Igaznak bizonyult városi legendák

Az esetek többségében nincs valóságalapja a rémtörténeteknek, de néha ennek az ellenkezője derül ki.Dunát lehetne rekeszteni a városi legendákkal, amik szörnyekről, szellemekről, földönkívüli lényekről szólnak. A legtöbb rémtörténetre csak legyintünk, ám a következő városi legendák olyan sztorik, amikről kiderült, hogy nagyon is igazak.

A gyűjtő: Ez a történet onnan ered, hogy néhány szomszéd hátborzongató dolgokat csinál a pincéjében. Ha eleget nézzük a híradót, akkor máris legalább egy eset eszünkbe jut, amely alátámasztja, hogy ilyesmi előfordul.

A gyűjtő típusú városi legendák közül a legnépszerűbb az, hogy a szomszéd testrészeket halmoz fel a pincéjében, ahol befőttesüvegekben tárolja ezeket. Anatoly Moskvin valóra váltotta ezt a legendát Oroszországban, ugyanis hullákat lopott el a temetőkből. Moskvin összesen 29 holttestet ásott ki és babákat készített belőlük. A női babák mind szőke parókát kaptak.

Az igazi árnyékemberek: Rengeteg teória született arról, hogy kik lehetnek az árnyemberek. Egyes verziók szerint démonok, földönkívüliek, vagy időutazók. A legvalóságosabb magyarázat az, hogy árnyembereket azok látnak, akik kóros álmatlanságban szenvednek, vagy alvási paralízissel küzdenek.

Egy esetben az árnyemberek legendája megvalósult, méghozzá Fukuokában, ahol egy egyedül élő férfi úgy érezte, mintha lenne még valaki a lakásában. A férfi megfigyelő kamerákkal szerelte fel az otthonát.

A kamerák képein hamarosan megjelent egy nő, akiről kiderült, hogy hajléktalan, és már évek óta a férfi házában él. Az árnyemberek létezését ez nem bizonyítja, de ahhoz ennyi is elég, hogy megijedjünk.

A kutyafiú legendája: Arkansasból ered a városi legenda, amely arról szól, hogy egy fiú, akinek paranormális képességei vannak, egész gyerekkorában kínozta a helyi kutyákat, macskákat.

Szomorú, de a történet igaz. A fiú neve Gerald Floyd Bettis volt. Az állatkínzó még a házhoz is hozzáépített, hogy több helye legyen kínozni a kutyákat, macskákat, ráadásul a szülei felett is zsarnokoskodott. Ő határozta meg, hogy mikor mehetnek el a háztól, de azt is Bettis mondta meg, hogy mikor ehetnek.

Az igazi mumus: A hetvenes-nyolcvanas években született a városi legenda a Staten Islanden, amikor több gyerek eltűnt. Később kiderült, hogy a mumus egy Andre Rand nevű férfi, aki az erdőben élt. A drogos gyerekrabló vonzódott az okkult témákhoz.

A felrobbanó bálna: Az Oregonban élő emberek vélik úgy, hogy ez csak városi legenda, pedig a hetvenes években tényleg megtörtént, hogy a partra sodródott egy elpusztult bálna, amit dinamittal robbantották fel. A detonáció olyan nagy volt, hogy az állat darabjai szétrepültek a város felett.

A zöld ember: Ha elmegyünk egy étterembe, és szeretnénk, hogy kiessen az emberek kezéből az evőeszköz nyugat Pennsylvaniában, akkor kérdezzük meg, hogy látta-e valaki a zöld embert.

A helyi városi legenda ugyanis úgy szól, hogy a zöld ember, egy természetfeletti lény, aki az utak mellett barangol éjszaka. A történetnek van valóságalapja, mert a zöld ember Raymond Robinson volt.

A férfi majdnem meghalt, amikor elektromos baleset érte. A tragédia következményeként, Robinson elvesztette a szemeit, orrát, az egyik fülét és az egyik karját. A férfi bőre úgy megégett, hogy zöldes árnyalatúnak tűnt. A baleset után száműzte magát a társadalomból, és legtöbbször éjszakánként járt az utak mentén.

(Forrás: bizzarium.com)