Nagyon vicces gyászjelentéssel búcsúzott a 91 éves néni
Jean Oddi élvezte az életet, ez pedig a nekrológjából is világosan látszik.
Általában a nevetés az utolsó dolog, amihez kedvet kapunk, ha valakinek a gyászjelentését olvassuk, Jean Oddi esetében mégis mosolyogni támadhat kedvünk, ugyanis a 91 éves néni rendkívül humorosan búcsúzott az élettől.
Jean 1925. szeptember 7-én jött a világra, amit 2017. február 20-án hagyott itt. A néni saját maga írta meg a gyászjelentését, amiből kiderül, hogy Jean volt a világ legpimaszabb, legundokabb és legviccesebb embere.
A 91 évesen elhunyt asszony nem volt mindennapi nő, ez pedig a fenti képen is látszik. A fotó, amelyen lányával és unokájával szerepel, nem sokkal a halála előtt készült, és jól bizonyítja, hogy Jean élvezte az életet.
A néni gyászjelentése így kezdődik:
„Megszülettem. Éltem. Meghaltam. Bármennyire is utálom bevallani, de nyilvánvaló, hogy meghaltam. Gondolom ennyi év elég volt Istennek ahhoz, hogy végre kitalálja azt, hogy mihez kezdjen velem. Sejthettem volna, hogy közel a vég, amikor bekerültem a sürgősségi 20-as szobájába. Utálom a páros számokat.”
Jean nem félt attól, hogy felhívja a figyelmet az egyértelmű dolgokra, így például azokra a holmikra, amelyek az elhunytak után maradnak:
„Rohadt sok cuccom van, amelyektől Casey és Melissa fog megszabadulni. Ha valaki mindenféle kacatra vágyik, akkor az várja ki a megfelelő időpontot, majd vegye fel velük a kapcsolatot!”
Ezzel még nem ért véget Jean gyászjelentése:
„Szerettem a levendula illatát, meleg kávét inni, trágár dolgokat tanítani az unokámnak, vicceket mesélni, történeteket mondani a régi, rossz napokról, főzni, enni, nagy családi összejöveteleket tartani, mindenfélét sütni, még egy olyan tortát is, aminek az elkészítése négy napig tartott.
Nagyszerű és emlékezetes utazásaim voltak Floridába, Washington D.C.-be, Alaszkába, Hawaiira, Mexikóba, Ausztráliába, a Panama-csatornához, és bocsásd meg, Casey, de Kanadába is. Rettenetesen szerettem volna elmenni Ázsiába. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a saját vállalatom elnöke lehettem. Óh, és arra, hogy diplomát szereztem rosszindulatból, de tényleg!
A temetésem február 25-én, szombaton, délelőtt 11 órakor lesz. Copeland tiszteletes fog egy rövid megemlékezést tartani. Ha beteg vagy, akkor ne gyere el, mert lehet, hogy halott vagyok, de akkor se akarok elkapni tőled semmit.”
Jean rendhagyó gyászjelentése rengeteg embernek megtetszett, ezért sokan megosztották, többek között, a Facebookon. A nekrológgal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért kell mindig szomorúnak lennie, főleg akkor, ha valaki ilyen szép kort él meg, és ráadásul az élete teljes volt?
Jean gyászjelentése arra emlékeztet, hogy még akkor is megőrizhetjük a jókedvünket, amikor a halállal kell szembenéznünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások