Hátborzongató utazás
Mindenképpen el kell látogatnunk a világ tíz legrémisztőbb helyszínére, ha szeretjük a félelmetes úti célokat.
A nyaralás, utazás nem jelent mindenkinek mediterrán tengerpartot, városlátogatást, túrázást, kempingezést, mert jó páran vagyunk, akit inkább az izgalmas, hátborzongató úti cél vonz. Ha szeretnénk eljutni a világ legrémisztőbb helyeire, akkor vegyük fel a bakancslistánkra az alábbi helyszíneket!
Poenari Kastély – Románia: Messzire se kell mennünk, ha igazán hátborzongató helyszínre kirándulnánk el, ám ne a Bran kastélyt keressük, mert hiába népszerű turistalátványosság, valójába nincs bizonyíték arra, hogy ott élt volna Vlad Tepes.
Ha biztosra akarunk menni a történelmi alak lakhelyével kapcsolatban, akkor a Poenari Kastély romjait keressük fel Wallachiában, mert az történelmi tény, hogy ez volt Vlad igazi otthona, amit a XIII. század elején emeltek, Románia déli részén.
A XIV. században Poenari volt a Basarab uralkodók kedvenc kastélya. Az évek alak egymást váltották a nevek és a lakók, de végül a kastélyt mindenki magára hagyta, majd jött a XV. században III. Vlad, a Karóbahúzó, akinek nem kellett vámpírnak lennie ahhoz, hogy félelmetes alak legyen.
III. Vlad nagyon okosan rájött arra, hogy a kastély legnagyobb előnye az, hogy egy meredek szakadék mellett, egy magas sziklán áll. Az uralkodó felújította, megerősíttette és az erődévé tette az épületet. Miután III. Vlad elhalálozott, a kastély romba dőlt.
Napjainkban részben megnyitották a turisták előtt, ám fontos megjegyezni, hogy komoly kitartás kell ahhoz, hogy feljussunk a kastélyhoz, mert egy 1500 fokos lépcső megmászása vár ránk, de a kitartás most is meghozza az eredményét, hiszen a világ legkísértettebb helyén találhatjuk magunkat, ha feljutunk.
Európai osszáriumok: Az osszárium egy olyan szekrényt, épületet jelent, amelybe emberi csontmaradványokat őriznek. Ezt a fajta végső nyughelyet elsősorban ott használják, ahol kevés a temetkezési hely, emiatt nem lehet mindenkit a földbe temetni.
Európában több ilyen osszárium található, látogatható. A leghíresebb közülük Párizs Katakombája, ahol több, mint 4000 szerzetes maradványa pihen. Néhány csontváz érintetlen, és a ferences rend hagyománya szerint szövettel van beborítva. A legtöbb csontot díszítő elemként használták fel.
A Mary King’s Close – Skócia: A mai napig mítoszok és rejtélyek központi helyszíne Mary King’s Close utcácskái, amelyek évekig Edinburgh alatt bujkáltak. Skócia régi városrészének sorsa 1645-ben pecsételődött meg, ugyanis kitört a pestis.
A szóbeszéd szerint a járvány miatt úgy döntött a helyi tanács, hogy befalazzák a városnegyedet, az áldozatokat pedig otthagyják meghalni. Ezért a döntésért kapta a város alatti negyed a becenevét, ami „a szomorúság utcája”.
Ennek a kegyetlenségnek ismeretében rávághatjuk, hogy a hely biztos, hogy szellemjárta, hiszen itt bőven volt kín, szenvedés, békésnek nem mondható halál. A helyi kísértetek közül a leghíresebb Annie, aki a befalazás után kezdett kísérteni.
A kislány a kedvenc babáját keresi, amit a pestits miatt veszített el. A helyiek a mai napig fenntartanak egy szobát, ahol a turisták ajándékot hagyhatnak a kislánynak, hátha Annie végre megtalálja a lelki békéjét.
