Festő kötött alkut az Ördöggel
Átkozott lelkek, akik bizonyíthatóan rossz üzleti partnert találtak maguknak.
Dokumentált esetek bizonyítják, hogy az emberek a múltban is eladták a lelküket az Ördögnek, mert abban hittek, hogy ez az egyetlen esélyük arra, hogy jobb legyen az életük, ám később mind megbánták a lelkük eladását.
Paulo Gil: A gyarmati Brazíliában a szabad emberek folyóiratában számolt be arról Joao Batista, hogy Paulo Gil varázsló azért adta el a lelkét, hogy mágikus képességekre tegyen szert. Az üzlet következményeként először egy rabszolga halt meg, akit Gil kedvelt.
A rabszolgatartónak nem tetszett a kapcsolat, ezért Gil nem férhetett hozzá. A varázsló szerette volna magával rántani az elátkozott sorsába Batistát, de ő minden alkalommal visszautasította az ajánlatot, mert tudta, hogy Gil démoni befolyás alatt áll.
Egyszer egy keresztútra is elmentek, hogy egy paktummal pecsételjék meg magukat, de ebből se lett semmit. Ez után Batista borzalmas kínokat élt át. Ezeket állítólag a varázsló hét démon barátja okozta.
Gil újra felajánlkozott, de Batista megint elutasította. Ennek következményeként a sötétség a falujukra telepedett. Batista végül Szent Annához kezdett imádkozni, megtagadta Gilt és a démonokat, mire a szent megmentette őt és a falut.
Antoine Rose: Savoy Boszorkányát 1477-ben fogták perbe. A nő a vallomásában elárulta, hogy anyagi gondokkal küszködött, amire a szomszéd fiútól kapott egy remek megoldást, ugyanis a srác bemutatta a férfialakot felvett Ördögnek.
A gonosz megígérte, hogy segít Rose-nak, ha cserébe lemond Istenről és neki fog adózni. Az alkut megkötötték, Rose pedig törleszteni kezdte az adósságát. A boszorkány kapott egy zacskó aranyat, ezüstöt, egy seprűt, egy üveg kenőcsöt, néhány utasítást és egy időpontot, amire vissza kellett térnie oda, ahol találkozott az Ördöggel. Rose feladata annyi volt, hogy a krémmel kenje be a seprűt, majd mondja azt, hogy: „Gyerünk, az Ördög nevében, gyerünk!”
A dokumentumból kiderült, hogy Rose egy boszorkányszombatra ment, ahol meg kellett csókolnia az Ördög fenekét, hogy ezzel tisztelegjen előtte. Az Ördög már nem férfi képben volt, hanem egy fekete kutyáéban. Rose a vallomásában elmondta, hogy képes volt az Ördögtől kapott seprűn repülni. Tulajdonképpen ő az első boszorkány, aki erre képes volt.
Christoph Haitzmann: Egy szerzetes kéziratából és a festő naplójából származik az eset, amelyben Christoph Haitzmann, bajor festő 1677. szeptember 05-én került Mariazellbe, köszönhetően a pottenbrunni plébános ajánlólevelének.
A levélben leírtak szerint a művész több hónapot töltött Pottenbrunnban, hogy alkosson, majd augusztus 29-én szörnyű görcsök kezdték kínozni a templomban. Mivel ez a következő napokban többször előfordult, ezért a plébános megvizsgálta a festőt, mert kíváncsi volt, hogy Haitzmann alkut kötött-e az Ördöggel.
Hamarosan kiderült, hogy a művész kilenc esztendővel korábban lepaktált a gonosszal, mert alábbhagyott a művészete, és anyagi problémákkal küszködött. Az Ördög kilencszer kísértette meg a festőt, mire ő végre engedett, és írásba adta, hogy egy bizonyos idő után az Ördögé lesz a teste és a lelke.
A folyó hónap 24-ével közeledett a határidő, de a festő nem akarta betartani az alku ráeső részét, ezért remélte, hogy a mariazelli Szűzanya kegyelme megmentheti. Haitzmann vezekelni és imádkozni kezdett, aminek köszönhetően szeptember 8-án, Mária születése napján, éjfélkor az Ördög szárnyas sárkány képében adta vissza a vérrel írt szerződést a szent kápolnában.
Érdekesség, hogy a festő két paktumot kötött az Ördöggel. Az egyiket vérrel, a másikat fekete tintával. Habár Haitzmann egy időre meggyógyult a Szűz kegyelméből, később újra görcsök, fájdalmak, látomások kínozták, de ez már Mária és Krisztus büntetése volt.
1678 májusában Haitzmann visszatért Mariazellbe, hogy a tintával írt szerződés alól is kihúzza magát. Szűz Mária és a szerzetesek most is segítettek a festőnek, aki másodszor is visszakapta a szerződést, majd annyira szabadnak érezte magát, hogy belépett az Irgalmas Testvérek Rendjébe.
Katharina Kepler és Lena Stublerin: Katharina volt a csillagász Johannes Kepler édesanyja, akiről az a hír járta, hogy szerződést kötött az Ördöggel. Az ügy azzal kezdődött, hogy Katharina egyik barátja, Ursula Reinbold megvádolta a nőt, hogy mérgezi.
A vádlottnak nem volt sok választása, hiszen abban az esetben, ha meggyógyítja a nőt, akkor boszorkánynak bélyegezték volna. Szerencsére, bizonyíték hiányában, ejtették a Katharina elleni vádakat, ám később Katharina perelte be a nőt és a fiát rágalmazásért.
Egy esztendővel később néhány lány azt állította, hogy Katharina megátkozta őket paralízissel és a fájdalommal. A nő kénytelen volt elmenekülni, mert a vesztegetéssel kudarcot vallott. Később Katharina 49 rendbeli boszorkánnyal találkozott.
A boszorkányok elvárták, hogy Katharina álljon össze az Ördöggel, amihez állítólag ki kellet ásnia az apja tetemét, majd a férfi koponyájából ivott. Ehhez valószínűleg segítséget is kapott. Miközben Katharina ügye napirenden volt, egy másik eset is borzolta a kedélyeket.
A kancellár Ulrich Broll rendszeresen kínozta a boszorkánysággal vádolt Lena Stublerint, aki azt vallotta, hogy az ördög a városban van, és Lena akkor találkozott vele egy tölgyfa alatt, amikor a kutyáját sétáltatta.
A föld felett lebegő gonosz közölte, hogy Barthlennek hívják. Barthlen többször megkörnyékezte a nőt, aki végül beleegyezett, hogy az övé lesz. A következő 18 évben nem egyszer összegyűrték a lepedőt, megöltek néhány embert, szörnyű viharokat támasztottak, majd végül a nőt lefejezték, a testét pedig szétzúzták.
Katharina ellen is hasonló vádat állítottak fel. Állítólag a nő bevallotta, hogy megölte az állatállomány jó részét és gyerekeket bántott a ráolvasással. Az ügyet 6 évig tárgyalták, ám végül Johannes Kepler kiállt az anyjáért.
A csillagász az egész családját riadóztatta Németországban 1620-ban, és együtt megcáfoltak minden bizonyítékot, aminek köszönhetően felmentették Johannes anyját. A családi összefogás azonban csak addig tartott, amíg Katharina szabad nem lett, ugyanis mind a két gyereke elhatárolódott tőle, majd 6 hónappal később a nő meghalt.
Szent Vazul: 329-ben, Törökországban, egy keresztény család gyermekeként született Szent Vazul. A família később, az üldöztetés idején, vértanúkká vált. Vazul a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója volt, és ő volt, aki a Nagy szerzetesi szabályzat 55 fejezetében legyezte az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló rendszert. A szabályok napjainkban is meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét.
A történet szerint egy rabszolgatartó lánya kereste fel Vazult, mert a ragszolga férje eladta a lelkét az Ördögnek azért, hogy felszabaduljon és elvehessen a nőt. Ezek megtörténtek, ám a volt rabszolga ezt csak akkor vallotta be a lánynak, amikor kiderült, hogy nem tud belépni és imádkozni a templomba.
Vazul úgy döntött, hogy segít. Imába fogott, ami annyira jól sikerült, hogy a szél felhozta a szerződést, a férfi pedig felszabadult.
