Főzőcske egy sorozatgyilkossal címmel írt szakácskönyvet Dorothea Puente

A legkegyetlenebb női sorozatgyilkosok.Ha sorozatgyilkosokról esik szó, akkor a legtöbben rögtön férfiakra gondolnak, hiszen róluk hallani a leggyakrabban, éppen ezért most a legkegyetlenebb női sorozatgyilkosokat ismerheted meg.

Dorothea Puente: Kinézetre egy ártalmatlan öreg néninek tűnhet a kaliforniai Dorothea Puente, aki valójában több embert is eltett láb alól. Puente alkoholista szülők gyermekeként jött a világra, majd prostituáltként és madame-ként is dolgozott egy ideig, hogy aztán magát orvosnak és jogásznak kiadva jótékonysági szervezeteknek adományozzon, ám ezt nem a saját pénzéből tette, hanem abból a vagyonból, amit bedrogozott idős emberektől lopott el. A nő azonban lebukott és börtönbe került.

Puente a szabadulása után sem tért jó útra, ugyanis öreg alkoholisták számára nyitott szállót, ahol erős nyugtatóval megölte az idős embereket, akiknek holttestét a kertjében ásta el a csodás virágai közé. Bár összesen nyolc áldozata volt, mégis csupán három ember megölése ügyében ítélték el 1984-ben, 60 éves korában.

Puente a börtönben megírta a Főzőcske egy sorozatgyilkossal című szakácskönyvét, majd 2011-ben, 87 évesen, természetes halált halt. A panzió, ahol a gyilkosságokat elkövette, ma múzeumként működik.

Juana Barraza: Összesen tizenhat idős nőt ölt meg Juana Barraza a kétezres évek elején Mexikóvárosban. Az igazságügyi szakértők szerint a „Little Old Lady Killer”-nek (Kis öreg hölgy gyilkosnak) becézett nő a benne felgyülemlett rengeteg elfojtott düh miatt gyilkolt, ugyanis 12 éves korában az anyja odaadta el férfinak, aki bántalmazta.

Barraza telefonkábelekkel, harisnyanadrággal és sztetoszkóppal fojtotta meg az áldozatait, akiknek megölésért 759 év börtönre ítélték. Mexikó legtermékenyebb sorozatgyilkosa a mai napig rácsok mögött ül.

Aileen Wuornos: A prostituáltként dolgozó Aileen Wuornos hat férfit ölt meg, majd a bíróságon azzal védekezett, hogy önvédelemből gyilkolt, mert az áldozataivá kuncsaftok megerőszakolták és megverték, ám később visszavonta az állítását. A nőt 1992-ben halálra ítélték, majd 2003-ben méreginjekcióval kivégezték. Wuornos életből A rém címmel, Charlize Theron főszereplésével készült film.

Jancsó-Ladányi Piroska: 1954-ben akasztották fel az akkor 21 éves Jancsó-Ladányi Piroskát Törökszentmiklóson. A kivégzésről megjelent tudósításban a következő állt: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a földről a dolgozó, szerető, törekvő társadalmából az emberi dúvad”.

Jancsó-Ladányi már 14 évesen élénk szexuális életét élt szovjet katonákkal, a kuncsaftokat pedig az anyjával együtt fogadta a lepusztult házukban az 50-es évek elején. Az igazi vérengzésbe 1953-ban kezdett, amikor is különböző indokkal kislányokat csalt el, majd megfojtotta őket, fajtalankodott a holttestükkel, amiket aztán egy kútba dobott.

Amikor Balázsi Istvánné rájött, hogy mit művel, akkor a nekrofil, kéjgyilkos Jancsó-Ladányi őt is megpróbálta megölni, de a nőnek sikerült kiszabadulnia a nyaka köré tekert drót fogságából és egyenesen a rendőrségre ment.

A letartóztatott Jancsó-Ladányi először azt vallotta, hogy a gyilkosságokban az anyja és egy szovjet katona segítette, de ezt később visszavonta, és már azt állította, hogy egyedül követte el a gyilkosságokat, miután vonzódni kezdett a nőkhöz egy pornográf könyv hatására. Ugyanakkor vannak, akik szerint ez nem igaz, mert egyedül nem tudta volna kivitelezni a gyilkosságokat.

Jancsó-Ladányi öt áldozatát a szolnoki Kőrösi úti temetőben közös sírba temették, ugyanis a családtagjaikat annyira sokkolták a történtek, hogy képtelenek voltak hitelt érdemlően azonosítani a maradványokat.Leonarda Cianciulli: Az 1930-as években vezetett egy kis üzletet az olaszországi Correggióban Leonarda Cianciulli, aki azért kezdett gyilkolni, mert egy jósnő arra figyelmeztette, hogy a gyerekei veszélyben vannak, ő pedig bebeszélte magának, hogy csak emberáldozatokkal törheti meg az átkot.

A bekattant Cianciulli három nőt csábított be a boltjába, ahol aztán kábítószert adott nekik, majd baltával végzett az elkábított áldozataival, akiknek testét felforralta nátriumszódában és eltüntette. A gyilkosságok miatt bíróság elé állított Cianciulli azért kapta a „la saponificatrice di Correggio”, Correggio szappankészítője becenevet, mert azt vallotta, hogy szappant készített az egyik nő maradványaiból, majd azt a szomszédainak adta. Cianciulli 30 év börtönbüntetést kapott. A halál 1970-ben érte utol.

A nikotinos gyilkos: Az 1950-es években, 22 éves korában döntött úgy Papp Erzsébet, hogy gyilkolni fog. A szabolcsi nő 1957 januárjában hozzáment Rostár Istvánhoz, ám a férfi italozása és veszekedős természete hamar tönkretette a kapcsolatukat.

Az akkoriban már terhes Papp fél évnyi házasság után gondolt először arra, hogy megöli a férfit, de mivel nem akarta elrontani a gyilkosságot, ezért úgy döntött, hogy először „gyakorolni” fog. Az első áldozata a szomszéd kislány volt, akivel nikotin tartalmú patkánymérget itatott, majd a lakásadóját, Fürtös Józsefnét ölte meg, bosszúból, ugyanis rájött, hogy a nő róla pletykál Penészleken.

A két sikeres gyilkosság után Papp elérkezettnek látta az időt arra, hogy megölje a férjét. Erre augusztusban került sor, amikor Lillafüreden szórakoztak, ahova a nő magával vitt egy nikotint tartalmazó pálinkásüveget is.

Amikor Rostár eléggé lerészegedett a Vadászkürt étteremben, akkor Papp egy fél decit öntött a nikotinból a férje fröccsébe. A férfi felhajtotta az italt, majd a vécé felé vezető úton holtan esett össze. A boncolás után alkoholmérgezést állapítottak meg a halál okaként.

A gyilkosságokat megúszó, megözvegyült Papp hamarosan újra férjhez ment, csakhogy már rákapott az emberölés ízére, amivel nem is hagyott fel, ugyanis a következő áldozata a nővére volt, akivel bosszúból végzett.

Az újabb gyilkosság után Papp eladta a nikotinos üveget egy helyi tanítónak, ám mivel a nő nem mosta ki rendesen az üveget, így a benne maradt nikotintól rosszul lett az a négy személy, aki ivott belőle.

Az ügyben indított nyomozás során kiderült, hogy az üvegben nikotin volt, majd a szálak elvezettek Papphoz, akit 1961-ben négyrendbeli gyilkosságban mondtak ki bűnösnek és ítéltek életfogytiglani börtönre. Az ítélet ellen fellebbeztek, aminek eredményeként a sorozatgyilkost halálra ítélték.A Fekete Angyal: A kétezres évek elején döbbentette meg a magyar társadalmat, hogy a bíróság annak ellenére sem mondta ki, hogy gyilkosság történt, hogy Faludi Tímea beismerő vallomást tett, ugyanis végül emberölés kísérlete, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt ítélték el.

A Fekete Angyal becenéven is ismert Faludi 1994 óta nővérként dolgozott a Nyírő Gyula Kórház belgyógyászati osztályán, ahol a kollégái elmondása szerint, gyakran önkényesen kezelt betegeket, sőt, az ügyelete alatt feltűnően sok rákos beteg halt meg.

2001-ben az egyik ápoló észrevette, hogy Faludi úgy ad be injekciót az egyik súlyos rákbetegnek, hogy arra nem kapott orvosi utasítást. A beteg nem sokkal később meghalt, a rendőrség pedig őrizetbe vette a nőt.

A hazugságvizsgálat során Faludi elárulta, hogy nagyjából 40 esetben adott be orvosi engedély nélkül különböző szereket a súlyos betegeknek, akik közül többen meghaltak, ám az ő célja nem a gyilkosság volt, hanem a páciensek szenvedésének enyhítése, viszont azzal tisztában volt, hogy az általa beadott szerek halált is okozhatnak.

Annak eredménye, hogy Faludi többször visszavonta, módosította a vallomását, az lett, hogy a nyolc rendbeli gyilkosságból enyhe ítélet született, ugyanis a Fekete Angyal 11 év börtönt kapott, ami mellett eltiltották a hivatásától, ám a jó magaviselete miatt 2009-ben szabadult. Azóta szinte semmit sem tudni róla, csak annyit, hogy hétköznapi életet él.

Amelia Elizabeth Dyer: A viktoriánus korban elterjedt szokás volt a baby farming, tehát az, hogy a teherbe esett lányok főállású pótanyáknak adták el a gyermeküket, hogy fizetésért cserébe, helyettük gondozzák őket addig, amíg nem találnak nekik nevelőszülőket.

Ilyen pótanya volt Amelia Elizabeth Dyer is, aki a Bristol környéki újságokban kínálta a szolgáltatásait, amit sokan igénybe vettek, ugyanis a képzettsége és a szakmai múltja miatt sok lány bizalmat szavazott neki.

A rábízott csecsemők közül az első 1875 körül halt meg tüdőgyulladásban. Ezt az esetet Dyer még jelentette a rendőrségnek, de a továbbiakat már nem, sőt, ő maga ölte meg a csecsemőket, de az anyáktól továbbra is pénzt kért a „gondozásért”.

A nőt az áradó Temze buktatta le 1896-ban, ugyanis a víz partra mosott egy utazótáskát, amiben oszlásnak indult csecsemőt találtak csomagolópapírba tekerve. Mint kiderült, Dyer nem volt elég körültekintő, ugyanis a papír egyik sarkában kiolvasható volt a férjezett neve és az utcanév.

A rendőrség felgöngyölítette az ügyet és eljutott a csecsemőgondozóhoz, akiről kiderült, hogy összesen 600 csecsemőt bíztak a gondozására 1875 és 1896 között, ám a babák közül csak 200 maradt életben, tehát Dyer legalább 400 csecsemőt ölt meg vagy egyszerűen hagyott meghalni. A tettéért kivégezték.

A sokkoló ügy hatására Dyer halála után az angol parlament úgy döntött, hogy megváltoztatja az örökbefogadási törvényeket és szigorít a baby farming intézményén, ám ennek ellenére, két évvel később egy haldokló csecsemőt találtak, akit Mrs. Stewart gondozott. A bébifarm-tulajdonos nőről kiderült, hogy Dyer lánya.

(Forrás: nlc.hu)