Meglepő, de nem mulatságos szexfóbiák

Pánikrohamot kap a nyelves csóktól az, aki filemafóbiában szenved, más beszélni sem bír a szexről.
A nemi aktussal kapcsolatban főleg arról hallani, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy még jobb legyen a szex, milyen technikákat, praktikákat, segédeszközöket használjunk, illetve arról, hogy hogyan védekezzünk a nemi betegségekkel szemben.

Arról már kevés szó esik, hogy a világon nem mindenki élvezi a szexualitást, mert különböző fóbiák megakadályozzák ebben.

Az erotofóbia érintettjei leginkább nők, akik, bár nem zárkóznak el az aktustól, a szexről való beszédet mégis kerülik, mert szorongás tör rájuk a témával kapcsolatosan. Az ebben a betegségben szenvedők nagyobb veszélynek vannak kitéve a fertőzésekkel szemben, mert valószínűleg nem védekeznek megfelelően.

A férfiak leggyakoribb fóbiája egyáltalán nem meglepő, ugyanis ők a merevedési zavartól rettegnek. A szakirodalom ezt nevezi medomalakufóbiának. Az érintettek olyannyira félhetnek, hogy ezzel elő is tudják idézni a problémát. Néhányan annyira rettegnek attól, hogy csalódást okoznak az ágyban, hogy kerülik is az aktusokat.

A filemafóbia azért is alakulhat ki, mert a szülők tiltották a csókolózást a gyereküknek, és még rémtörténeteket is meséltek, hogy a gyerek biztosan ne akarjon csókolózni. Ebből az évek során kialakul a rettegés a csóktól, és minden olyan intim érintkezéstől, ami ahhoz vezethet.

Sokaknál olyan fóbia is jelentkezhet, ami következtében nem is a konkrét szeretkezés miatt éreznek szorongást, hanem az erotikus álmaiktól félnek az emberek, vagyis inkább attól, hogy reggel mit találnak az alsóneműjükben.
A férfiaknál teljesen hétköznapi dolog az éjszakai magömlés. A nők számára kellemes utánérzést hagy, ha este egy erotikus álom során élik át az orgazmust.

Az oneirogomofóbia azonban tönkreteszi ezt, ugyanis egyes emberek rettegnek az intim álmoktól. Még akár pánikrohamot is kaphatnak. Ennek a fóbiának a tünete, hogy a benne szenvedők nem mernek aludni. Rendszerint a vallásos emberek szenvednek ettől, mivel egyes hitek tisztátalannak tartják az erotikus álmokat, és azt, ami következik belőlük.

Míg a férfiak attól félnek, hogy elmarad az erekciójuk, addig némely embernél kitör a frász, ha meglátják a merev péniszt. A medortofóbia eredhet a szülői tiltásból, vagy abból, hogy valakit szexuálisan bántalmaztak. Ha az utóbbi esetről van szó, akkor muszáj szakemberhez fordulni, hogy fel tudja dolgozni az őt ért traumát.

A medortofóbia mellett van egy másik nemi szervet illető fóbia, ez az eurotofóbia, azaz érthetetlen félelem a női nemi szervektől. Ez is rendszerint azért alakul ki, mert az érintett korábban szexuális traumát élt át. Az eurotofóbok szívverése felgyorsul, szorongani kezdenek, akár súlyos pánikrohamot is kaphatnak, ha meglátnak egy vaginát.

A parthenofóbia a szüzektől és a fiatal lányoktól való rettegést jelenti. A parthenofóbok pánikrohamot kapnak, ha egy ilyen lánnyal kerülnek kapcsolatba. Ez a félelem annyira a hatalmába kerítheti őket, hogy életük végéig magányosak lesznek, mert nem tudnak egy hétköznapi párkapcsolatban élni, ezért inkább elszigetelik magukat a többi embertől.

Végül a genofóbia úgy keseríti meg az emberek életét, hogy erős szívdobogás, légszomj, rettenetesen rossz közérzet, menekülési vágy tör rájuk, ha nemi aktusról van szó, ezért érthetően kerülik a szexet. Ez főleg vallási, és korábbi szexuális trauma miatt alakulhat ki.

A legtöbb szexuális fóbia, tehát nem légből kapott, úri huncutság, hanem a túlzott szülői tiltás, rémmesék, vallás, vagy szexuális trauma következménye.