Mindennapi tárgyak, amelyek halálos fegyverként is beváltak

A sisak, a liszt, de a Kubotan is remek önvédelmi eszköz.Ha az ember elég kreatív, akkor bármiből képes fegyvert csinálni. Ott vannak például a tűsarkú cipők, amik halálos fegyverré változhatnak, ha egy nő tudja, hogy hogyan használja, de a sétapálcával is alaposan el lehet látni mások baját.

A háborúk idején különösen fontos volt, hogy az emberek meg tudják védeni magukat, emiatt a legegyszerűbbnek tűnő tárgyakat is képesek voltak úgy felhasználni, hogy azzal ölni lehessen. Az alábbi hat tárgy is ilyen fegyverré vált, miközben az eredeti funkciójukat is megtartották.

Sisak: Az első világháborúban találta fel Albert Bacon Pratt azt a pisztolyt, amire valójában senkinek sem volt szüksége, ugyanis Pratt azt találta ki, hogy a katonák sisakjára szereli a lőfegyvert, aminek a „sisak pisztoly” nevet adta.

A szerkezeten azonban nehéz volt meghúzni a ravaszt, ami úgy nézett ki, hogy a viselőnek egy csőbe kellett levegőt fújnia, hogy a sisak elején elsüljön a pisztoly. A célzás automatikusan működött, vagyis amerre a sisak viselője fordult, arra lőtt a pisztoly, ám nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem a visszarúgás, ami megsebesítette a lövész nyakát.

Pratt erről azt állította, hogy a sisakban található rúgó segíthet ellensúlyozni a visszarúgást. A feltaláló egyébként nem állt meg itt, hiszen a találmány főzésre is alkalmas volt, ha levette a viselője, ám ennek ellenére megbukott a szerkezet, mert senkinek sem kellett olyan sisak, amin pisztoly van és még főzni is lehet benne.

Az első pillantásra ártalmatlannak tűnő fegyvert a Los Angeles-i rendőrség nagyon megszerette az 1970-es években, ezért megkérték a feltalálót, hogy tanítsa meg a zsaruknak annak a használatát. A Kubotan gyorsan elterjedt, mint „magatartás javító eszköz”. Később az FBI és a CIA is bevetette, ha meg akarták szelídíteni a makacs gyanúsítottakat.

Jemima néni lisztje: George Bogdan Kistiakowsky, katona, tudós és a CIA elődszervezetének tagja a második világháborúban találta fel azt az ehető lisztet, ami bomba volt. A lisztet, amihez HMX nevű robbanó anyagot kevertek, egy akkoriban híres amerikai márka után nevezték el Jemima néninek.

A találmányt kenyerek vagy muffinok sütéséhez használták, és annak ellenére megették az emberek, hogy tudták, gyomorrontást kaphatnak tőle. Az amerikaiak a kínai hadseregnek is adtak a lisztből, hogy azt bevethessék a japánok ellen, ugyanis a „pékek” itt nem kenyeret sütöttek az alapanyagból, hanem hozzáadtak egy detonátort, hogy bombaként robbantsák fel.

Pisztolykulcs: Az amerikai feltalálók álltak elő azzal a merész ötlettel 1854-ben, hogy pisztolyt építenek a kulcsokba. Ebben az időben a börtönök nagyon veszélyesek voltak, ugyanis a rabok gyakran rátámadtak az őrökre, ha kinyílt a cellájuk.

Ez adta az ötletet, hogy a cellák kulcsaiba építsenek fegyvert, mert így az őr az ajtó nyitása közben is fel tudja tartóztatni a támadóját. A zseniálisnak tűnő ötlet azonban nem vált be, mert a fegyverrel nehéz volt célozni, és csak akkor lehetett használni, ha az őr kezében szivar volt, amivel meg kellett gyújtania a lőport.

A fegyver elsütése tehát igazán körülményesnek bizonyult, mégsem ez okozta a legnagyobb problémát, ugyanis az az volt, hogy a rabok éppen azért támadtak az őrökre, hogy elvegyék a kulcsot, tehát most már fegyvert is szerezhettek volna, ha sikerült elvenniük a kulcsot.Sétapálca: Az 1850-es évek etikett szabályai előírták, hogy az úriemberek járjanak sétapálcával, ám ez a kiegészítő azt jelezte, hogy a gazdája vagyonos személy, tehát könnyen rablás áldozatává válhattak a férfiak.

Emiatt született meg az az ötlet, hogy a botokból alkossanak fegyvert, aminek eredményeként megjelentek a sétapálca pisztolyok és kardok, aminek a hüvelye a sétapálca volt. Az úriemberek tehát most már szembe tudtak szállni a támadójukkal.

A kardokat hamarosan felváltották a sétapálca pisztolyok, amelyek közül a leghíresebbet, a 31-es kaliberűt, 1858-ban gyártotta a Remington Arms.

Kakibomba: Az emberi ürüléket legalább ezer éve felhasználják a háborúkban. A szkíták például vipera méreggel, emberi ürülékkel és emberi vérrel kenték be a nyilaikat. A XII. században a kínaiak létrehoztak egy olyan bombát, amibe lőpor, méreg és ürülék volt.

A középkorban némelyik hadsereg a pestis áldozatainak ürülékét lőtte ki a megostromlott kastélyokra azért, hogy így fertőzzék meg az ott tartózkodókat. A vietnámi háborúból sem maradt ki a széklet, ugyanis a vietnámi katonák hegyes bambuszokat kentek be vele, majd azokat úgy helyezték el, hogy az ellenség belelépjen. Igaz ez nem okozott azonnali halált, de a fertőzés később elvégezhette a dolgát.

2009-ben Alekszander Georgovics Szemenov állt elő az ürülék újabb felhasználási módjával. Az orosz egy olyan tankvázát talált ki, amiben volt egy külön rész a dolog elvégzéséhez. Ez után az ürülék a robbanóanyagokkal teli cellába kerül, ahonnan ki lehet lőni az ellenségre.

Szemenov úgy gondolta, hogy a lőszernek pszichológiai és politikai hatása van, de valójában egészen egyszerűen arról van szó, hogy a feltaláló azt akarta, hogy széklet kerüljön a megsebzett ellenségre.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)