Különös társkereső szokások a nagyvilágból

Külön ház a pasizó kamaszlánynak, feleségjelölt félhizlalása, de betörés is szerepel a legfurcsább párkeresési hagyományok között.Az ismerkedésnek számtalan módja létezik, de ezek közül a legismertebb az online társkeresés, a szórakozóhelyen, kirándulás, sportolás során, esetleg tömegközlekedésen való ismerkedés. A hétköznapi párkeresésnél azonban léteznek sokkal furcsább szokások a nagyvilágban.

Mauritániában hizlalják a feleségjelölteket: Az afrikai Mauritániában él az a hagyomány, amely során a lányokat elképesztő módon felhizlalják, hogy ezzel segítség a sikeres párkeresést, ugyanis míg Európában a vékony lányoknak van a legnagyobb sikere, addig Mauritániában rá sem néznek arra a nőre, akinek testsúlya nincs legalább 100 kiló.

Ennek magyarázta az, hogy az ott élő nép számára a testes menyasszony a bőséget jelképezi, a kerekded formák pedig puha párnát biztosítanak a vőlegényeknek, akik mind vékonyak. Annak érdekében, hogy a lányok elérjék a kívánt testsúlyt a kamaszkorukra, már 6-8 éves korukban el kell hagyniuk a családjukat, hogy hizlalótáborokba menjenek.

Ezeken a helyeken a személyzet dolga az, hogy odafigyeljenek arra, hogy a lányok megegyék a napi többi liter zsíros tevetejet, rizst, gabonát és húst. Aki nem hajlandó ennyit enni, azt botokkal kínozzák, és a saját hányadékát is meg kell ennie.

Idővel a napi tizenháromezer kalória jól látható eredményhez vezet, a serdülő lány pedig férjhez mehet.

A kormány próbálja felszámolni a kegyetlen gyakorlatot, aminek érdekében olyan népdalokat is költöttek, amelyek az egészség testsúlyú nőket népszerűsíti, ám a hagyomány egyelőre erősebbnek bizonyult.

A késhüvely: A finneknél élt a XIX. századig az a társkeresési módszer, amelyben a kések kaptak főszerepet. Amikor egy lány eladósorba került, akkor annak övére az apa speciális késhüvelyt varrt, majd a lány így ment a közös táncba, ahol minden fiúnál ott volt a saját kése.

Ha egy legénynek megtetszett az egyik hölgy, akkor becsúsztatta a kést az arra a célra készült hüvelybe. Ha a lány nemet akart mondani az ismerkedésre, akkor később visszaadta a fiúnak a kését. Ha azonban elfogadta a kést, akkor benne volt a randevúban.

Betörők Bhutánban: A világ legtöbb országában a rendőrséget hívnák, ha valaki az éjszaka közepén betör egy házba azért, hogy egy lányt rávegyen a szexre, ám Bhutánban az éjszakai vadászat nevű szokás egy hagyomány, ami leginkább a tinédzserek körében terjedt el.

A rituálé úgy néz ki, hogy a legények kifigyelnek egy házat, majd éjjel betörnek, és ezt egészen addig ismétlik, amíg nem találnak egy számukra megfelelő lányt. Ha sikerrel járnak, akkor megpróbálják rávenni a hölgyet, hogy engedje be őket az ágyába.

Ezt a fajta udvarlást legfeljebb a lány találhatja romantikusnak, ugyanis a szülők igyekeznek védeni a házukat és a lányukat a különféle betörésgátló eszközökkel, őrző-védő kutyával, berácsozott ablakokkal, és sok egyéb módszerrel.

Ha azonban minden védelem csődöt mond, és valaki mégis betör, de az illetőt elfogják, akkor kárpótlásul rákényszeríthetik arra, hogy vegye feleségül az ott élő lányt. Ha nem sikerül elkapni az éjszakai legényt, a lány pedig terhes lesz, akkor az elkövetőnek pénzbüntetést kell fizetnie, vagy feleségül kell vennie az áldozatát.Külön ház a pasizó kamaszlányoknak: A kambodzsai kreung törzs tagjai külön kis kunyhót építenek a fiatal, ismerkedni vágyó szerelmeseknek. A házikót mindig az apa építi fel a lányos ház udvarán azért, hogy a kamasznak legyen egy intim helye, ahol letesztelheti, hogy a kérői megfelelőek-e az ágyban.

A lányt akkor sem ítélik el, ha feltűnően sok férfi fordul meg a kunyhójában, mire megtalálja az igazit. A törzs célja ezzel nem az, hogy a szabados életformát népszerűsítsék, ugyanis ők a hosszú és boldog házasságban hisznek, amihez szerintük nincs szükség az esküvő előtti önmegtartóztatásra.

Az európai népek szokásaira rányomta a bélyegét az, hogy a vallás évszázadokra kötelezővé tette az erényességet, hogy a lányok az esküvőig őrizzék meg a szüzességüket, de ma már a mi kontinensünkön is teljesen normális, ha a menyasszony túl van néhány párkapcsolaton mire férjhez megy.

Férfiszépségverseny sminkkel és tánccal: Az Afrika középső területein élő bororo, avagy wodaabe törzs tagjai esetében a külső megjelenés és a tánctudás számít a párkeresésnél, ami valójában egy férfiszépségverseny.

A hagyomány szerint a legények kisminkelve jelennek meg a háromfős női zsűri előtt, ahol folyamatosan táncolnak, miközben kerek szemüket és fehér, egészséges fogaik mutogatják. A verseny néző lányok férjet választanak maguknak a jelöltek közül, de az sem ritka, hogy egy férjhez asszony választ magának egyet a legszebb férfiak közül.

A legfurcsább parfüm: Néhány évszázaddal ezelőtt különös ismerkedési módszert dolgoztak ki Ausztriában és Stájerország egyes területein. A szokás úgy nézett ki, hogy a férfiak textilkendőt szorítottak a hónaljukhoz, és így táncolták végig az éjszakát, majd az erőteljes szagot kapó kendőt felajánlották az ugyancsak leizzadt hölgyeknek, hogy legyen mivel megtörülniük az arcukat, vagyis a lányok a feromonok alapján választhattak párt maguknak.

A hagyomány olyan formában is élt, hogy a lányok almaszeleteket szorítottak a hónuk alá tánc közben, majd azzal kínálták meg a legényeket. Ha közülük valamelyik megette az almaszeletet, az biztos, hogy teljesen odáig volt azért a hölgyért, akitől kapta.

(Forrás: divany.hu)