Hope, az elátkozott gyémánt
Reményt jelent a neve, mégis borzalmas tragédiák fűződnek a legismertebb drágakőhöz. 
A legenda szerint a hindu istenség, Ráma Szita szobrának homlokát díszítette eredetileg a 112,4 karátos gyémánt, amit egy pap lopott el annak idején.
A tolvaj lebukott, és halálra kínozták tettéért.
S így indult el a drágakő vérrel, könnyel, szenvedéssel teli útja.
A gyémántot újra 1642-ben látták, amikor egy francia kereskedő, Jean Baptisre Tavernier szerezte meg, és huszonhat évvel később eladta XIV. Lajos királynak.
A drágakő ekkor vesztett az értékéből, ugyanis az udvari ékszerész annyira lecsiszolta, hogy 67 karátos maradt.
Ekkor még nem Hope gyémántnak nevezték, hanem French Blue névre keresztelték, és az aranygyapjas rend szertartási ékszerei közé tették, hogy csak ünnepekkor viselhessék.
Bár úgy tűnik, hogy nem történt semmi tragédia a gyémánt körül, mégis a történelem ismerői tisztában vannak vele, hogy a megtört XIV. Lajos halálakor egy nagyon legyengült államot hagyott maga után.
Azt már kevesebben tudják, hogy a családját milyen tragédiák érték.
Lamballe hercegnőt például az utcai csőcselék gyilkolta meg.
A gyémánt ezután Marie Antoinette birtokába került, akit guillotinenal végeztek ki.
Az ékszert korábban megvásároló Tavernier, indiai útján lelte tragikus halálát, amikor is megvadult kutyák tépték szét.
A gyémántnak, a francia forradalom idején, nyoma veszett, és legközelebb már Angliában bukkant fel 1812-ben, amikor Daniel Eliason ékszerkereskedő lelte meg a követ egy gyémántkereskedőnél.
1820-ban IV. György kaparintotta meg az ékszert, amit 1830-ban 45,52 karátosra csiszoltak le.
Azonban a kő csak az értékéből, nem az átkának erejéből vesztett, ugyanis IV. György is ugyanolyan szegényen halt meg, mint XIV. Lajos.
A király halála után egy londoni bankár, Henry Philip Hope vette meg a követ, és nevezte el Hope gyémántnak.
Henry halála után a gyémánt az unokaöccse unokájához került, aki hamarosan csődbe ment, ráadásul egy súlyos balesetben az egyik lábát elveszítette.
A szerencsétlenül járt férfinak 1902-ben sikerült megszabadulnia a kőtől, amit 1909-ben Pierre Cartier vett meg, aki elkészítette a mára híressé vált foglalatot hozzá, és 180 ezer dollárért eladta Edward Belae McLeannaknek, aki a feleségének ajándékozta.
Evalyn Walsh McLean optimistán hitt benne, hogy neki nem tragédiát, hanem szerencsét fog hozni a gyönyörű kék ékszer, ám tévedett, ugyanis hamarosan meghalt az édesanyja, és két szolgálólánya is.
Nem sokkal később a kilenc éves fiát halálra gázolta egy autó, a lánya pedig gyógyszer túladagolásban halt meg.
Evalyn azonban még mindig szentül hitte, hogy a drágakőnek semmi köze az eseményekhez.
A férje nem így gondolta, és belefáradt, hogy nem képes rávenni a feleségét, hogy szabaduljanak meg a Hope gyémánttól, úgyhogy végül elhagyta az asszonyt.
Az elátkozott gyémánt Evalyn után, Harry Winston, amerikai ékszerészhez került 1947-ben, aki 1958. november 10-én elpostázta a washingtoni Smithsonian Intézetnek.
A három éve új foglaltba helyezett, legalább százmillió dollárt érő, Hope gyémántot, azóta is a múzeumban őrzik.
A kérdés csak az, hogy vajon egyszer ki fog-e onnan jutni, és ha igen, akkor még mennyi tragédiát fog okozni?
(Forrás: Life)
A legenda szerint a hindu istenség, Ráma Szita szobrának homlokát díszítette eredetileg a 112,4 karátos gyémánt, amit egy pap lopott el annak idején.
A tolvaj lebukott, és halálra kínozták tettéért.
S így indult el a drágakő vérrel, könnyel, szenvedéssel teli útja.
A gyémántot újra 1642-ben látták, amikor egy francia kereskedő, Jean Baptisre Tavernier szerezte meg, és huszonhat évvel később eladta XIV. Lajos királynak.
A drágakő ekkor vesztett az értékéből, ugyanis az udvari ékszerész annyira lecsiszolta, hogy 67 karátos maradt.
Ekkor még nem Hope gyémántnak nevezték, hanem French Blue névre keresztelték, és az aranygyapjas rend szertartási ékszerei közé tették, hogy csak ünnepekkor viselhessék.
Bár úgy tűnik, hogy nem történt semmi tragédia a gyémánt körül, mégis a történelem ismerői tisztában vannak vele, hogy a megtört XIV. Lajos halálakor egy nagyon legyengült államot hagyott maga után.
Azt már kevesebben tudják, hogy a családját milyen tragédiák érték.
Lamballe hercegnőt például az utcai csőcselék gyilkolta meg.
A gyémánt ezután Marie Antoinette birtokába került, akit guillotinenal végeztek ki.
Az ékszert korábban megvásároló Tavernier, indiai útján lelte tragikus halálát, amikor is megvadult kutyák tépték szét.
A gyémántnak, a francia forradalom idején, nyoma veszett, és legközelebb már Angliában bukkant fel 1812-ben, amikor Daniel Eliason ékszerkereskedő lelte meg a követ egy gyémántkereskedőnél.
1820-ban IV. György kaparintotta meg az ékszert, amit 1830-ban 45,52 karátosra csiszoltak le.
Azonban a kő csak az értékéből, nem az átkának erejéből vesztett, ugyanis IV. György is ugyanolyan szegényen halt meg, mint XIV. Lajos.
A király halála után egy londoni bankár, Henry Philip Hope vette meg a követ, és nevezte el Hope gyémántnak.
Henry halála után a gyémánt az unokaöccse unokájához került, aki hamarosan csődbe ment, ráadásul egy súlyos balesetben az egyik lábát elveszítette.
A szerencsétlenül járt férfinak 1902-ben sikerült megszabadulnia a kőtől, amit 1909-ben Pierre Cartier vett meg, aki elkészítette a mára híressé vált foglalatot hozzá, és 180 ezer dollárért eladta Edward Belae McLeannaknek, aki a feleségének ajándékozta.
Evalyn Walsh McLean optimistán hitt benne, hogy neki nem tragédiát, hanem szerencsét fog hozni a gyönyörű kék ékszer, ám tévedett, ugyanis hamarosan meghalt az édesanyja, és két szolgálólánya is.Nem sokkal később a kilenc éves fiát halálra gázolta egy autó, a lánya pedig gyógyszer túladagolásban halt meg.
Evalyn azonban még mindig szentül hitte, hogy a drágakőnek semmi köze az eseményekhez.
A férje nem így gondolta, és belefáradt, hogy nem képes rávenni a feleségét, hogy szabaduljanak meg a Hope gyémánttól, úgyhogy végül elhagyta az asszonyt.
Az elátkozott gyémánt Evalyn után, Harry Winston, amerikai ékszerészhez került 1947-ben, aki 1958. november 10-én elpostázta a washingtoni Smithsonian Intézetnek.
A három éve új foglaltba helyezett, legalább százmillió dollárt érő, Hope gyémántot, azóta is a múzeumban őrzik.
A kérdés csak az, hogy vajon egyszer ki fog-e onnan jutni, és ha igen, akkor még mennyi tragédiát fog okozni?
(Forrás: Life)
Hozzászólások