Reinkarnáció - Érdekes igaz történetek
Meglepő beszámolók igazolják, hogy nemcsak egy életünk van.
Azok, akik abban hisznek, hogy az élet nem ér véget a halállal, legtöbbször úgy képzelik el a további sorsukat, hogy vagy a Túlvilágra kerülnek, vagy újjászületnek. Ezt a két hitet több érdekes történet igazolja, melyek közül most azokat ismerhetjük meg, amelyek a reinkarnációt igazolják.
Steve Jobs: Azt hihetnénk, hogy egy olyan cég, mint az Apple, két lábbal áll a földön, ám nem így van, ugyanis az egyik szoftvermérnök, Tony Tseung levelet küldött egy buddhista csoportnak Thaiföldre.
Az Apple alkalmazottját az érdekelte, hogy Steve Jobs újjászületett-e a halála után, vagy mi történt vele. A buddhisták azt válaszolták, hogy Jobs égi filozófussá változott, és most egy palotában van a székhelye, ami pont az Apple épület felett található. A rajongók, amikor ezt megtudták, akkor szertartásokkal próbálták meg elérni, hogy Jobs újjászülessen. Állítólag ez meg is történt.
Imad Elawar: Libabonban született az 5 éves gyermek, aki egészen kicsi kora óta arról beszélt, hogy előző életében egy faluban élt. Imad első két szava a Jamileh és Magmoud volt. Mivel 2 évesen ezek nem éppen a szokványos első szavak, ráadásul Imad vadidegen emberekről állította, hogy szomszédok, ezért a szülők nyomozni kezdtek.
Imad 55 különböző állítást tett előző életével kapcsolatosan, úgyhogy a szülőknek volt nyomuk, amin elindulhattak. Hamarosan ellátogattak abba a faluba, amelyről a gyermek mesélt, és az állítólagos házát is meglelték.
Imad és családja 51 állítást teljesen valóságosnak talált. A gyermek többek között felismerte egy fényképen a korábbi nagybátyját, és a szeretőjét. Fel tudta idézni, hogy hol tartotta a fegyverét, és a katonai múltjáról is mesélt.
Ruth Simmons: 1952-ből származik a világ egyik legismertebb reinkarnációs története. Ruth Simmons hipnózisnak vetette alá magát terapeutájával, Morey Bernsteinnel. A folyamat során, Ruth ír akcentussal kezdett beszélni, és elmondta, hogy a neve Bridey Murphy, és a 19. századi Írországban élt.
A hipnózis alatt elmondottak legtöbbjét nem lehetett bizonyítani, ám Ruth emlékezett két emberre, akiktől élelmiszert vásárolt. Ők Mr. John Carrigan és Mr. Farr voltak, akik 1865-ban, Belfastban tényleg boltosként dolgoztak.
A holland óra: Visszatérő álma volt Bruce Whittiernek. Ezekben az álmokban holland zsidó férfiként rejtőzködött a családjával a házukban. A neve Stefan Horowitz volt, és amikor felfedezték, Auschwitzba deportáltak, ahol meghalt.
Az álmok után Bruce pánikrohamoktól és szörnyű nyugtalanságtól szenvedett. Az egyik éjjel egy órát látott az álmában, amit ébredés után pontosan lerajzolt, majd antik boltokat kezdett járni, hátha megtalálja valahol az órát.
A keresésnek meg lett az eredménye, mert hamarosan megtalálta az óra pontos mását. A férfi megkérdezte az árust, hogy onnan származik az óra. Az árus elmondta, hogy a tárgy egy német katonáé volt, aki Hollandiában szerezte azt.
Parmod Sharma: Az indiai Parmod 1944-ben született. Amikor kétéves volt, akkor arról beszélt az anyukájának, hogy van egy felesége, aki főz rá, úgyhogy neki már nem kell. A gyermek leírta azt a Mohan Testvérek nevű üzletet is, ahol együtt dolgozott a családjával az előző életében. Az üzletben süteményt és vizet árultak. A gyermek arról is beszélt, hogy a fürdőkádban halt meg. Később mindent megerősítettek, amit Parmod elmesélt.