A Leap Kastély Várbörtöne – Írország: Ahogy Skócia, úgy Írország is bővelkedik szellemjárta helyekben, de a legfélelmetesebb itt az Offaly megyében található, Roscrea városától négy mérföldre északra fekvő Leap Kastély Várbörtöne, amit 1250 és 1659 között építettek.
A Darby család tulajdonában lévő Várbörtönbe rengeteg embert bebörtönöztek, majd megfeledkeztek a rabokról. A pincében, ahol a foglyok tartózkodtak, tüskék állnak ki a földből. Amikor a helyreállítási munkálatokat végezték, akkor a munkások három teherautónyi emberi maradványt szállítottak el. Ezek valószínűleg az 1840-es évekből származtak.
A rengeteg csont természetesen azt is jelenti, hogy nagyon sok szellemmel futhatunk össze. A beszámolók szerint a legijesztőbb egy kicsi, púpos jelenés, aminek a felbukkanását rothadó bűz, kénszag kíséri.
A Machecoul Kastély – Franciaország: De Machecoul Gilles de Rais (1404-1440) tudhatta magáénak a kastélyt, ami napjaink egyik legfélelmetesebb helyszíne, hiszen Breton királya, aki Jeanne d'Arc bajtársa és Franciaország Marsallja volt, arról vált igazán híressé, hogy sorozatgyilkosként ölt, főleg gyerekeket.
A férfi 1434 és 1435 között vonult vissza a katonai élettől, majd elmélyedt az okkultizmus tanulmányozásában, valamint saját kompozíciójú extravagáns előadásokat tartott. Az első gyereket 1432 és 1433 tavasza között ölte meg, majd ezt hasonló bűncselekmények követték.
A gyilkos megerőszakolta az elrabolt kisfiúkat, akiknek elvágta a torkát, majd önkielégítést végzett a vérükben és belső szerveikben. Az udvari iratok így szólnak a kísérleteiről:
„Amikor a gyermekek meghaltak, megcsókolta őket, és akiknek a legszebb végtagjaik és fejük volt, feltartotta azokat a magasba, és sokáig csodálta őket. Testüket felvágta és felvidult a belső szervek láttán, gyakran, a gyermekek haldoklása közepette ráült a hasukra, és harsányan nevetett…”
A borzalmas bűncselekményekért, amelyek mindegyikért a Machecoul Kastélyban követte el, 1440. október 26-án végezték ki Nantes-ben. A kastély romokban maradt fenn. Az áldozatokat is a kastély közelében temették el.
Poveglia – Velence: A középkorban három pestis járvány áldozatai éltek itt, ráadásul Poveglia nemcsak a haldoklók lakhelye és pestisgödör színhelye volt, hanem a leprásokat is ide száműzték. 1922-ben elmegyógyintézet nyílt a szigeten. Egy ott dolgozó orvost megtámadták az őrült betegek, akik feldobták az illetőt az épület tornyára. A ma már romokban lévő intézet történelme során több, mint 160 ezer ember halt meg.
Állítólag a sziget közepe olyan sok emberi maradványt tartalmaz, hogy a halászok nem mernek halat fogni, mert rendszeresen emberi testrész akad a hálójukba. Amennyiben szeretnénk megnézni magunknak a szigetet, akkor rendkívül barátságosnak kell lennünk a helyiekkel, akiknek a szőlőskertje itt van, mert egyébként szigorúan tilos a nyilvános belépés.
Palermo kapucinus katakombái – Olaszország: Ne keverjük össze ezt a helyet a csontokból épült építményekkel, mert a kapucinus katakombák Palermóban tulajdonképpen Szicília temetkezési helyei, amelyek napjainkban amolyan „halotti turistalátványosságként” funkcionálnak.
1559-ben a kolostor szerzetesei mumifikálták a halott testvéreiket és végső nyughelyre helyezték őket a katakombákban. A holttesteket ecettel mosták meg, majd kerámiacsövekkel szárították ki őket. Némelyik testet bebalzsamozták, míg a másikat lepecsételt üvegkabinokban helyezték.
A szerzeteseket a mindennapi ruhájukba öltöztetve őrizték meg, illetve melléjük helyezték a vezeklésül viselt kötelékeiket is. Eredetileg a halott barátoknak szánták a kapucinus katakombákat, de később státuszszimbólummá vált.
A későbbi századokban helyi szellemi nagyságok kötötték ki, hogy milyen ruhákban legyen tartósítva, sőt, néha átöltöztették a holttesteket. A katakombákat 1880-ban zárták be, de a turisták még ma is látogathatják.
Az utolsó temetés 1920-ban volt, amikor a 2 éves Rosalia Lombardo talált itt végső nyugalomra. Rosalia teste szemel láthatóan sértetlen, köszönhetően egy olyan eljárásnak, amelyet évtizedekig nem ismertek a tudósok, de az elmúlt időben sikerült kideríteni, hogy mi a módszer titka.
Hill of Crosses - Keresztek dombja – Litvánia: A kis ipari várostól, Siauliai-tól 12 km-re, északra fekvő Kryzi Kalnasban az ország nemzeti zarándok központja, ugyanis az itt található Keresztek Dombját ezernyi kereszt tekinthető meg, mint a keresztény odaadás jelképe, illetve ez a kis domb emlékezteti a litvánokat a nemzeti identitásukra.
Azt senki se tudja, hogy mikor kerültek ide az első feszületek, de az biztos, hogy a kommunisták hiába próbálták lerombolni a XX. században, mert a mai napig rengeteg kereszt áll a kegyhelyen, ahonnan a kilátás is mesés.
St Louis Temető – USA: Ha hajlandóak vagyunk nagyon messzire is elutazni csak azért, hogy félelmetesen helyen járjunk, akkor érdemes felkeresnünk a Saint Louis Temetőt, ami három római katolikus temetőt foglal magában New Orleansban.
A legtöbb kripta a XVIII. és a XIX. században épült, de a legrégibb, és még ma is működő, az 1-es számú St. Louis Temető, ám turistaként nem jó ötlet egyedül felkeresni, mert sajnos nem a szellemektől kell félni, hanem a nagyon is élő emberektől, ugyanis rengeteg bűncselekményt követnek el a sírkertben.
A csoportosan biztonságosan látogatható St. Louis Temetőben, a Glapion családi kriptában pihen Marie Laveau, New Orleans Vudu papnője. A szóbeszéd szerint Delphine LaLaurie, a gyilkos előkelőség sírja is itt található.
Aokigahara – Japán: Fujitól északnyugatra található az erdő, amelybe istenfélő ember nem meri betenni a lábát. Az Aokigahara, avagy a japán öngyilkosok erdejének sziklás üregeit évente jég borítja, a talaj pedig elsősorban vulkanikus, ezért nehéz átvágni rajta.
A terület azonban nem ezért rémisztő, hanem azért, mert könnyen egy hullával kerülhetünk szembe. A helyi önkéntesek évente „testvadászatra” indulnak, ugyanis rengeteg szétszóródott emberi csontokra bukkanhatnak a helyiek és a turisták, akik paranormális jelenségekről is meséltek.
Állítólag az Aokigahara a világ második legnépszerűbb helyszíne, ha öngyilkosságról van szó. Az első a San Francisco Golden Gate Híd. Az 1950-es évek óta több, mint 500 ember halt meg az erdőben, többségük öngyilkos lett, évente pedig átlagosan 30 ember végez magával a fák között.
2002-ben 78 holtestet találtak, ami felülmúlta az 1998-as adatot, ami 73 volt. Az öngyilkosságok magas aránya miatt a hivatalok olyan üzeneteket helyeztek ki az erdőben, amely arra buzdítja az elkeseredett embereket, hogy a halál helyett inkább kérjenek segítséget.