(Forrás: noiportal.hu)
Dokumentált esetek bizonyítják, hogy az emberek a múltban is eladták a lelküket az Ördögnek, mert abban hittek, hogy ez az egyetlen esélyük arra, hogy jobb legyen az életük, ám később mind megbánták a lelkük eladását.Paulo Gil: A gyarmati Brazíliában a szabad emberek folyóiratában számolt be arról Joao Batista, hogy Paulo Gil varázsló azért adta el a lelkét, hogy mágikus képességekre tegyen szert. Az üzlet következményeként először egy rabszolga halt meg, akit Gil kedvelt.
A rabszolgatartónak nem tetszett a kapcsolat, ezért Gil nem férhetett hozzá. A varázsló szerette volna magával rántani az elátkozott sorsába Batistát, de ő minden alkalommal visszautasította az ajánlatot, mert tudta, hogy Gil démoni befolyás alatt áll.
Egyszer egy keresztútra is elmentek, hogy egy paktummal pecsételjék meg magukat, de ebből se lett semmit. Ez után Batista borzalmas kínokat élt át. Ezeket állítólag a varázsló hét démon barátja okozta.
Gil újra felajánlkozott, de Batista megint elutasította. Ennek következményeként a sötétség a falujukra telepedett. Batista végül Szent Annához kezdett imádkozni, megtagadta Gilt és a démonokat, mire a szent megmentette őt és a falut.
Antoine Rose: Savoy Boszorkányát 1477-ben fogták perbe. A nő a vallomásában elárulta, hogy anyagi gondokkal küszködött, amire a szomszéd fiútól kapott egy remek megoldást, ugyanis a srác bemutatta a férfialakot felvett Ördögnek.A gonosz megígérte, hogy segít Rose-nak, ha cserébe lemond Istenről és neki fog adózni. Az alkut megkötötték, Rose pedig törleszteni kezdte az adósságát. A boszorkány kapott egy zacskó aranyat, ezüstöt, egy seprűt, egy üveg kenőcsöt, néhány utasítást és egy időpontot, amire vissza kellett térnie oda, ahol találkozott az Ördöggel. Rose feladata annyi volt, hogy a krémmel kenje be a seprűt, majd mondja azt, hogy: „Gyerünk, az Ördög nevében, gyerünk!”
A dokumentumból kiderült, hogy Rose egy boszorkányszombatra ment, ahol meg kellett csókolnia az Ördög fenekét, hogy ezzel tisztelegjen előtte. Az Ördög már nem férfi képben volt, hanem egy fekete kutyáéban. Rose a vallomásában elmondta, hogy képes volt az Ördögtől kapott seprűn repülni. Tulajdonképpen ő az első boszorkány, aki erre képes volt.
Christoph Haitzmann: Egy szerzetes kéziratából és a festő naplójából származik az eset, amelyben Christoph Haitzmann, bajor festő 1677. szeptember 05-én került Mariazellbe, köszönhetően a pottenbrunni plébános ajánlólevelének.A levélben leírtak szerint a művész több hónapot töltött Pottenbrunnban, hogy alkosson, majd augusztus 29-én szörnyű görcsök kezdték kínozni a templomban. Mivel ez a következő napokban többször előfordult, ezért a plébános megvizsgálta a festőt, mert kíváncsi volt, hogy Haitzmann alkut kötött-e az Ördöggel.
Hamarosan kiderült, hogy a művész kilenc esztendővel korábban lepaktált a gonosszal, mert alábbhagyott a művészete, és anyagi problémákkal küszködött. Az Ördög kilencszer kísértette meg a festőt, mire ő végre engedett, és írásba adta, hogy egy bizonyos idő után az Ördögé lesz a teste és a lelke.
A folyó hónap 24-ével közeledett a határidő, de a festő nem akarta betartani az alku ráeső részét, ezért remélte, hogy a mariazelli Szűzanya kegyelme megmentheti. Haitzmann vezekelni és imádkozni kezdett, aminek köszönhetően szeptember 8-án, Mária születése napján, éjfélkor az Ördög szárnyas sárkány képében adta vissza a vérrel írt szerződést a szent kápolnában.
Érdekesség, hogy a festő két paktumot kötött az Ördöggel. Az egyiket vérrel, a másikat fekete tintával. Habár Haitzmann egy időre meggyógyult a Szűz kegyelméből, később újra görcsök, fájdalmak, látomások kínozták, de ez már Mária és Krisztus büntetése volt.
1678 májusában Haitzmann visszatért Mariazellbe, hogy a tintával írt szerződés alól is kihúzza magát. Szűz Mária és a szerzetesek most is segítettek a festőnek, aki másodszor is visszakapta a szerződést, majd annyira szabadnak érezte magát, hogy belépett az Irgalmas Testvérek Rendjébe.
Katharina Kepler és Lena Stublerin: Katharina volt a csillagász Johannes Kepler édesanyja, akiről az a hír járta, hogy szerződést kötött az Ördöggel. Az ügy azzal kezdődött, hogy Katharina egyik barátja, Ursula Reinbold megvádolta a nőt, hogy mérgezi.A vádlottnak nem volt sok választása, hiszen abban az esetben, ha meggyógyítja a nőt, akkor boszorkánynak bélyegezték volna. Szerencsére, bizonyíték hiányában, ejtették a Katharina elleni vádakat, ám később Katharina perelte be a nőt és a fiát rágalmazásért.
Egy esztendővel később néhány lány azt állította, hogy Katharina megátkozta őket paralízissel és a fájdalommal. A nő kénytelen volt elmenekülni, mert a vesztegetéssel kudarcot vallott. Később Katharina 49 rendbeli boszorkánnyal találkozott.
A boszorkányok elvárták, hogy Katharina álljon össze az Ördöggel, amihez állítólag ki kellet ásnia az apja tetemét, majd a férfi koponyájából ivott. Ehhez valószínűleg segítséget is kapott. Miközben Katharina ügye napirenden volt, egy másik eset is borzolta a kedélyeket.
A kancellár Ulrich Broll rendszeresen kínozta a boszorkánysággal vádolt Lena Stublerint, aki azt vallotta, hogy az ördög a városban van, és Lena akkor találkozott vele egy tölgyfa alatt, amikor a kutyáját sétáltatta.
A föld felett lebegő gonosz közölte, hogy Barthlennek hívják. Barthlen többször megkörnyékezte a nőt, aki végül beleegyezett, hogy az övé lesz. A következő 18 évben nem egyszer összegyűrték a lepedőt, megöltek néhány embert, szörnyű viharokat támasztottak, majd végül a nőt lefejezték, a testét pedig szétzúzták.
Katharina ellen is hasonló vádat állítottak fel. Állítólag a nő bevallotta, hogy megölte az állatállomány jó részét és gyerekeket bántott a ráolvasással. Az ügyet 6 évig tárgyalták, ám végül Johannes Kepler kiállt az anyjáért.
A csillagász az egész családját riadóztatta Németországban 1620-ban, és együtt megcáfoltak minden bizonyítékot, aminek köszönhetően felmentették Johannes anyját. A családi összefogás azonban csak addig tartott, amíg Katharina szabad nem lett, ugyanis mind a két gyereke elhatárolódott tőle, majd 6 hónappal később a nő meghalt.
Szent Vazul: 329-ben, Törökországban, egy keresztény család gyermekeként született Szent Vazul. A família később, az üldöztetés idején, vértanúkká vált. Vazul a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója volt, és ő volt, aki a Nagy szerzetesi szabályzat 55 fejezetében legyezte az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló rendszert. A szabályok napjainkban is meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét.A történet szerint egy rabszolgatartó lánya kereste fel Vazult, mert a ragszolga férje eladta a lelkét az Ördögnek azért, hogy felszabaduljon és elvehessen a nőt. Ezek megtörténtek, ám a volt rabszolga ezt csak akkor vallotta be a lánynak, amikor kiderült, hogy nem tud belépni és imádkozni a templomba.
Vazul úgy döntött, hogy segít. Imába fogott, ami annyira jól sikerült, hogy a szél felhozta a szerződést, a férfi pedig felszabadult.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások