninget, vagy más, testre irányuló terápiát. Ezek segíthetnek, hogy megtanuljuk, hogy hogyan figyelhetünk jobban a testünkre.
Nemeszisz (avagy a tagadó): Nem kezeljük jól, de rosszul se a testünket, ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt. Sokszor a fogyókúra, sporttevékenységek mesetere vagyunk, de az se ritka, hogy úgy viselkedünk, mintha nem létezne a testünk.
A kinézetünket kellemetlennek érezzük, az érzéseinket nehezen fejezzük ki, az élvezetekhez pedig olykor szeszélyesen állunk hozzá. Az is jellemző ránk, hogy nagyon erősen az értelmünkre hagyatkozunk.
A testünk gyakran küldhet számunkra figyelmeztetést, hogy lassan kiég. Ennek okát a rossz fizikai és érzelmi fejlődésben kell keresnünk, de az sem kizárt, hogy az erőszakos, támadó környezet miatt nem tudtunk rendesen fejlődni.
A helyzetünkön sokat javíthatunk azzal, ha elfogadjuk, hogy nem csak van egy testünk, hanem mi magunk vagyunk a test. A jövőben minden egyes nap figyeljünk oda arra, amit csinálunk, és alakítsunk ki kapcsolatot az érzéseinkkel.
Ügyeljünk arra, hogy mit tapasztalunk itt és most! Figyeljük meg, hogy milyen hatással vannak az érzések a testünkre, mert akkor rá fogunk jönni arra, hogy miért fagyunk le a testünkben, aminek üzenetei így könnyebben adnak majd választ.
(Forrás: noiportal.hu)
Mindenki fejében él egy kép, amit saját magáról alakított ki. Van, aki teljesen elégedett a testével, míg más rosszul érzi magát a bőrében, vagy csak egy megbízhatatlan gépnek tartja, ami bármikor képes cserbenhagyni.
Ebből látszik, hogy a test a lélek temploma, amiről jó, ha tudjuk, hogy milyen belső késztetések vezettek ahhoz a szerepkörhöz, amibe benne ragadtunk. Ha szeretnénk felfedezni a belső korlátainkat, illetve meg akarjuk tudni, hogy min kellene változtatnunk, akkor az alábbi képről válasszuk ki a hozzánk legközelebb álló görög istennőt, és olvassuk el a hozzá rendelt leírást!
Aphrodité (avagy az esztéta): A szerelem és a szépség görög istennője természetesen arra utal, hogy számunkra a szépség a legfontosabb. Jellemző ránk, hogy bizonytalanok vagyunk, emiatt nagyon fontosnak érezzük, hogy mások szépnek találjanak, mert úgy gondoljuk, hogy ez kell ahhoz, hogy értékesnek tartsanak.A testünkben nem az öröm forrását látjuk, hanem egy erős elégedetlenség mutatót. Ennek a problémának a gyökere a gyerekkorunkban található, ahol a szüleink/tanáraink/barátaink nem figyeltek eléggé az állandó önértékelési zavarunkra, önbizalomhiányunkra, sőt, jellemzőbb volt, hogy olyan követelményt állítottak elénk, amit nem tudtunk teljesíteni.
Felnőttként azért fordítunk nagy hangsúlyt a külsőnkre, hogy visszakapjunk valamit abból, amit korábban megéltünk. A külső megjelenésünkkel szeretnénk kárpótolni magunkat..
Az egyensúlyt úgy teremthetnénk meg, ha megpróbálnánk jobban érezni magunkat a testünkben anélkül, hogy örökösen a tökéletességre törekednénk. A jövőben töltsünk kevesebb időt a tükör előtt! Képzeljük el, hogy milyen változásoktól éreznénk szebbnek, jobbnak, értékesebbeknek magunkat. Gondoljunk például a kedvenc illatunkra, vagy arra, hogy milyen masszázstól lazulnánk el!
Héra (avagy a hedonista): Az örömök házának tartjuk a testünket. Mindegy, hogy szexről, ételekről vagy sportról van-e szó, mert mi mindenben az érzéki élvezetet keressük. A mértékletesség nem az erős oldalunk, mert minden esetben próbálunk a lehető leggyorsabban engedni az ösztöneinknek.Ebből következik, hogy ránk lehet fogni, hogy életművészek vagyunk. Ennek a negatív hozadéka az, hogy a fizikai és a pszichikai egészségünk nincs egyensúlyban. Mivel nem vagyunk képesek ellenállni a csábításnak, emiatt gyakran extrém diétába fogunk, ami szintén rossz dolog.
