Misztikus lények, amelyek létezését a szakértők is kutatják

Tíz legendás szörny, amely talán nem csak az emberi képzelet szüleménye. Sokan csak kíváncsiságból, érdekességként olvassuk a misztikus szörnyekről szóló történeteket, míg mások maximálisan hisznek ezeknek a lényeknek a létezésében, a szakértők viszont úgy állnak hozzá a témához, hogy az írott forrásokra, a szemtanúk beszámolóira és a saját tapasztalataikra kell hagyatkozniuk.

Habár a Kraken, a mongol halálféreg, vagy például a Kala Bandar mind-mind kitalációnak hangzik, mégis a szakértők hajlandóak időt, energiát és pénzt áldozni arra, hogy alaposan utánanézzenek, hogy vajon ezek a misztikus szörnyek csak az emberi fantázia szüleményei, vagy esetlen valóban létezhetnek?

Kraken: Amikor őseink hajózni kezdtek, akkor egyre több beszámoló jelent meg arról, hogy a tengereket szörnyek uralják. Az egyik legismertebb, és talán legkorábbi, vízi bestia a Kraken, avagy Leviatán, amiről a Biblia is említését tesz, de az ősi izlandi eposzban, az Örvar-Oddr saga verseiben is találunk utalást a hatalmas testű, hajókra vadászó szörnyről.

Az elmúlt évszázadokban a világ minden tájáról érkeztek beszámolók a hatalmas polipokról. A vikingek abban hittek, hogy Norvégia és Izland partjainak közelében élhet a Kraken.

Kala Bandar: A hírek szerint 2001 májusában, India fővárosába egy ismeretlen, szokatlanul magas majom kezdte terrorizálni az embereket. Állítólag a lény lelökött a lépcsőn egy terhes nőt, két ijedt férfit pedig az erkélyről dobott le.

Mind a három áldozat meghalt, ám nem csak őket érte támadás, ugyanis a lakosság több tucat tagja harapásokat és sebeket szerzett a lénytől. A rémült állampolgárok találgatni kezdtek.

A fegyveres erők komolyan vették a fenyegetést, hetekig járőröztek éjszakánként, a városi rendőrség pedig fantomképet rajzolt a gyanúsítottról, majd a lény lassan eltűnt.

Hóember: Nem arról a hóemberről van szó, amit telente építünk, hanem egy 1832-es esetről, amelyről James Prinsep, a gyarmati Indiai legelismertebb tudósa beszélt. Prinsep elmondása szerint, amikor Nepálban járt, akkor állítólag látott egy magas, szőrös, óriási lényt, egy Hóembert, Havas embert, avagy a legismertebb nevén, Yetit.

A különös lény 1921-ben robbant be igazán a köztudatba, ugyanis a brit hadsereg ekkor fordította le így a nevet, miután egy sherpa beszámolt nekik arról, hogy minek a lábnyomát találhatta meg a hegyekben.

Sok hegymászó, köztük az Everestet meghódító Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay is talált olyan rejtélyes lábnyomokat, amelyek sokkal nagyobbak, mint az embereké. 1954-ben a British Daily Mail megbízásából jött létre az az expedíció, amelynek tagjai állítólag egy eldugott buddhista kolostorban találtak egy fejbőrdarabot, ami a feltételezett Yetihez tartózhatott. 2008-ban egy japán expedíció talált több lábnyomot, ami állítólag a Yeti-é lehet.A mongol halálféreg: A beszámolók szerint a mongol halálféreg a Góbi sivatagban riogatja az arra járókat. A lény az „Allghoi Khorkhoi” elnevezést kapta, ami „bélférget” jelent, ugyanis állítólag hasonlít a tehén belső szerveire.

A legenda arról mesél, hogy a féreg a sivatag homokja alatt közlekedik, majd onnan indít támadást a mit sem sejtő áldozatai ellen. Egyes elméletek szerint halálos méreganyagot lő ki magából. Más teória azt állítja, hogy elektromos áramütéssel öli meg az áldozatot, majd megjelenik a végbélszerű fej, tűhegyes fogakkal, ami az utolsó dolog, amit a zsákmány életében lát. Habár mindez elég rémisztően hangzik, mégis akadt már néhány bátor önkéntes, aki elindult, hogy megtalálja a lényt.

Chupacabra: Az elbeszélek szerint ezt a lényt úgy kell elképzelni, mint egy kecske és kenguru keveréke, aminek nagysága megegyezik a csimpánzéval, és még szárnya is van. Az El Chupacabra nagyjából azt jelenti magyarul, hogy „kecskeszívó”.

A lényre először Puerto Rico területén kezdtek panaszkodni az emberek, ugyanis a Chupacabra nem az embereket, hanem az állatállományt támadja meg. A szörnyről először az 1970-es években tettek bejelentést, amelyeknek száma folyamatosan nőtt az 1990-es évekig.

A gazdák beszámolója szerint a Chupacabra soha nem ette meg a zsákmányt, hanem annak csak a vérét szívta ki. Később Mexikóban és más dél- és közép-amerikai országokban is látták a teremtményt, aminek további fizikai tulajdonságai közé tartózik a a szürke bőr, szőrös kar, éles karmok, kígyószerű nyelv, vörösen izzó szemek és a gerinc menti taréjok.

Vámpír: Őseink mélyen hittek a vámpírok létezésében, de napjainkban sokan azzal magyarázzák ezeket a legendákat, hogy akkoriban az orvostudomány még gyerekcipőben járt, ezért előfordult, hogy rosszul állapították meg a halál beálltát és az eltemetett emberek magukhoz tértek a koporsóban.

De ma már olyan betegségeket is ismerünk, amelyeknek egyes tünetei hasonlítanak a vámpírtulajdonságokra. Mindezért azt hihetnénk, hogy napjainkban már senki sem hisz a vámpírokban, ám ebben tévedünk.

A tudósokat még napjainkban is érdekli a vámpír téma, de nem csak a sok film, regény miatt, hanem azért, mert sok a gyanús történelmi feljegyzést, ugyanis Drakula és Báthory Erzsébet csak a jéghegy csúcsa.

Ott van például a nagyon különös Sava Savanović legenda, ami arról a híres szerb vámpírról szól, aki egy régi malomban vert tanyát a Rogačica folyónál, Zarožjefalujában Bajina Bašta községben, és onnan támadt rá azokra a szerencsétlen utazóknak, akik éjszakánként arra jártak.

A vérszívó Savanović gyilkosságai akkor értek véget, amikor leomlott a malom, ám állítólag mostanában újra aktív, és új otthont keres magának.Mobele-Mbembe: Immár több, mint két évszázada indulnak expedíciók a Kongói-vízgyűjtő dzsungelébe azért, hogy végre valaki megtalálja azt a lényt, akinek neve a helyi Bantu dialektusban Mobele-Mbembe, ami azt jelenti, hogy a „folyó áramlását megállító” lény.

Az elképzelések szerint a tavi teremtmény hasonlít a Loch Ness-i szörnyre, de a plesiosaurához is hasonló. A plesiosaura egy hosszú nyakú vízi dinoszaurusz, ami a tudósok szerint növényevő lehetett.

Annak idején a gyarmati felfedezők nagy lábnyomokról és különös üvöltésekről tettek bejelentést. A bennszülöttek arról meséltek, hogy láttak egy félig elefánt, félig sárkány, úszó lényt. 1981-ben állítólag lefényképezték a szörnyet a kongói Tele-tóban, de a fotó valódisága a mai napig vita tárgya.

Ropen: Ami biztos, hogy Pápua-Új-Guinea völgyeiben és dzsungelében rengeteg olyan növény és állat található, amelynek azonosítása egyelőre kifogott a tudósokon, így pedig könnyű valamibe belemagyarázni, hogy az egy mitikus lény.

Ezek közé tartózik a ropen, ami egy szárnyas hüllő, és állítólag nagyon hasonlít a pterodaktilra, de lehet, hogy nem hasonlít, hanem pontosan arról van szó. 2006-ban a texasi Paula Nation Pápua-Új-Guinea hegyeiben járt, amikor elmondása szerint, látta a hüllő sziluettjét.

Slenderman: Sok és sokféle történetet hallottunk már a Slendermanről, aki állítólag egy olyan lény, ami szeret gyerekeket rabolni. Az elképzelés szerint a természetellenesen magas, öltönyt viselő, sápadt Slenderman az erdőkben vándorol, ám általában ott bukkan fel, ahol sok a gyerek.

Állítólag a felnőttek nem, csak a gyerekek képesek meglátni az ijesztő alakot, ami alapján máris elintézhetjük annyival az egész legendát, hogy a gyerekeknek még nagyon élénk a fantáziája.

Óriás anakonda: Az anakondák általában maximum 5 méter hosszúak, de nem az a példány, amely a hírek szerint az Amazonas erdeiben él, mert annak méretét 9 méterre becsülik. Ez az állítólag villámgyors kígyó, a hajók felborításával és összezúzásával foglalja el magát.

Még Teddy Roosevelt, az Egyesült Államok egyik korábbi elnöke el is akarta fogni az óriási anakondát, majd az akkor rengeteg pénznek számító, 50 ezer dollárt kapott az első óriás anakonda bőréért, amit a Bronx Állatkertbe vittek.

Később Percy Fawcett, brit kalandor azt állította, hogy ő egy sokkal nagyobb anakondát látott 1907-ben, ám amikor elindult egy későbbi expedícióra a brazil dzsungelbe, akkor onnan soha többé nem tért haza.

(Forrás: noiportal.hu)