Láthatatlan teremtmény nyomaira bukkantak Devonshire-ben

Félelmetes paranormális történetek, amelyekre nem találtak racionális magyarázatot.
Habár egyre több dologra találni tudományos magyarázatot, mégis még mindig előfordulnak olyan rémisztő történetek, jelenségek, amelyek esetében sehogy sem találni racionális magyarázat, ezért sokan paranormális tevékenységet sejtenek a dolog hátterében. Ez történt az alábbi hátborzongató történetek esetében is.Ördög Devonshire-ből: 1855. február 8-ról 9-re virradóan erősen havazott Nagy-Britannia Devon megyéjében. A fehérbe öltözött Devonshire-ben Henry Pilk vette észre először furcsa nyomokat a hóban. A pék eleinte azt gondolta, hogy szamártól származhatnak, de aztán rájött, hogy mivel a nyomok egyenletesek és egy vonalban vezetnek, ezért egy kétlábú hagyhatta azokat.

Pilk elmondta az egyik szomszédjának, hogy mit talált, majd elindultak, hogy megkeressék a különös állatot. A nyomok 160 kilométeren át vezettek, találtak belőle tetőkön, házfalakon, kertekben, mezőkön, de volt, ami házak bejáratához és onnan vissza vezettek.

Amikor a rejtélyes lény magas falba ütközött, akkor a nyomok eltűntek előtte, és mögötte folytatódtak. Előfordult, hogy némileg elfordultak, de leginkább szabályosan mentek egyenes vonalban, és megjelentek kis nyílásokban, sövényeken és csatornákban is, aztán a semmi közepén hirtelen eltűntek.

A feljegyzésekben az állt, hogy a kutyák nem voltak hajlandóak követni a nyomot, elfutottak előle. A jelenséget soha nem sikerült megmagyarázni, de az kiderült, hogy más-más évben hasonló nyomokat találtak a hóban vagy a homokban Belgiumban, Lengyelországban, Brazíliában és Skóciában.

1924-ben egy utazó, James Alan Rennie arról számolt be, hogy Kanadában egy befagyott tavon szemtanúja volt a nyomok keletkezésének. Elmondása szerint egy láthatatlan lény hagyta, ami feléje tartott.

A rejtélyes nyomokkal kapcsolatban sok elmélet született. Ezek többségében valamilyen állatot sejtettek a háttérben, de a vizsgálatok során a nyom alakja vagy nagysága nem egyezett.

Teresita Basa szelleme: 1977-ben, Chicagóban, légzési terapeutaként dolgozott a 47 éves Teresita Basa, akinek meztelen, matraccal letakart holttestét február 21-én találta meg a helyi rendőrség, amikor egy tűzesethez kaptak riasztást.

A nyomozás fényt derített arra, hogy a nőt megkéselték, majd felgyújtották. Az áldozat lakásából eltűntek az ékszerek. A rendőrség eleinte Basa volt párját gyanúsította a gyilkosság elkövetésével, de a férfinak volt alibije. A nyomozás zsákutcába futott.

Egy évvel később üzenetet hagytak a nyomozás vezetőjének asztalán, hogy beszéljen Jose Chua orvossal, aki ugyanabban a kórházban dolgozott, mint az áldozat. Ő és a felesége, Remebios ismerték az elhunytat, de nem voltak barátok.

A történet itt vett különös fordulatot, ugyanis dr. Chua azt állította, hogy a feleségét „megszállta” Basa szelleme. Remebios, avagy becenevén Remy, akkor tudott beszélgetni az elhunyttal, amikor kómaszerű állapotba kerül.

Az orvos elmondta, hogy eleinte nem hitt a feleségének, de egyszer ő is hallotta, hogy az áldozat hangján, filippínó nyelven szólal meg, és arról beszél, hogy a rendőrségnek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtalálják a gyilkosát, aki a szintén a kórházban dolgozó Allen Showery. A gyanúsított azért ment Basa otthonába, hogy megjavítsa a tévéjét, de megölte a nőt és elvitte az ékszereit, amit aztán a barátnőjének ajándékozott.

A rendőrök szkeptikusan fogadták az orvos vallomását, ám a történetben több olyan részlet szerepelt, amit a hatóság nem hozott nyilvánosságra. Ilyenek voltak a nevek, telefonszámok és az, hogy mit vittek el az áldozat lakásából.