Mindennek hátterében gyakran szorongás és belső üresség áll, amit ki akarunk tölteni. Arról is lehet szó, hogy a szüleink olyan elvárásokat támasztottak elénk, amelyek fojtogattak, ezt pedig felnőttként az elhanyagoltság érzéseként könyveltük el, ezért most úgy döntöttünk, hogy többé semmit sem tagadunk meg önmagunktól, és végre hallgatunk az ösztöneinkre.
Jól tennénk, ha megpróbálnánk megtalálni az egyensúlyt azzal, hogy a jövőben a minőségre fektetjük a nagyobb hangsúlyt és nem a mennyiségre. Vegyünk vissza a tempóból, mert akkor könnyebben figyelhetünk a testünkre, illetve arra, hogy mire van szükségünk, mi okoz valódi boldogságot.
Járjunk lassan, legyen időnk arra, hogy kiélvezzük az étel ízét, csodáljuk meg a mesés kilátást, időzzünk el egy festmény előtt. Tapasztaljuk ki, hogy mi az, ami élvezetet okoz, mert akkor igazán élhetünk.
Artemisz (avagy az aszkéta): Úgy viselkedünk önmagunkkal szemben, mintha egy vadonélő állatot próbálnánk megszelídíteni. A jelszavunk a kontroll, hiszen csak akkor tudjuk élvezni a testünket, ha azt képesek vagyunk uralni.Tudatosan kerüljük a sok kalóriát tartalmazó ételeket, valamint gyakran hangoztatjuk, hogy inkább hagyjuk. Számunkra a test egy gép, amitől elvárjuk, hogy ne valljon kudarcot, emiatt a szex és az étkezés is veszélyes terep a számunkra. Különleges érzékeléssel rendelkezünk. Az ételeket például inkább megszagoljuk, mint kóstoljuk, illetve jobban szeretünk hallgatni, mint érinteni.
Ennek a szélsőséges viselkedésnek az oka a kompenzálás, mert valószínűleg gyerekként olyan neveltetést kaptunk, ami miatt bűntudatot éreztünk az ilyenfajta élvezetek miatt. Megtanultunk önfegyelmet gyakorolni a testi és lelki szükségleteink felett, felnőttként pedig ellenfélként tekintünk a testünkre, akiben kicsit sem bízunk meg.
Az egyensúlyt akkor találhatjuk meg, ha nem figyelünk ennyire arra, hogy kontroll alatt tartsuk a testünket. A lazításnak különféle módszerei léteznek, úgyhogy meg kell találnunk a számunkra leginkább megfelelőt, ami segít, hogy a jövőben élvezzük az élvezeteket.
Próbáljuk ki a jogát, a különböző légzéstechnikákat, esetleg az autogén tréninget, vagy más, testre irányuló terápiát. Ezek segíthetnek, hogy megtanuljuk, hogy hogyan figyelhetünk jobban a testünkre.
Nemeszisz (avagy a tagadó): Nem kezeljük jól, de rosszul se a testünket, ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt. Sokszor a fogyókúra, sporttevékenységek mesetere vagyunk, de az se ritka, hogy úgy viselkedünk, mintha nem létezne a testünk.A kinézetünket kellemetlennek érezzük, az érzéseinket nehezen fejezzük ki, az élvezetekhez pedig olykor szeszélyesen állunk hozzá. Az is jellemző ránk, hogy nagyon erősen az értelmünkre hagyatkozunk.
A testünk gyakran küldhet számunkra figyelmeztetést, hogy lassan kiég. Ennek okát a rossz fizikai és érzelmi fejlődésben kell keresnünk, de az sem kizárt, hogy az erőszakos, támadó környezet miatt nem tudtunk rendesen fejlődni.
A helyzetünkön sokat javíthatunk azzal, ha elfogadjuk, hogy nem csak van egy testünk, hanem mi magunk vagyunk a test. A jövőben minden egyes nap figyeljünk oda arra, amit csinálunk, és alakítsunk ki kapcsolatot az érzéseinkkel.
Ügyeljünk arra, hogy mit tapasztalunk itt és most! Figyeljük meg, hogy milyen hatással vannak az érzések a testünkre, mert akkor rá fogunk jönni arra, hogy miért fagyunk le a testünkben, aminek üzenetei így könnyebben adnak majd választ.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások