Lengyelországban ötödik alkalommal ünneplik az elátkozott katonák napját
Ötödször emlékeznek meg vasárnap Lengyelországban a második világháború utáni szovjetellenes partizánmozgalomról. Miközben Lengyelországban egyre elterjedtebb az úgynevezett elátkozott katonák emlékezete, addig az orosz kormánylap a nácik cinkosainak nevezte őket.
Az elátkozott katonák nemzeti ünnepnapját Lech Kaczynski volt lengyel elnök kezdeményezésére 2011-től tartják március 1-jén annak emlékére, hogy 1951-ben ezen a napon ítélték halálra a földalatti ellenállás legjelentősebb szervezete, a Szabadság és Függetlenség hét vezetőjét Varsóban.
Az európai viszonylatban egyedülálló kommunistaellenes fegyveres mozgalom történetét az 1989-es rendszerváltásig elhallgattatták, azután is csak lassan elevenedett fel. Az utóbbi években a téma egyre erőteljesebb érdeklődést vált ki, népszerű a fiatalok között is. A partizánok sorsa több együttes, énekes dalát ihlette, könyveket, konferenciákat, dokumentumfilmeket szenteltek neki.
Az idei emléknapon mintegy 90 polgári tömörülés együttműködésében országszerte felvonulásokat, koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat tartanak. Nyolcvanegy lengyel városban tömegfutást indítanak több mint 20 ezer ember részvételével a partizánok tiszteletére. A varsói vár elől kerékpáros felvonulás indul 20 kilométeres túrára.
Az ellenállók emléke előtt vasárnap délben az állami ünnepség keretében is fejet hajtanak a ismeretlen katona belvárosi sírjánál, Bronislaw Komorowski lengyel elnök részvételével.
Az elátkozott, illetve rendíthetetlen katonáknak nevezett partizánok szervezett formában 1944-től 1947-ig harcoltak az ország szovjet típusú átalakítása ellen, a nyugati országok támogatásában reménykedve. Az ellenállók mindenekelőtt a második világháború idején a németek ellen harcoló Honi Hadseregből verbuválódtak. A szovjet Belügyi Népbiztonság (NKVD), valamint a lengyel kommunista állambiztonság (UB) egységei elleni harcban mintegy 25-30 ezer katona vett részt.
A második világháború után működő földalatti szervezetek tevékenységében résztvevők számát 120-180 ezerre becsülik. A harcokban, valamint az ezeket követő megtorlásban, az NKVD és az UB börtöneiben, a munkatáborokban legalább 20 ezer katona halt meg, a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején pedig mintegy 250 ezer tartóztattak le.
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) 2011-ben kutatási programot indított, amelynek célja a meggyilkolt, majd titokban, névtelenül eltemetett katonákat rejtő sírok feltárása. Eddig több mint 700 ember maradványát sikerült azonosítani, vasárnap a varsói elnöki palotában Bronislaw Komorowski az újabb azonosított áldozatok listáját ismerteti.
Az egyik tömegsír egy részét a varsói Powazki-temetőben tárták fel. A további munkálatokat nehezíti, hogy a parlament egyelőre nem hagyta jóvá a kommunista tisztségviselők azon sírjainak áthelyezését, amelyeket éppen a tömegsírok feletti földrétegben ástak.
Feltételézések szerint itt nyugszik Witold Pilecki huszárkapitány is, aki még a második világháborúban, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta be magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy megszervezze ott az ellenállást. Bravúros szökése után Pilecki beszámolt a náci bűntettekről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A háború után Witold Pileckit hazaárulással és kémkedéssel vádolták meg, majd 1948-ban kivégezték.
A kommunista állambiztonság kegyetlen megtorlásáról az utolsó rendíthetetlen katonának ismert, csak 1963-ban elesett Józef Franczak sorsa is tanúskodik. Franczakot halála után lefejezték, fejét bizonyítékként akarták felhasználni a katonát kezelő fogorvosok ellen. A koponyát ezek után a lublini kriminológiai intézet használta oktatási célokra, és csak idén januárban azonosították és temették el a korábban már megtalált test mellé.
A várakozások szerint vasárnap hivatalosan megerősítik a földalatti ellenállásban ápolónőként dolgozó Danuta Siedzikowna maradványainak azonosítását is. Az Inka álnevet viselő lányt 17 éves korában végezte ki az UB.
Az emléknap alkalmából pénteken a Rosszijszkaja Gazeta című orosz kormánylap interjút közölt az orosz Szövetségi Levéltári Ügynökség vezetőjével, aki kifejtette: a lengyel földalatti katonák „a nácik szövetségeseiként léptek fel, a fasiszta Németország leverését akadályozták”. Andrej Artizov 70 korabeli levéltári irat közzétételével támasztotta alá állítását. Ezek egyike a Vörös Hadsereg 700 katonájának nevét tartalmazza, akiket 1944 végétől 1945 májusáig öltek meg a lengyel partizánok.
Lukasz Kaminski, a lengyel IPN igazgatója pénteken egy hosszabb, történelmi hátteret is nyújtó közleménnyel reagált, amelyben „a kommunista propaganda legrosszabb időszakát követő” lépésnek minősítette Artizov interjúját. Kaminski úgy látja, a pénteki orosz közlés annak példája, hogy „a mai Oroszország egyre nagyobb mértékben hivatkozik a sztálini Szovjetunió örökségére”.
MTI
Az elátkozott katonák nemzeti ünnepnapját Lech Kaczynski volt lengyel elnök kezdeményezésére 2011-től tartják március 1-jén annak emlékére, hogy 1951-ben ezen a napon ítélték halálra a földalatti ellenállás legjelentősebb szervezete, a Szabadság és Függetlenség hét vezetőjét Varsóban.Az európai viszonylatban egyedülálló kommunistaellenes fegyveres mozgalom történetét az 1989-es rendszerváltásig elhallgattatták, azután is csak lassan elevenedett fel. Az utóbbi években a téma egyre erőteljesebb érdeklődést vált ki, népszerű a fiatalok között is. A partizánok sorsa több együttes, énekes dalát ihlette, könyveket, konferenciákat, dokumentumfilmeket szenteltek neki.
Az idei emléknapon mintegy 90 polgári tömörülés együttműködésében országszerte felvonulásokat, koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat tartanak. Nyolcvanegy lengyel városban tömegfutást indítanak több mint 20 ezer ember részvételével a partizánok tiszteletére. A varsói vár elől kerékpáros felvonulás indul 20 kilométeres túrára.
Az ellenállók emléke előtt vasárnap délben az állami ünnepség keretében is fejet hajtanak a ismeretlen katona belvárosi sírjánál, Bronislaw Komorowski lengyel elnök részvételével.
Egy külön megemlékezésen a jobboldali ellenzéki pártok képviselői is tisztelegnek a sírnál.
Az elátkozott, illetve rendíthetetlen katonáknak nevezett partizánok szervezett formában 1944-től 1947-ig harcoltak az ország szovjet típusú átalakítása ellen, a nyugati országok támogatásában reménykedve. Az ellenállók mindenekelőtt a második világháború idején a németek ellen harcoló Honi Hadseregből verbuválódtak. A szovjet Belügyi Népbiztonság (NKVD), valamint a lengyel kommunista állambiztonság (UB) egységei elleni harcban mintegy 25-30 ezer katona vett részt.
A második világháború után működő földalatti szervezetek tevékenységében résztvevők számát 120-180 ezerre becsülik. A harcokban, valamint az ezeket követő megtorlásban, az NKVD és az UB börtöneiben, a munkatáborokban legalább 20 ezer katona halt meg, a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején pedig mintegy 250 ezer tartóztattak le.
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) 2011-ben kutatási programot indított, amelynek célja a meggyilkolt, majd titokban, névtelenül eltemetett katonákat rejtő sírok feltárása. Eddig több mint 700 ember maradványát sikerült azonosítani, vasárnap a varsói elnöki palotában Bronislaw Komorowski az újabb azonosított áldozatok listáját ismerteti.
Az egyik tömegsír egy részét a varsói Powazki-temetőben tárták fel. A további munkálatokat nehezíti, hogy a parlament egyelőre nem hagyta jóvá a kommunista tisztségviselők azon sírjainak áthelyezését, amelyeket éppen a tömegsírok feletti földrétegben ástak.
Feltételézések szerint itt nyugszik Witold Pilecki huszárkapitány is, aki még a második világháborúban, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta be magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy megszervezze ott az ellenállást. Bravúros szökése után Pilecki beszámolt a náci bűntettekről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A háború után Witold Pileckit hazaárulással és kémkedéssel vádolták meg, majd 1948-ban kivégezték.
A kommunista állambiztonság kegyetlen megtorlásáról az utolsó rendíthetetlen katonának ismert, csak 1963-ban elesett Józef Franczak sorsa is tanúskodik. Franczakot halála után lefejezték, fejét bizonyítékként akarták felhasználni a katonát kezelő fogorvosok ellen. A koponyát ezek után a lublini kriminológiai intézet használta oktatási célokra, és csak idén januárban azonosították és temették el a korábban már megtalált test mellé.
A várakozások szerint vasárnap hivatalosan megerősítik a földalatti ellenállásban ápolónőként dolgozó Danuta Siedzikowna maradványainak azonosítását is. Az Inka álnevet viselő lányt 17 éves korában végezte ki az UB.
Az emléknap alkalmából pénteken a Rosszijszkaja Gazeta című orosz kormánylap interjút közölt az orosz Szövetségi Levéltári Ügynökség vezetőjével, aki kifejtette: a lengyel földalatti katonák „a nácik szövetségeseiként léptek fel, a fasiszta Németország leverését akadályozták”. Andrej Artizov 70 korabeli levéltári irat közzétételével támasztotta alá állítását. Ezek egyike a Vörös Hadsereg 700 katonájának nevét tartalmazza, akiket 1944 végétől 1945 májusáig öltek meg a lengyel partizánok.
Lukasz Kaminski, a lengyel IPN igazgatója pénteken egy hosszabb, történelmi hátteret is nyújtó közleménnyel reagált, amelyben „a kommunista propaganda legrosszabb időszakát követő” lépésnek minősítette Artizov interjúját. Kaminski úgy látja, a pénteki orosz közlés annak példája, hogy „a mai Oroszország egyre nagyobb mértékben hivatkozik a sztálini Szovjetunió örökségére”.
MTI
Hozzászólások