Hátborzongató történetek paranormális jelenségekről

Szellemekkel való találkozásról meséltek a Ranker olvasói.Közeledik az október, amikor a szokottnál többen foglalkoznak a szellemekkel, paranormális jelenségekkel, ami leginkább annak tudható be, hogy ilyenkor készülünk a halottak napjára és a halloweenre.

Erre hangolódásképpen íme hat hátborzongató szellemtörténet, amelyet olyan emberek meséltek el, akik azt állítják, hogy ezek a találkozások valóban megtörténtek.

Kísérteties dobolás: „19 éves koromban rendszeresen átjártam esténként a barátomhoz, Denny-ékhez. 20 vagy 21 óra körül érkeztem, aztán hajnali 2-ig vagy 3-ig ott lógtunk a barátaimmal, cigiztem, kávéztam és kártyáztam.

Az egyik éjszaka a szokottnál később indultam haza. Az otthonom 8,7 mérföldre volt Denny-éktől. Miközben hazafelé sétáltam, egyszer csak meghallottam, hogy valahol szól a zene. Több mérföldön keresztül hallottam, de soha nem hangosabban vagy halkabban. A zene az indiándobokra emlékeztettet.

Gyorsítottam a tempómon. Továbbra is hallottam a dobokat, közben pedig fegyverpor szagát éreztem. Azt nem tudom, hogy tényleg hallottam-e magam mögött a lépéseket, vagy csak hallucináltam, mert csak pár méterig hallottam. Végül minden megszűnt, amikor egy erdei tisztásra értem.”

Első főiskolai apartman: „Az első lakás, ahova főiskolásként költöztem, kísérteties volt. Egy nagyon hosszú folyosó vezetett a szobámtól a bejárati ajtóig. Éjjelente, ha a szobatársam nem volt otthon, akkor gyakran lépéseket hallottam a lakásban. A kutyám is hallotta. Olyankor ugatni kezdett és kinézett az előszobába, mintha látna ott valakit.

Az egyik este, miközben tanultam, felfigyeltem arra, hogy a kilincsemre akasztott tábla ide-oda mozog, annak ellenére, hogy minden ablak zárva volt, tehát nem volt logikus magyarázat az előre-hátra mozgására. Amikor azt mondtam, hogy „Állj!”, akkor a tábla rögtön abbahagyta a mozgást.

Pár hónappal később a főbérlőmtől megtudtam, hogy néhány éve felakasztotta magát egy bérlő az alagsorban. Lehet, hogy az ő szelleme volt az.”

A maszkos öreg: „Egyszer, amikor a barátomnál aludtam, akkor úgy az éjszaka közepén a munkáról álmodtam. Eleinte nem volt semmi különös az álomban, csak valami butaság, de később egyre rémisztőbbé vált, aztán a japán kabuki maszkhoz hasonló álarcot viselő férfi üldözött és próbált megölni a munkahelyemen.

Amikor kezdtem felébredni, akkor éreztem, hogy valaki szorosan mögöttem van. Az álom még folytatódott, és a maszkos férfi megtalált. Miközben ébredeztem éreztem, hogy valaki gyengéden simogatja a hajamat. Rettegve feküdtem, mert még valamennyire az álom hatása alatt volna. Aztán meghallottam, hogy egy recsegő hang azt mondja a hátam mögül, hogy: „Hello kislány”.

Ekkor teljesen felébredtem. Összeszedtem a bátorságomat és felültem az ágyban, hogy körülnézzek, de senki sem volt a szobában. Másnap elmeséltem a barátomnak az álmot, mire ő elárulta, hogy a házban egy öreg férfi szelleme kísért.”

Zajos szellem: „13 vagy 14 éves lehettem, amikor a külvárosban éltem a családommal. A főbérlőnk elárulta, hogy a férje a házban halt meg, de azt nem mondta meg, hogy pontosan hol. Az egyik éjszaka, miután lekapcsoltam a villanyt, susogást hallottam, aztán egy BANG-ot, mire felpattantam, hogy felkapcsoljam a világítást.

A házban mindenki hallotta a zajt, és berohantak hozzám, hogy a saját szemükkel lássák, hogy jól vagyok. Benéztem a szobámba, hogy kiderítsem, honnan származott a zaj. Akkor láttam, hogy az ékszerdobozom teljesen kinyílik, és minden fiókom ki van húzva. Az ékszerdobozt gyorsan bedobtam a szekrénybe, és többé elő sem vettem onnan.

A házban máig hallok dolgokat. Például egy este, amikor valami vicceset néztem a tévében a szobámban, akkor tisztán hallottam, hogy valaki nevet. Mintha valaki ült volna mellette. A nevetés nem a tévéből jött.”Fényképes bizonyíték: „Mentálhigiénés terapeutaként dolgozom. Az egyik skizofrén páciensem arról beszélt, hogy van egy lány a szobájában, aki beszélni szokott hozzá. Azt hittük, hogy a beteg csak hallucinál, hiszen egyedül élt.

Az orvos, aki velem volt, úgy döntött, hogy készít egy fényképet, hogy mindenki lássa, hogy nincs szellem. A következő látogatásnál elhozta a fotót, ami alaposan megrémisztett minket, mert tényleg ott volt egy lány.

A képen a páciensem a kanapén ült, a háta mögött pedig ott lebegett egy szellemszerű, fehérbe burkolózott lány. Mindenki, aki megnézte a fotót, azt mondta, hogy igazi. Az orvos is teljesen elképedt, majd közölte, hogy ezen gyógyszeres kezelés nem segít, ide inkább egy pap segítségére lenne szükség.”

Kísértetszínház: „Amikor meglátogattam a testvéremet a főiskolán, akkor elküldött a színházba, hogy vigyek el neki valami holmit. Már besötétedett és bezárták az épületet, de odaadta a kulcsait, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a színház szellemjárta. Szkeptikusként nem érdekelt a dolog.

Benyitottam a színházba, aztán elindultam a szekrény felé, ahol a nővérem cuccai voltak. Ekkor valaki mögém lépett. Komolyan, hallottam a lépéseket, és éreztem, hogy megmozdulnak a padlódeszkák.

Arra számítva fordultam meg, hogy valakinek el kell magyaráznom, hogy mit keresek ott, de senki sem volt ott. Megborzongtam, aztán fogtam a testvérem dolgait, és kirohantam az épületből, ahova soha többé nem mentem újra be.”

(Forrás: noiportal.hu)