(Forrás: noiportal.hu)
A nyaralás, utazás nem jelent mindenkinek mediterrán tengerpartot, városlátogatást, túrázást, kempingezést, mert jó páran vagyunk, akit inkább az izgalmas, hátborzongató úti cél vonz. Ha szeretnénk eljutni a világ legrémisztőbb helyeire, akkor vegyük fel a bakancslistánkra az alábbi helyszíneket!Poenari Kastély – Románia: Messzire se kell mennünk, ha igazán hátborzongató helyszínre kirándulnánk el, ám ne a Bran kastélyt keressük, mert hiába népszerű turistalátványosság, valójába nincs bizonyíték arra, hogy ott élt volna Vlad Tepes.
Ha biztosra akarunk menni a történelmi alak lakhelyével kapcsolatban, akkor a Poenari Kastély romjait keressük fel Wallachiában, mert az történelmi tény, hogy ez volt Vlad igazi otthona, amit a XIII. század elején emeltek, Románia déli részén.
A XIV. században Poenari volt a Basarab uralkodók kedvenc kastélya. Az évek alak egymást váltották a nevek és a lakók, de végül a kastélyt mindenki magára hagyta, majd jött a XV. században III. Vlad, a Karóbahúzó, akinek nem kellett vámpírnak lennie ahhoz, hogy félelmetes alak legyen.
III. Vlad nagyon okosan rájött arra, hogy a kastély legnagyobb előnye az, hogy egy meredek szakadék mellett, egy magas sziklán áll. Az uralkodó felújította, megerősíttette és az erődévé tette az épületet. Miután III. Vlad elhalálozott, a kastély romba dőlt.
Napjainkban részben megnyitották a turisták előtt, ám fontos megjegyezni, hogy komoly kitartás kell ahhoz, hogy feljussunk a kastélyhoz, mert egy 1500 fokos lépcső megmászása vár ránk, de a kitartás most is meghozza az eredményét, hiszen a világ legkísértettebb helyén találhatjuk magunkat, ha feljutunk.
Európai osszáriumok: Az osszárium egy olyan szekrényt, épületet jelent, amelybe emberi csontmaradványokat őriznek. Ezt a fajta végső nyughelyet elsősorban ott használják, ahol kevés a temetkezési hely, emiatt nem lehet mindenkit a földbe temetni.Európában több ilyen osszárium található, látogatható. A leghíresebb közülük Párizs Katakombája, ahol több, mint 4000 szerzetes maradványa pihen. Néhány csontváz érintetlen, és a ferences rend hagyománya szerint szövettel van beborítva. A legtöbb csontot díszítő elemként használták fel.
A Mary King’s Close – Skócia: A mai napig mítoszok és rejtélyek központi helyszíne Mary King’s Close utcácskái, amelyek évekig Edinburgh alatt bujkáltak. Skócia régi városrészének sorsa 1645-ben pecsételődött meg, ugyanis kitört a pestis.A szóbeszéd szerint a járvány miatt úgy döntött a helyi tanács, hogy befalazzák a városnegyedet, az áldozatokat pedig otthagyják meghalni. Ezért a döntésért kapta a város alatti negyed a becenevét, ami „a szomorúság utcája”.
Ennek a kegyetlenségnek ismeretében rávághatjuk, hogy a hely biztos, hogy szellemjárta, hiszen itt bőven volt kín, szenvedés, békésnek nem mondható halál. A helyi kísértetek közül a leghíresebb Annie, aki a befalazás után kezdett kísérteni.
A kislány a kedvenc babáját keresi, amit a pestits miatt veszített el. A helyiek a mai napig fenntartanak egy szobát, ahol a turisták ajándékot hagyhatnak a kislánynak, hátha Annie végre megtalálja a lelki békéjét.
A Leap Kastély Várbörtöne – Írország: Ahogy Skócia, úgy Írország is bővelkedik szellemjárta helyekben, de a legfélelmetesebb itt az Offaly megyében található, Roscrea városától négy mérföldre északra fekvő Leap Kastély Várbörtöne, amit 1250 és 1659 között építettek.A Darby család tulajdonában lévő Várbörtönbe rengeteg embert bebörtönöztek, majd megfeledkeztek a rabokról. A pincében, ahol a foglyok tartózkodtak, tüskék állnak ki a földből. Amikor a helyreállítási munkálatokat végezték, akkor a munkások három teherautónyi emberi maradványt szállítottak el. Ezek valószínűleg az 1840-es évekből származtak.
A rengeteg csont természetesen azt is jelenti, hogy nagyon sok szellemmel futhatunk össze. A beszámolók szerint a legijesztőbb egy kicsi, púpos jelenés, aminek a felbukkanását rothadó bűz, kénszag kíséri.
A Machecoul Kastély – Franciaország: De Machecoul Gilles de Rais (1404-1440) tudhatta magáénak a kastélyt, ami napjaink egyik legfélelmetesebb helyszíne, hiszen Breton királya, aki Jeanne d'Arc bajtársa és Franciaország Marsallja volt, arról vált igazán híressé, hogy sorozatgyilkosként ölt, főleg gyerekeket.A férfi 1434 és 1435 között vonult vissza a katonai élettől, majd elmélyedt az okkultizmus tanulmányozásában, valamint saját kompozíciójú extravagáns előadásokat tartott. Az első gyereket 1432 és 1433 tavasza között ölte meg, majd ezt hasonló bűncselekmények követték.
A gyilkos megerőszakolta az elrabolt kisfiúkat, akiknek elvágta a torkát, majd önkielégítést végzett a vérükben és belső szerveikben. Az udvari iratok így szólnak a kísérleteiről:
„Amikor a gyermekek meghaltak, megcsókolta őket, és akiknek a legszebb végtagjaik és fejük volt, feltartotta azokat a magasba, és sokáig csodálta őket. Testüket felvágta és felvidult a belső szervek láttán, gyakran, a gyermekek haldoklása közepette ráült a hasukra, és harsányan nevetett…”
A borzalmas bűncselekményekért, amelyek mindegyikért a Machecoul Kastélyban követte el, 1440. október 26-án végezték ki Nantes-ben. A kastély romokban maradt fenn. Az áldozatokat is a kastély közelében temették el.
Poveglia – Velence: A középkorban három pestis járvány áldozatai éltek itt, ráadásul Poveglia nemcsak a haldoklók lakhelye és pestisgödör színhelye volt, hanem a leprásokat is ide száműzték. 1922-ben elmegyógyintézet nyílt a szigeten. Egy ott dolgozó orvost megtámadták az őrült betegek, akik feldobták az illetőt az épület tornyára. A ma már romokban lévő intézet történelme során több, mint 160 ezer ember halt meg.Állítólag a sziget közepe olyan sok emberi maradványt tartalmaz, hogy a halászok nem mernek halat fogni, mert rendszeresen emberi testrész akad a hálójukba. Amennyiben szeretnénk megnézni magunknak a szigetet, akkor rendkívül barátságosnak kell lennünk a helyiekkel, akiknek a szőlőskertje itt van, mert egyébként szigorúan tilos a nyilvános belépés.
Palermo kapucinus katakombái – Olaszország: Ne keverjük össze ezt a helyet a csontokból épült építményekkel, mert a kapucinus katakombák Palermóban tulajdonképpen Szicília temetkezési helyei, amelyek napjainkban amolyan „halotti turistalátványosságként” funkcionálnak.1559-ben a kolostor szerzetesei mumifikálták a halott testvéreiket és végső nyughelyre helyezték őket a katakombákban. A holttesteket ecettel mosták meg, majd kerámiacsövekkel szárították ki őket. Némelyik testet bebalzsamozták, míg a másikat lepecsételt üvegkabinokban helyezték.
A szerzeteseket a mindennapi ruhájukba öltöztetve őrizték meg, illetve melléjük helyezték a vezeklésül viselt kötelékeiket is. Eredetileg a halott barátoknak szánták a kapucinus katakombákat, de később státuszszimbólummá vált.
A későbbi századokban helyi szellemi nagyságok kötötték ki, hogy milyen ruhákban legyen tartósítva, sőt, néha átöltöztették a holttesteket. A katakombákat 1880-ban zárták be, de a turisták még ma is látogathatják.
Az utolsó temetés 1920-ban volt, amikor a 2 éves Rosalia Lombardo talált itt végső nyugalomra. Rosalia teste szemel láthatóan sértetlen, köszönhetően egy olyan eljárásnak, amelyet évtizedekig nem ismertek a tudósok, de az elmúlt időben sikerült kideríteni, hogy mi a módszer titka.
Hill of Crosses - Keresztek dombja – Litvánia: A kis ipari várostól, Siauliai-tól 12 km-re, északra fekvő Kryzi Kalnasban az ország nemzeti zarándok központja, ugyanis az itt található Keresztek Dombját ezernyi kereszt tekinthető meg, mint a keresztény odaadás jelképe, illetve ez a kis domb emlékezteti a litvánokat a nemzeti identitásukra.Azt senki se tudja, hogy mikor kerültek ide az első feszületek, de az biztos, hogy a kommunisták hiába próbálták lerombolni a XX. században, mert a mai napig rengeteg kereszt áll a kegyhelyen, ahonnan a kilátás is mesés.
St Louis Temető – USA: Ha hajlandóak vagyunk nagyon messzire is elutazni csak azért, hogy félelmetesen helyen járjunk, akkor érdemes felkeresnünk a Saint Louis Temetőt, ami három római katolikus temetőt foglal magában New Orleansban.A legtöbb kripta a XVIII. és a XIX. században épült, de a legrégibb, és még ma is működő, az 1-es számú St. Louis Temető, ám turistaként nem jó ötlet egyedül felkeresni, mert sajnos nem a szellemektől kell félni, hanem a nagyon is élő emberektől, ugyanis rengeteg bűncselekményt követnek el a sírkertben.
A csoportosan biztonságosan látogatható St. Louis Temetőben, a Glapion családi kriptában pihen Marie Laveau, New Orleans Vudu papnője. A szóbeszéd szerint Delphine LaLaurie, a gyilkos előkelőség sírja is itt található.
Aokigahara – Japán: Fujitól északnyugatra található az erdő, amelybe istenfélő ember nem meri betenni a lábát. Az Aokigahara, avagy a japán öngyilkosok erdejének sziklás üregeit évente jég borítja, a talaj pedig elsősorban vulkanikus, ezért nehéz átvágni rajta.A terület azonban nem ezért rémisztő, hanem azért, mert könnyen egy hullával kerülhetünk szembe. A helyi önkéntesek évente „testvadászatra” indulnak, ugyanis rengeteg szétszóródott emberi csontokra bukkanhatnak a helyiek és a turisták, akik paranormális jelenségekről is meséltek.
Állítólag az Aokigahara a világ második legnépszerűbb helyszíne, ha öngyilkosságról van szó. Az első a San Francisco Golden Gate Híd. Az 1950-es évek óta több, mint 500 ember halt meg az erdőben, többségük öngyilkos lett, évente pedig átlagosan 30 ember végez magával a fák között.
2002-ben 78 holtestet találtak, ami felülmúlta az 1998-as adatot, ami 73 volt. Az öngyilkosságok magas aránya miatt a hivatalok olyan üzeneteket helyeztek ki az erdőben, amely arra buzdítja az elkeseredett embereket, hogy a halál helyett inkább kérjenek segítséget.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások