Koporsó Klubba járnak a nyugdíjasok
Morbid hobbit találtak ki maguknak az új-zélandi idősek.
Az utolsó dolog, amivel az ember foglalkozni szeretne, az a halál, temetés, koporsó, éppen ezért tűnhet bizarrnak az új-zélandi nyugdíjasok új hobbija, ami a koporsókészítés. Habár kifejezetten morbidnak hangzik a dolog, mégis számos előnye van, hiszen az idősek ezzel spórolnak és új barátokat szereznek.
Az első Coffin Clubot 2010-ben, Rotura városában nyitotta meg a korábban ápolónőként dolgozó, 77 éves Katie Williams, akinek ötletét mások is átvették az évek során. Ennek eredményeként ma már több, mint egy tucat koporsó klubba járhatnak országszerte a nyugdíjasok.
Williams elmondta, hogy a munkája miatt sok embert látott meghalni, a temetésük pedig általában nem tükrözte az elhunyt személyiségét. A szertartáson nem derült ki, hogy hogyan éltek, szerettek, nevettek, milyenek voltak.
A volt ápolónő a saját garázsában nyitotta meg a Kiwi Koporsó Klubot úgy, hogy nem voltak szerszámai, segítői és azt sem tudta, hogy valójában hogyan kell elkészíteni egy koporsót, ám hamarosan néhány tehetséges helyi csatlakozott hozzá, majd egyre jobban nőtt a klub létszáma.
Williams rámutatott a nagy igazságra, amely szerint sok idős ember magányos, ezért nekik is segít a koporsó klub, ahol társaságban lehetnek és jól érezhetik magukat, hiszen a tagok amellett, hogy elkészítik a saját koporsójukat, még teáznak, ebédelnek és zenét is hallgatnak.
Az idősek ezzel spórolnak is, hiszen egy házi készítésű koporsó csak 250 új-zélandi dollárba kerül, ami nagyjából 46 ezer forintnak felel meg. A tagok emellett babakoporsókat is készítenek, amiket ingyen odaadnak a kórházaknak.
Jeanette Higgins, a klub egyik 77 éves tagja, úgy gondolja, hogy nagyon egészséges szembenézni az elkerülhetetlennel. Ő például úgy érzi, hogy sikerült felkészülnie a halálra most, hogy a koporsója már otthon várja az egyik szekrényében.
Raewynne például az egész koporsóját Elvisnek szentelte. A Király a fedél belső oldalán is ott van, hogy az örökkévalóságig rajta lehessen. Robin, aki a férjétől kapott szerelmeslevelekkel béleli ki a saját koporsóját, elmondta, hogy tíz éve, amikor a férje meghalt, akkor egy vagyont költött a temetésre, de most már látja, hogy felesleges volt.
Williams arról is beszélt, hogy a klub a maori őslakosok körében különösen népszerű, hiszen nekik általában népes a családjuk, tehát nem győzik pénzzel a temetések költségeit. Az alapító a mottójukkal zárta a szavait:
„Amíg nem fekszik benne senki, addig csak egy doboz, ami összehoz minket.”
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások