Internetezők személyes szellemtörténetei

Kilenc ember különös élménye, amire nem találtak logikus magyarázatot.Szellemtörténetekkel sokféle formában találkozhatunk, így például úgy is, hogy valaki a személyes élményét meséli el, ami annyira különös, hogy aligha találni rá logikus magyarázatot. A Redditen most ilyen személyes történeteket osztottak meg a felhasználók.

Megdörzsölte a hátát: „Az egyik barátom kanapéján aludtam, amikor azt éreztem, hogy valaki mögém ülve dörzsölni kezdi a hátamat. Megfordultam, hogy szóljak, nem én vagyok a neje, ám nem volt senki.” – sohowlongcanmynamebe

A kölni: „A családom megvett egy használt autót, aminek a csomagtartójában találtunk néhány holmit, de semmi furcsa nem volt azok között. Az egyik talált dolog egy majdnem teli üveg kölni volt. Soha nem használtam kölnit, mégis anyukám valami miatt azt tanácsolta, hogy tartsam meg, és én ezt tettem.

Ugorjunk az időben a 10. évfolyam végére! Az iskolában pszichológia órám volt, amihez három különböző könyve volt a osztályomnak, de abból csak egyet használtunk, ezért a többit vissza kellett vinnem.

Amikor az iskolára készülve az ágyam végén ültem, akkor a szemem sarkából láttam a kölni palack tetejét. Felálltam, és rögtön újra visszanéztem a kölnire, ami már azoknak a pszichológia könyveknek a tetején állt, amelyeket aznap vissza kellett vinnem az iskolába.” – undeuxtroiskid

Leugrott a teraszról: „Szkeptikus és ateista vagyok, viszont azt követően, hogy az anyukám meghalt, beiratkoztam egy „new age”-féle tanfolyamra, hogy felszabadítsam az elmém erejét. Kezdetben teljesen ártalmatlan volt a dolog, egyszerű gondolatgyakorlatokat csináltunk, amelyek segítettek kikapcsolni, felidézni az elfelejtett dolgokat, vagy megtalálni a választ egy problémára.

A második napon már az volt a feladat, hogy próbálunk meg az elménkkel kideríteni valamit a másikról. A dolgunk az volt, hogy koncentráljunk a szobában tartózkodó véletlenszerűen kiválasztott ismeretlen személyre, akinek az életéből kellett képeket szerezni vagy leírni.

A lányra koncentrálva a következő beszélgetést folytattuk le:

Én: Néhány hegy közelében található kis várost láttam, az egyik sarkon egyfajta bolttal...

Ő: Pékséget?

Én: Talán...

Ő: Az volt a nagyapám péksége, párszor meglátogattam.

Én: Egy teraszos lakást is láttam a közelben...

Ő: Hűha, az volt az otthona!

Én: Volt egy fekete-fehér kutyája?

Ő: Igen! A teraszról leugorva pusztult el...

Teljesen kiborított ez az egész.” – andaru

„Hallottam, ahogy anyám sikoltozik”: „Úgy 7 éves koromban osztoztam a szobámon a két testvéremmel. Amikor egyszer felébredtem az éjszaka közepén, azt láttam, hogy egy kis fénysáv táncol a szobában.

Megijesztett, ezért fel akartam ébreszteni a testvéreimet, de az emeletes ágy felső részén feküdtem és nagyon féltem megmozdulni. Az a valami a nevemen szólított, én meg majdnem becsináltam a félelemtől. Aztán az a valami eltűnt, majd pár perccel később hallottam, hogy anyukám azt sikoltozza, hogy van valami a szobájába.” – morally_ineptHátborzongató nevetés: „Az egyik barátommal sétáltunk a mezőn, aminek határán két régi iskola állt, egy tőlünk balra, a másik előttünk. Úgy tudom, hogy mind a kettőt a XX. század fordulóján, vagy talán korábban építették.

Az előttünk lévő iskola üresen állt. A mezőn sétáltunk át, amikor balról meghallottuk egy kamasz visszhangzó, lányos nevetését. Fontos megjegyezni, hogy késő este volt, jóval 10 óra után, ráadásul nyár közepe, tehát biztos, hogy az iskola zárva volt.

Messze jártunk az iskolától, amikor még mindig hallottuk a pubertás hangot, ami nem olyan volt, mintha megafonból szólt volna, hanem visszhangzónak, éterinek tűnt.” – Törölt Reddit-felhasználó

Búcsúzás: „Az éjszaka közepén felhívott minket a nagymamám, hogy elújságolja, meglátogatta a bátyja. Bekopogott az ajtón, mire a nagyim felállt és ajtót nyitott. A küszöbön a bátyja állt, aki intett neki, aztán elindult.

Próbáltuk megnyugtatni a mamámat, hogy csak álmodta az egészet, a bátyja jól van, ugyanis nincs gond az egészségével. Másnap reggel azonban kaptuk a hívást, hogy a nagymamám bátyja meghalt, méghozzá akkor, amikor a nagyi felhívott minket, ha jól emlékszem, 23:13-kor.” – noknockers

A szobatárs: „Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor elmentem a családunk egyik barátjához, aki a kicsivel korábban a városunkba költözött. A konyhában egy kis asztalnál teáztunk. Egy kis időre egyedül maradtam, és akkor a szobán keresztül átnéztem a kandalló felé, ahol megláttam egy felakasztott férfit. Mikor ismét arra néztem, már nem volt ott semmi.

Amikor a barátom ismét csatlakozott hozzám, akkor elmondtam neki, hogy nem tudom, hogy ez jelent-e neki bármit, de az előbb láttam egy felakasztott férfit a kandalló felé. Erre ő elsápadva mesélte, hogy ezt senkinek sem árulta el, de a lakótársa két hónapja felakasztotta magát az alagsorban. Ettől kirázott a hideg,” – avnerd

A fekete háromszögletű kalap: „Pár évvel ezelőtt ijesztett meg egy szellem, ami az ágyam mellett állt, mikor egy verőfényes délutánon szundítottam, míg mások kint grilleztek. A szellem sötét, csuklyás köpenyt viselt, a fejét lehajtotta és úgy nézett ki, mintha könyvet tartana maga előtt.

Az eset óta többször látták más látogatók is, de én többé nem. Anyukám később elmondta, hogy az első hónapot töltötte a házban, mikor egy hasonló alakot látott a hálószobájában, de az semmit sem tartott a kezében és fekete háromszögletű kalapot viselt. A szellem mindig maga előtt tartotta a kezeit, mintha tartana valamit, de két alkalommal menyasszonyi ruhát viselő női alakban jelent meg, virágot fogva a kezében.” – anutensil

Egy barátságtalan szellem: „Az egyik barátomnál tartózkodtam, mikor a mostohaapja kórházban volt. Egy holokausztról szóló filmet néztünk, aminek végén a nappaliban beszélgettünk a történetről, mikor kétségbeesett, vérfagyasztó nyögést hallottunk.

Egymásra bámultunk, majd arra jutottunk, hogy talán a barátom anyukája kapott hírt, ezért elment ellenőrizni, ám kiderült, hogy az anyukája a szobájában alszik. Nem volt semmi a háznak azon a részén.” – eyemyth

(Forrás: noiportal.hu)