A nyomozók úgy döntöttek, hogy ellenőrzik a információkat. Elmentek Showery és barátnője lakására, majd a férfit az őrsön hallgatták ki. A gyanúsított beismerte, hogy meg kellett volna szerelnie Basa tévéjét, de a nő lemondta a találkozót.

A nyomozók gyanúsnak találták Showery vallomását, ezért visszamentek a lakására, hogy beszéljenek a barátnőjével, akitől megtudták, hogy a férfi nem ért az elektromos készülékek javításához.

Amikor a nyomozók arról kérdezték a nőt, hogy honnan van a nyaklánc és a gyűrű, amit visel, akkor azt felelte, hogy a kedvesétől kapta. Kiderült, hogy az ékszerek az áldozat tulajdonai voltak. Showery végül bevallotta, hogy ő ölte meg a nőt. A bíróság elfogadta a „szellem vallomásait”, így a gyilkos börtönbe került.Belmez arcai: A spanyolországi Belmez de la Moraleda-ban élt Maria Gomez, aki 1971-ben egy augusztusi napon ebédet főzött a családjának, amikor a konyhapadlón olyan foltokat vett észre, amelyek női arcokra hasonlítottak. Gomez próbálta feltakarítani a nyomokat, de azok nem tűntek el.

A család sokféleképpen igyekezett megszabadulni az arcoktól, ám nem sikerült. Végül cementtel borították be a padlót. Mivel ez sem vált be, ezért a kétségbeesett Juan csákánnyal verte szét a padlót.

A különös jelenség híre a polgármester fülébe jutott. Ő úgy határozott, hogy kiszedik a padlórészleteket és megvizsgáltatják, valamint kutatásokat végeznek a ház területén. A kutatás során XIII. századi, fej nélküli holttesteket találtak, amelyeket kiástak és eltemettek.

Az új padló kiöntése után néhány nappal ismét megjelentek az arcok, amik most már grimaszoltak, fintorogtak. A ház turistaszenzáció lett, a család pedig belépődíjat szedett a kíváncsiskodóktól. A padlón újabb arcok jelentek, mindegyik más vonásokkal és arccal.

A hátborzongató történetről a paranormális jelenségekkel foglalkozó Hans Bender is tudomást szerzett. Ő és a csapata Belmezbe utazott, ahol megvizsgálták, hogy az arcok nem hamisítványok-e, majd lefóliázták a padlót, hogy megvizsgálják annak nedvességét.

Mindeközben újabb nyomok jelentek meg a padlón. Az egyik arc kialakulásáról feljegyzés is készült. A padlót lemérték, megmérték, tanulmányozták a kémiai összetételét, megröntgenezték, de mindez nem hozott eredményt. Az arcok a következő 30 évben folyton megjelentek.

Habár voltak, akik szerint Gomez médium, és ő hívta elő az arcokat ez az elmélet megdőlt, amikor a nő halála után sem szűnt meg a jelenség. Amikor szellemvadászok felvételeket készítettek, akkor azon kiáltozások és nyögések voltak hallhatóak. A belmezi arcok rejtélyét soha nem fejtették meg.

Kísértetjárta San Antonio-i vasúti átjáró: A texasi San Antonio határában található egy kísértetjárta vasúti átjáró, amiben az a különös, hogy az ott leparkolt autók gurulni kezdenek, mintha láthatatlan kezek tolnák a dombra felfele.

A turistákat vonzó helyszínt sokszor megvizsgálták. Amikor az autókra lisztet vagy hintőport szórtak, akkor az átkelés pillanatában kis kéznyomok jelentek meg a járműveken. Egy helyi legenda szerint a harmincas években egy gyerekeket szállító busz lerobbant a síneken. A sofőr észrevette a közeledő vonatot, de már nem tudta időben elvinni a diákokat a sínekről. A balesetben meghalt mind a tíz tanuló és a sofőr.

Állítólag most az elhunytak szellemei próbálnak megvédeni másokat a tragikus végtől, tehát ők tolják arrébb, biztonságos helyre, azokat az autókat, amelyeket a síneken vagy ahhoz túl közel parkoltak le. Egyesek szerint hallani a gyerekek sikolyait. Mások inkább a nevetésüket és a beszélgetésüket hallották.

A baleset azonban nincs dokumentálva. A sajtóban sem jelent meg olyan hír, hogy a megadott időszakban vonat ütközött volna gyerekeket szállító busszal.

(Forrás: noiportal.hu)