Őrangyalt láthatott az ápoló

Nyolc beszámoló azoktól, akik megtapasztalhatták az angyalok közelségét.Állítólag nem kell hinni az angyalokban ahhoz, hogy segítsenek, vagy éreztessék a jelenlétüket. Talán ez valóban így van, hiszen csoda bárkivel történhet, függetlenül attól, hogy vallásos-e, vagy sem.

Ilyen bámulatos élményekről szólnak az alábbi beszámolók is, amelyek elmesélői megtapasztalhatták az angyalok közelségét.

Mennyei kíséret: „Amikor az 1980-as évek elején ápolónak tanultam, akkor az én felelősségem volt egy középkorú, leukémiában haldokló, magányos hölgy gondozása. A lányai alig törődtek vele, a férje ritkán látogatta meg.

Az egyik este, azt követően, hogy nála jártam, kinéztem az ablakon, és megláttam, hogy egy alak tartózkodik a kertben. Próbáltam jobban megnézni, de úgy tűnt, hogy az alak halványodik. A fáradtság számlájára írtam, amit láttam.

Ahogy telt az idő, úgy került egyre rosszabb állapotba a betegem, az alak pedig rendszeresebben bukkant fel. Beszéltem erről néhány kollégámnak, de ők kinevettek, és azt mondták, hogy túl élénk a fantáziám.

Én viszont minden nap kinéztem az ablakon, és ha ott állt az alak, akkor intettem neki. Egy nap aztán üresen találtam a hölgy ágyát, ugyanis éjszaka meghalt. Elszomorított a tudat, hogy egyedül volt. Az ezt követő napokban hiába néztem ki az ablakon, nem láttam az alakot.

Azzal vigasztaltam magam, hogy az alak a páciensem őrangyala lehetett, aki arra várt, hogy elkísérje a hölgyet ebből a világból egy békés, boldog helyre.” – M. Seddon

Tökéletesen passzol: „Azon a napon történt, amelyiken a középiskolát kezdtem. Nagyon rossz volt a kedvem, mert szerettem volna új ruhát felvenni az iskola első napjára, de nem volt pénzük. Az anyukám próbált vigasztalni, hogy nem a ruha teszi az embert.

Pár perccel később hallottam, hogy megáll előttünk egy autó, és anyukám egy hölggyel beszélget, majd a kocsi elhajtott. Ezt követően az anyukám lehívott a földszintre, és elmondta, hogy az asszonynak volt egy zsák ruhája. A holmikat a lányának vásárolta, de neki nem tetszettek, ezért kidobta azokat.

A hölgy azonban úgy érezte, hogy el kell hoznia ide a ruhákat, amiken még az árcédulák is rajta voltak. A ruhák tökéletesek voltak! A méretük megegyezett az enyémmel, a színűk pedig illett az arcszínemhez. Soha többé nem láttuk az asszonyt.” – Névtelen

A balesetre vonatkozó figyelmeztetések: „Hajnali 4 körül felhívott a nővérem, és remegő hangon, sírva elmondta, hogy látomása volt arról, hogy autóbalesetet szenvedtem. Azt nem árulta el, hogy meghaltam-e, de a hangjából arra következtettem, hogy ezt nem meri elmondani. Azt mondta, hogy imádkozzak, és ő is imádkozni fog értem, valamint legyek óvatos, ne a szokott útvonalon menjek munkába.

Kórházban dolgoztam, és aznap a második figyelmeztetést ott kaptam, ugyanis egy tolószékes úriember azt mondta, hogy Isten azt üzente, hogy autóbalesetet fogok szenvedni, majd ő is megígérte, hogy imádkozni fog értem, és Isten szeret.

 

Elgyengült térdekkel hagytam el a munkahelyemet. Hazafelé átkísértem egy idős hölgyet az úton. Nagyon figyeltem minden kereszteződést, jelzőlámpát és táblát. Amikor hazaértek, akkor felhívtam a nővéremet és anyukámat, hogy elmondjam nekik, hogy jól vagyok.” – HfenSegítő kezek: „Amikor 1997 nyarán megérkezett Sarah lányunk új matraca az ágyához, akkor megpróbáltam felvinni, hogy kicseréljen a régit az újra. A lépcső elég veszélyes volt, ezért végig azt mondogattam magamban, hogy legyek óvatos. A férjem rokkant, évek óta nem dolgozik, ezért a jövedelmem nélkül utcára kerülnénk.

Amikor az emeleten voltam, kinéztem az ablakon a három gyerekemre, akik a Sadie nevére hallgató német juhász kutyánkkal játszottak, miközben az apjuk figyelt rájuk. Később mozgatni kezdtem a régi matracot a lépcsőn, de megcsúsztam és elveszítettem az egyensúlyomat.

Miközben zuhantam, ezernyi gondolatom támadt a másodperctörtrésze alatt. Eszembe jutott, hogy mi lesz, ha eltöröm a lábam, vagy még rosszabb történik? Kértem Istent, hogy segítsen nekem, küldjön egy angyalt!

Küldött is, de nem egyet, hanem kettőt. Úgy éreztem, hogy két erős férfikar megragad, és a karjaim alá nyúl és felhúz, két másik pedig a lábamat fogja. Megálltam, majd megnéztem a matracot, ami a lépcső alján volt, méghozzá egyenesen a falhoz állítva.

Kimentem az udvarra, hogy megkérdezzem a férjemet, ő járt-e a házba, de nemmel felelt, és az is biztos, hogy nincs plusz két karja. Az angyalokkal kommunikálni képes bátyám elmondta, hogy a karjaimat Michael, a bokáimat Uriel fogta meg.” – Kristy

Testbe bújt őrangyal: „Az őrangyalom igazi testet öltve mutatta meg magát nekem. Hetedikes koromban meghalt az első barátom. Ettől olyan mély depresszióba zuhantam, hogy alig bírtam kijönni belőle.

Kilencedik osztályos koromban szexuálisan bántalmazott egy srác, akit a barátomnak hittem. Ez még inkább súlyosbította a szomorúságomat, ezért aznap este meg akartam ölni magam. A legjobb barátnőm, akit második óta ismertem, rájött, hogy segítségre van szükségem.

Egyszer megesküdött nekem, hogy örökké mindig mellettem lesz, és élve vagy holtan, de vigyázni fog rám. Ekkor megkérdeztem tőlem, hogy ő-e az őrangyalom, mire egy percig különös tekintettel nézett rám, majd igennel felelt.

Tanácsokkal látott el és nagyon sokat segített nekem. A közelmúltban tudtam meg, hogy szívbetegségben meghalt. Abban bízok, hogy visszakerült oda, ahonnan jött.” – Névtelen

Az angyal, aki segített beindítani az autót: „Egyedülálló anyaként éltem a kaliforniai San Bernardino megyében 1980-ban. Szerencsére a szüleim csak nagyjából 30 mérföldre laktak Alta Lomában, ezért olykor elvittem hozzájuk a gyerekeket, hogy elintézzem a dolgaimat, aztán este értük mentem.

Az egyik ilyen napon elég későn, 23:30 körül mentem haza a régi autómmal, amiben elromlott az üzemanyag jelző. Az autó félúton megállt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A gyerekek aludtak a benzinkút egy mérföldnyi sétára volt, és akkoriban még nem volt mobilom, amin segítséget kérhettem volna.

A fejemet a kormánykerékre hajtottam, és pánikba esve imádkoztam, amit be se fejeztem, mert valami az ablaknak csapódott. Felnéztem, és egy 21 év körüli fiatalembert láttam meg. Nagyon meglepődtem, de kicsit sem ijedtem meg, pedig általában félek.

A férfi segített beindítani az autót, majd hirtelen eltűnt. A kocsival sikerült legurulni a dombról a következő benzinkútig. Később elmeséltem a gyerekeimnek, hogy mi történt. Szentül hisszük, hogy egy angyal segített nekünk.” – DebNyugtató és gyönyörű jelenlét: „14 éves koromban találkoztam az angyalokkal. Az egyedülálló anyám nem foglalkozott vele. Megvoltak a saját problémái, így nem tudta megadni nekem azt a szeretetet és gondozást, amelyre egy gyereknek szüksége lenne.

Az egyik nap csak azon kaptam magam, hogy este 11 óra körül egyedül, rettegve sétálok a sötét utcán. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és féltem, hogy megerőszakolnak vagy bántani fognak. Mérföldre voltam az otthonomtól, pénz nélkül.

Nálam volt a tíz sebességes kerékpárom, de mivel ittas volta, így nem tudtam azzal közlekedni. Általában elég önellátó voltam, és segítséget soha senkitől nem kértem, akkor este mégis nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Imádkozni kezdtem.

Kicsit később egy fényesen megvilágított, mosolygós fiatalember lépett ki az üres utcára egy elsötétült házból. Köszönt és azt mondta, hogy a neve Paul. Megnyugtatónak és gyönyörűnek éreztem a jelenlétét.

Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, de a következő dolog, amire emlékszem, hogy otthon ébredtem az ágyamban. Csak azt tudom, hogy meleg, izzó érzés önt el, ha Paulra gondolok, az angyalomra.” – Névtelen

Csoda a reptéren: „Egy apró csoda mentette meg a bajba jutott házasságomat. Akkoriban sokat dolgoztam azon, hogy javítsam a kapcsolatomat a férjemmel, ezért romantikus hosszú hétvégét terveztem a Bermuda-szigetekre. A férjem vonakodott az úttól.

Philadelphiába érve kiderült, hogy az időjárás miatt több járat késik vagy törölték. Csak további átszállásokkal és plusz 10 órás úttal juthattunk volna el a Bermudákra. A férjem haza akart menni. Én teljesen összetörtem, úgy éreztem, hogy ezzel vége a házasságunknak.

Végül azonban mégis sikerült felszállnunk az utolsó közvetlen járatra. Lehetetlennek tűnt, de egy utaskísérő mégis el tudta intézni nekünk. A hétvége csodálatos volt, és a problémákat is sikerült megoldanunk a férjemmel, akivel együtt maradtunk.

Akkor úgy éreztem, hogy a világ összeomlott, de csoda történt, ami segített a házasságom megmentésében, és abban, hogy együtt maradjon a család.” – Smigenk

(Forrás: noiportal.hu)