Megnőtt a vérfertőzések száma a pestis idején

Elképesztő tények a járvány alatti szexualitásról.Bár az új koronavírus-járvány a mindennapi életünk részévé vált, mégis ettől a szerelem és testi vonzalom nem szűnt meg létezni. Így volt ez a múltban is, így például a szörnyű pusztítást végző pestis idején.

Íme néhány elképesztő tény az emberek szexualitásáról a járvány idején!

Törvény szabályozta a fizikai érintkezést: Joseph Patrick Byrne írásából kiderül, hogy sok törvényhozó elfogadta azt a keresztény meggyőződést, hogy „a bűn feldühítette Istent, aki a pestisen keresztül mutatja ki a haragját”.

Ezt a hitet ültették át a jogszabályokba.

Amikor a pestis utáni évtizedekben az ipar ismét fellendült, akkor a jogszabályok még mindig nem engedélyezték, hogy az emberek az utcán árulják a testüket, de bizonyos létesítmények működést jóváhagyták.

Az „önmagad eladása” intézményesült: Jeffrey Richards szakértő szerint, ahogy a pestis egyre több emberéletét követelt, úgy a prostituált lányok egyre többet nyertek. A járvány idején nőtt a munkaerőhiány, ami miatt elterjedt a prostitúció, aminek „körülményeiben általános javulás” következett be.

Megnőtt a vérfertőzések száma: A szakértők szerint azért nőtt a vérfertőzések száma Angliában a pestis idején, mert a járvány elpusztította a lakosság nagy részét, így az embereknek nem maradt sok lehetősége arra, hogy idegenekkel kerüljenek kapcsolatba, házasodjanak össze.

Georgiana Donavin azt írta, hogy a közvetlen unokatestvérek egy párt alkothattak, mert a pestisben sok nemes meghalt, ezért jelentősen megemelkedtek a családon belüli házasságok száma.

Virágzott a homoszexualitás: A „homoszexuális férfiak és nők életéről és attitűdjéről részletesebb feljegyzések” csak a reneszánsz korszakában jelentek meg. Pár évtizeddel a pesti kitörése előtt, II. Edward királyt megölték, egyes régi pletykák szerint azért, mert homoszexuális tevékenységeket folytatott. A járvány idején azt hitték, hogy a „szexuális erkölcstelenség”, így például a „szodómia”, segíti a pestis terjedését.

Sírkertekben tartottak „összejövetelek”: Természetesen a pestis stresszes időszak volt az emberek életében. David Herlihy történész szerint sokan úgy próbáltak enyhíteni a feszült helyzeten, hogy a temetőkben ünnepelték az életet.

Ezek a „csoportos tevékenységek” olykor elvadultak. Például az avignoni Champfleur temető esetében a pápai tisztviselőnek kiközösítéssel kellett megfenyegetnie azokat a „paráznákat és házasságtörőket”, akik „sértő cselekedeteket” követtek el a sírok között.

Növelte a paráznasági bírságokat: Richard M. Smith történész szerint nőtt a paráznaság miatt kirótt büntetések mértéke Angliában a pestis idején, viszont az egyéb büntetések száma csökkent a járvány közepén. A történész szerint az erkölcsileg helytelennek tartott viselkedés miatt szabtak ki magas büntetéseket.

Orvosi szakértők tanácsot adtak korlátozott „fizikai aktivitásra”: A pestis idején az orvosok azt állították, hogy túl sok a „fizikai aktivitás”, ami „túlmelegíti a testet”. Joseph Patrick szakértő úgy véli, hogy ez azt jelentette, hogy a felhevült test és a szex közbeni nehézlégzés miatt a „rossz levegő” könnyebben jut be a testbe a pórusokon keresztül, vagyis növeli a pestis elkapásának valószínűségét. Egy német orvos azt javasolta, hogy az emberek kerüljenek „minden fizikai megterhelést”, így a futást, az ugrálást és a szexet is.

(Forrás: noiportal.hu)