Ismeretlen szellemhajók
A Bolygó Hollandi és a Mary Celeste legendája elnyomja a Caleuche, Baron Falkenberg, vagy a Palatine rémtörténetét.
Ahogy az lenni szokott, mindig vannak népszerűek és népszerűtlenek az életben. Igaz ez a legendák esetében is, hiszen míg tucatszor hallunk a vérfarkasokról, addig egyszer se kerülnek szóba a vérmacskák.
Ugyanez a helyzet a szellemhajókkal is. Vegyük például a Bolygó Hollandit, aminek a történetét jól ismerjük, ám a következő öt hajóról valószínűleg soha nem hallottunk, pedig az ő történetükre is ráillik a hátborzongató jelző.
Lady Lovibond: Az Anglia keleti és délkeleti partjainál halászok évszázadok óta regélnek a szellemhajóról. Elmondásuk szerint sok tengerész, aki a Godwin zátonynál halt meg, még a tragédia előtt nem sokkal látta a háromárbocos vízi járművet.
A Lady Lovibond 1748. február 13-án, egy pénteki napon futott zátonyra a Godwin fövenynél, ahol elsüllyedt. A hajó fedélzetén Simon Peell kapitány, a menyasszonya és néhány esküvő vendég tartózkodott.
A helyi legenda szerint nem baleset történt, ugyanis az elsőtiszt szerelmes volt a menyasszonyba, ezért féltékenységében megölte Peelt, majd szántszándékkal kormányozta a hajót a Godwin partokhoz.
Ötven évvel később ugyanolyan háromárbocos hajó bukkant fel a Godwin partok közelében, mint a Lady Lovibond volt. Egy arra járó halászhajó a fantomhajó után ment. A szemtanú arról mesélt, hogy női hangokat és ünnepség zaját hallotta, majd a szellemhajó a fövenyre futott és eltűnt.
Újabb ötven esztendővel később egy másik hajó legénysége hasonló jelenségről beszélt. 1898. február 13-án Deal mellett megint megismétlődött a jelenés, tehát nagyon úgy néz ki, hogy a Lady Lovibond 50 évente bukkan fel.
Ebből kiindulva 1948. február 13-án sokan kíváncsiak voltak ara, hogy megjelenik-e a szellemhajó, de olyan rosszak voltak a látási körülmények, hogy senki nem látott semmit. Az, hogy 1998-ban látták-e, nem lehet tudni.
Caleuche: A chilei Chiloe szigeteknél él a legenda, amely egy fehér oldalú, vérvörös vitorlás démonhajóról szól. A történet szerint a kivilágított fedélzetről zenét és éneket lehet hallani. A Caleuche érdekessége, hogy nem egy hétköznapi hajó, hanem egy érző lény, aki képes elképesztő sebességgel szelni a habokat, ami alá úgy és akkor bukik le, majd tűnik fel, ahogy neki tetszik.
A Caleuche sokszor felbukkan, majd eltűnik. A háromárbocos hajó állítólag a szigeteknél süllyedt el egy viharban, majd valahol feltámadt és önálló életet kezdett. Az itteni tengerészek számára a Caleuche lett a szellemhajó, aminek legénysége a vízbe veszett tengerészek szellemei, akiket olyan mitikus lények szállítanak a fedélzetre, mint a szirének.
Egy másik legenda szerint a Caleuche fedélzetén szolgál egy chiloéi boszorkány, aki gyakran elrabolja azokat a halászokat és tengerészeket, akiket a hajóhoz csal a zene és az ének. A boszorkány gyönyörű, fiatal lányként csábítja el a szerencsétleneket, akikből rabszolga lesz.
Baron Falkenberg: Németország északi-tengerén látható a középkori hajó, amelyen állítólag egy régebb óta elveszettnek hitt férfi tért volna haza, hogy feleségül vegyen egy lányt a falujából. Eddig romantikus a legenda, ám a férfinak volt egy báró testvére, aki szintén akarta a lányt.
Amikor eljött az esküvő napja, akkor az ifjú férj „rossz helyen” érintette meg a bárót, aki ezért felkapott egy pezsgősüveget, amit a testvére fejéhez vágott. A férfi azonnal meghalt. A menyasszony zokogva rohant a férjéhez, mire a báró könyörögve kérte, hogy siratás helyett inkább menjen hozzá, mert szerelmes belé.
Az érzéketlen kérésre a lány azt felelte, hogy inkább meghal, mintsem a neje legyen. A báró nem értett a költői túlzáshoz, ugyanis szíven szúrta a lányt, majd a kikötő felé menekült, ahol felszállt egy szürke hajóra, amivel állítólag 600 évre eltűnt, és soha nem ért partot.
Akik látták a Baron Falkenberget, azok arról meséltek, hogy mindig észak felé tart. A szellemhajó árbocai kék színekben lángol, ami megvilágítja az ördöggel kockázó báró arcát. A tét a lelke, amit akkor kaphat vissza, ha nyer.
Más történet szerint a báró csatlakozott a viking hajós Støtte kapitányhoz, aki anno meglovasított egy mágikus gyűrűt az istenektől, akik ezért csontvázzá változtatták. A kapitány büntetése az is, hogy örökké tűz borítja.
Palatine: A hajó eredeti neve Princess Augusta, és állítólag Észak-Amerikában, a Rhode-sziget partjainál kísért. A Palatine, gyarmatosítókkal a fedélzetén, 1752-ben futott ki a holland kikötőből, hogy legközelebb Philadelphiába kössön ki.
Az út azonban nem volt sima, mert a téli vihar miatt letért az eredeti útvonalról, ráadásul a kapitány vízbe esett. A pánikba esett legénység fellázadt, az utasok pedig rettegésben tölthették a karácsonyt. Két nappal később a hajó zátonyra futott a Block sziget közelében, és süllyedni kezdett.
A vihar lassan alább hagyott, a sérült hajó pedig visszacsúszott a szikláról. Még mielőtt a Palatine a nyílt vízre sodródott volna több tucat halász szállt a fedélzetre, hogy kimentse az utasokat és mindent, ami mozdítható.
Ezt követően felgyújtották a hajót, majd nézték, ahogy a lángokban álló Palatine sodródik a vízen, ám hirtelen megjelent egy addig a hajó belsejében rejtőzködő nő, aki a fedélzeten sikoltozott, miközben elevenen megégett.
A tragédia óta többen látták New England partjainak közelében a vérvörös lángokban álló szellemhajót.
Sárga Jack: A legenda szerint az arannyal és fűszerrel megrakott hajó éppen készült kifutni az indiai kikötőből, amikor felvettek egy kellemetlen embert, akit csak „sárga Jacknek” neveztek el. Valószínűleg már indulás előtt sejtette a legénység, hogy bajuk fog esni a férfi miatt, de arra nem számítottak, hogy megőrülnek és megölik egymást.
Néhányan azt beszélik, hogy a Sárga Jack napjainkban is a tengert járja és kikötőt keres. Ennek a legendának azonban lehetnek történelmi gyökerei, mert a „sárga Jack” a sárgaláz egyik neve, ami annak idején gyakran elterjedt az Atlanti óceán hajóin.
Amikor a fedélzeten felütötte a fejét a betegség, akkor sárga lobogót húztak fel, hogy mások tudjanak róla, hogy fertőzöttek vannak a hajón, tehát lehet, hogy Sárga Jack nem egy személy, hanem egy betegség.
(Forrás: noiportal.hu)
Ahogy az lenni szokott, mindig vannak népszerűek és népszerűtlenek az életben. Igaz ez a legendák esetében is, hiszen míg tucatszor hallunk a vérfarkasokról, addig egyszer se kerülnek szóba a vérmacskák.Ugyanez a helyzet a szellemhajókkal is. Vegyük például a Bolygó Hollandit, aminek a történetét jól ismerjük, ám a következő öt hajóról valószínűleg soha nem hallottunk, pedig az ő történetükre is ráillik a hátborzongató jelző.
Lady Lovibond: Az Anglia keleti és délkeleti partjainál halászok évszázadok óta regélnek a szellemhajóról. Elmondásuk szerint sok tengerész, aki a Godwin zátonynál halt meg, még a tragédia előtt nem sokkal látta a háromárbocos vízi járművet.
A Lady Lovibond 1748. február 13-án, egy pénteki napon futott zátonyra a Godwin fövenynél, ahol elsüllyedt. A hajó fedélzetén Simon Peell kapitány, a menyasszonya és néhány esküvő vendég tartózkodott.
A helyi legenda szerint nem baleset történt, ugyanis az elsőtiszt szerelmes volt a menyasszonyba, ezért féltékenységében megölte Peelt, majd szántszándékkal kormányozta a hajót a Godwin partokhoz.
Ötven évvel később ugyanolyan háromárbocos hajó bukkant fel a Godwin partok közelében, mint a Lady Lovibond volt. Egy arra járó halászhajó a fantomhajó után ment. A szemtanú arról mesélt, hogy női hangokat és ünnepség zaját hallotta, majd a szellemhajó a fövenyre futott és eltűnt.
Újabb ötven esztendővel később egy másik hajó legénysége hasonló jelenségről beszélt. 1898. február 13-án Deal mellett megint megismétlődött a jelenés, tehát nagyon úgy néz ki, hogy a Lady Lovibond 50 évente bukkan fel.
Ebből kiindulva 1948. február 13-án sokan kíváncsiak voltak ara, hogy megjelenik-e a szellemhajó, de olyan rosszak voltak a látási körülmények, hogy senki nem látott semmit. Az, hogy 1998-ban látták-e, nem lehet tudni.
Caleuche: A chilei Chiloe szigeteknél él a legenda, amely egy fehér oldalú, vérvörös vitorlás démonhajóról szól. A történet szerint a kivilágított fedélzetről zenét és éneket lehet hallani. A Caleuche érdekessége, hogy nem egy hétköznapi hajó, hanem egy érző lény, aki képes elképesztő sebességgel szelni a habokat, ami alá úgy és akkor bukik le, majd tűnik fel, ahogy neki tetszik.A Caleuche sokszor felbukkan, majd eltűnik. A háromárbocos hajó állítólag a szigeteknél süllyedt el egy viharban, majd valahol feltámadt és önálló életet kezdett. Az itteni tengerészek számára a Caleuche lett a szellemhajó, aminek legénysége a vízbe veszett tengerészek szellemei, akiket olyan mitikus lények szállítanak a fedélzetre, mint a szirének.
Egy másik legenda szerint a Caleuche fedélzetén szolgál egy chiloéi boszorkány, aki gyakran elrabolja azokat a halászokat és tengerészeket, akiket a hajóhoz csal a zene és az ének. A boszorkány gyönyörű, fiatal lányként csábítja el a szerencsétleneket, akikből rabszolga lesz.
Baron Falkenberg: Németország északi-tengerén látható a középkori hajó, amelyen állítólag egy régebb óta elveszettnek hitt férfi tért volna haza, hogy feleségül vegyen egy lányt a falujából. Eddig romantikus a legenda, ám a férfinak volt egy báró testvére, aki szintén akarta a lányt.
Amikor eljött az esküvő napja, akkor az ifjú férj „rossz helyen” érintette meg a bárót, aki ezért felkapott egy pezsgősüveget, amit a testvére fejéhez vágott. A férfi azonnal meghalt. A menyasszony zokogva rohant a férjéhez, mire a báró könyörögve kérte, hogy siratás helyett inkább menjen hozzá, mert szerelmes belé.
Az érzéketlen kérésre a lány azt felelte, hogy inkább meghal, mintsem a neje legyen. A báró nem értett a költői túlzáshoz, ugyanis szíven szúrta a lányt, majd a kikötő felé menekült, ahol felszállt egy szürke hajóra, amivel állítólag 600 évre eltűnt, és soha nem ért partot.
Akik látták a Baron Falkenberget, azok arról meséltek, hogy mindig észak felé tart. A szellemhajó árbocai kék színekben lángol, ami megvilágítja az ördöggel kockázó báró arcát. A tét a lelke, amit akkor kaphat vissza, ha nyer.
Más történet szerint a báró csatlakozott a viking hajós Støtte kapitányhoz, aki anno meglovasított egy mágikus gyűrűt az istenektől, akik ezért csontvázzá változtatták. A kapitány büntetése az is, hogy örökké tűz borítja.
Palatine: A hajó eredeti neve Princess Augusta, és állítólag Észak-Amerikában, a Rhode-sziget partjainál kísért. A Palatine, gyarmatosítókkal a fedélzetén, 1752-ben futott ki a holland kikötőből, hogy legközelebb Philadelphiába kössön ki.Az út azonban nem volt sima, mert a téli vihar miatt letért az eredeti útvonalról, ráadásul a kapitány vízbe esett. A pánikba esett legénység fellázadt, az utasok pedig rettegésben tölthették a karácsonyt. Két nappal később a hajó zátonyra futott a Block sziget közelében, és süllyedni kezdett.
A vihar lassan alább hagyott, a sérült hajó pedig visszacsúszott a szikláról. Még mielőtt a Palatine a nyílt vízre sodródott volna több tucat halász szállt a fedélzetre, hogy kimentse az utasokat és mindent, ami mozdítható.
Ezt követően felgyújtották a hajót, majd nézték, ahogy a lángokban álló Palatine sodródik a vízen, ám hirtelen megjelent egy addig a hajó belsejében rejtőzködő nő, aki a fedélzeten sikoltozott, miközben elevenen megégett.
A tragédia óta többen látták New England partjainak közelében a vérvörös lángokban álló szellemhajót.
Sárga Jack: A legenda szerint az arannyal és fűszerrel megrakott hajó éppen készült kifutni az indiai kikötőből, amikor felvettek egy kellemetlen embert, akit csak „sárga Jacknek” neveztek el. Valószínűleg már indulás előtt sejtette a legénység, hogy bajuk fog esni a férfi miatt, de arra nem számítottak, hogy megőrülnek és megölik egymást.
Néhányan azt beszélik, hogy a Sárga Jack napjainkban is a tengert járja és kikötőt keres. Ennek a legendának azonban lehetnek történelmi gyökerei, mert a „sárga Jack” a sárgaláz egyik neve, ami annak idején gyakran elterjedt az Atlanti óceán hajóin.
Amikor a fedélzeten felütötte a fejét a betegség, akkor sárga lobogót húztak fel, hogy mások tudjanak róla, hogy fertőzöttek vannak a hajón, tehát lehet, hogy Sárga Jack nem egy személy, hanem egy betegség.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások