Jogerőre emelkedett az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőrt elmarasztaló ítélet
A lágerőrt négy év szabadságvesztésre ítélték bűnrészesség miatt magyar zsidók százezreinek legyilkolásában.
A BGH helybenhagyta a lüneburgi tartományi bíróság tavaly júliusi ítéletét, amelyben kimondták, hogy Oskar Gröning legkevesebb háromszázezer gyilkosságban vált bűnrészessé a haláltáborban 1944. május 16-tól július 11-ig, az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején végzett tevékenységével. A hannoveri ügyészség enyhébb, három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, de elfogadta az ítéletet.
A védelem a vádlott felmentését kérte a bíróságtól, majd az ítélet felülvizsgálatát kérte a BGH-tól.
Közleményében kiemelte, hogy az elítéltnek számos módon volt szerepe a tömeggyilkosságokban. A náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként legkevesebb három napon a haláltábor vasútállomásának peronján - a "rámpán" - teljesített szolgálatot, legfőbb feladata az Auschwitzba deportált emberek csomagjainak őrzése volt.
Ez a tevékenység azt szolgálta, hogy ne az áldozatok szeme előtt kutassák át a holmijaikat, mert az megtörhette volna gyanútlanságukat és lázongáshoz vezethetett volna. Jelenléte a rámpán a fenyegetettség érzésének fenntartásához is hozzájárult, aminek az volt a funkciója, hogy "csírájában fojtsa el az ellenállás és a menekülés gondolatát".
Az auschwitzi könyvelő néven is emlegetett lágerőr a BGH közleménye szerint abban is közreműködött, hogy az SS javára hasznosítsák a deportáltak értéktárgyait, és állandó feladatai közé tartozott a deportáltak felügyelete, valamint az ellenállás és a menekülési kísérletek megakadályozása fegyveres erővel. Oskar Gröning ellen 1977-ben is folytattak nyomozást, de az eljárást vádemelés nélkül lezárták.
A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott speciális ügyészség (ZSt) más lágerőrökkel is foglalkozott, de vádemelést nem kezdeményezett, mert úgy látta, hogy nincs esély elmarasztaló ítélet kiharcolására. A fordulatot John Demjanjuk, a sobibóri koncentrációs tábor őrének ügye hozta meg.
Egy müncheni bíróság 2011-ben 5 év börtönre ítélte Demjanjukot, bűnrészesnek találva őt a láger 27 ezer zsidó foglyának meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt foglyok halálához.
Az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, és a ZSt valamennyi ismert élő auschwitzi őr ügyében vizsgálatot kezdett.
MTI
A BGH helybenhagyta a lüneburgi tartományi bíróság tavaly júliusi ítéletét, amelyben kimondták, hogy Oskar Gröning legkevesebb háromszázezer gyilkosságban vált bűnrészessé a haláltáborban 1944. május 16-tól július 11-ig, az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején végzett tevékenységével. A hannoveri ügyészség enyhébb, három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, de elfogadta az ítéletet.
A védelem a vádlott felmentését kérte a bíróságtól, majd az ítélet felülvizsgálatát kérte a BGH-tól.
A legfelső bírósághoz fordult több mellékvádló is, ők azt akarták elérni, hogy ne bűnrészesként, hanem társtettesként ítéljék el a 95 éves vádlottat. A BGH valamennyi felülvizsgálati kérelmet elutasította.
Közleményében kiemelte, hogy az elítéltnek számos módon volt szerepe a tömeggyilkosságokban. A náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként legkevesebb három napon a haláltábor vasútállomásának peronján - a "rámpán" - teljesített szolgálatot, legfőbb feladata az Auschwitzba deportált emberek csomagjainak őrzése volt.
Ez a tevékenység azt szolgálta, hogy ne az áldozatok szeme előtt kutassák át a holmijaikat, mert az megtörhette volna gyanútlanságukat és lázongáshoz vezethetett volna. Jelenléte a rámpán a fenyegetettség érzésének fenntartásához is hozzájárult, aminek az volt a funkciója, hogy "csírájában fojtsa el az ellenállás és a menekülés gondolatát".
Az auschwitzi könyvelő néven is emlegetett lágerőr a BGH közleménye szerint abban is közreműködött, hogy az SS javára hasznosítsák a deportáltak értéktárgyait, és állandó feladatai közé tartozott a deportáltak felügyelete, valamint az ellenállás és a menekülési kísérletek megakadályozása fegyveres erővel. Oskar Gröning ellen 1977-ben is folytattak nyomozást, de az eljárást vádemelés nélkül lezárták.
A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott speciális ügyészség (ZSt) más lágerőrökkel is foglalkozott, de vádemelést nem kezdeményezett, mert úgy látta, hogy nincs esély elmarasztaló ítélet kiharcolására. A fordulatot John Demjanjuk, a sobibóri koncentrációs tábor őrének ügye hozta meg.
Egy müncheni bíróság 2011-ben 5 év börtönre ítélte Demjanjukot, bűnrészesnek találva őt a láger 27 ezer zsidó foglyának meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt foglyok halálához.
Az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, és a ZSt valamennyi ismert élő auschwitzi őr ügyében vizsgálatot kezdett.
MTI
Hozzászólások