Edward Austrian: Borzalmas fóbiáktól szenvedett Patricia Austrian négyéves fia, amikor kint szürke, esős időjárás tombolt. Edward mindig arról beszélt, hogy azért fáj a torka, mert ott ütötte meg a golyó.
A kisfiú részletesen elmesélte az édesanyjának az előző életét, amelyben az első világháborúban harcolt, és csatában érte a halálos toroklövés. Az orvosok megvizsgálták Edwardot, de nem jöttek rá, hogy miért fáj a kisfiú torka, tehát kezelni sem tudták. Amikor aztán Edward elmesélte az előző életét, akkor a fájdalom is megszűnt.
A pilóta: Nagyon fiatal volt James Leininger, amikor arról kezdett mesélni, hogy háborús pilóta volt előző életében. A gyermek csak játékrepülőkkel volt hajlandó játszani, és a téma megszállottja lett.
A 3 éves James aludni sem tudott, csak a repülőgépekről és a fegyverekről beszélt az anyukájának. A gyermek azt is elmesélte, hogy Jack Larson helyettes pilótája volt. A történetet később leellenőrizték, és kiderült, hogy James minden szava megfelelt a valóságnak.
John Raphael és skótok: Nagyon furcsa álma volt Peter Hume-nak, aki azt látta, hogy 1646-ban ő őrizte a skót határt. Peter arról beszélt, hogy Cromwell seregében volt katona, és a neve John Raphael volt.
A férfit hipnózisnak vetették alá, aminek hatására Peter egyre több részlettel szolgált az eseményekről, és a helyszínekre is jobban emlékezett. A férfi el is látogatott a helyszínekre a testvérével, akivel olyan nyomokat találtak, ami a régi életére utaltak.
Peter megkért egy történészt, hogy segítsen neki még több részletet kideríteni. A férfi még azt is el tudta mondani, hogy a régi templom egy tiszafa közelében állt. Ezeken a hajszálpontos részleteken még maga a történész is meglepődött.
A Barra fiú: Glasglowban született Cameron Macauley, aki csak kétéves volt, amikor arról mesélt az anyukájának, hogy Barra nevű szigetről származik, ami Skócia környékén található. A kisfiú egy fehér házról beszélt, és egy olyan tengerpartról, ahol repülők szálltak le.
Cameron arra is emlékezett, hogy volt egy fekete-fehér kutyája, az édesapját pedig Shane Robertsonnak hívták, de őt halálra gázolta egy autó. A fiúnak nagyon hiányzott a régi otthona, ezért az anyukája úgy döntött, hogy elmennek a szigetre, hiszen nem volt messze az otthonuktól.
Amikor a család megérkezett a szigetre, akkor sikerült megtalálniuk Robertsonsék családi házát és a kutyáról is találtak egy régi felvételt. Cameron később elvesztette az előző életéről szóló emlékeit, ahogy idősödött, de abban mindig is hitt, hogy a halál nem azt jelenti, hogy nincs tovább.
Ki a nagyapád: Nagyjából 18 hónapos volt Gus Taylor, amikor a nagyapjáról kezdett el mesélni. Ebben csak az volt a furcsa, hogy Gus nem ismerte a nagyapját, mert ő egy évvel az előtt halt meg, hogy Gus megszületett volna.
Ennek ellenére Gus minden fényképen felismerte a nagyapját, és biztos volt benne, hogy ők ketten ugyanazok az emberek. A történetet még érdekesebbé teszi az, hogy Gus nem tudta, hogy a nagyapja testvérét meggyilkolták, és a holttestet az öbölbe dobták.
Gus azonban egyszer beszélni kezdett erről a testvérről, valamint elmondta, hogy a halála után, átutazott egy lyukon, és szerinte Isten adott neki egy második esélyt az életre úgy, hogy újjászülethetett a kisfiú testében.
(Forrás: bizzarium.com)
Azok, akik abban hisznek, hogy az élet nem ér véget a halállal, legtöbbször úgy képzelik el a további sorsukat, hogy vagy a Túlvilágra kerülnek, vagy újjászületnek. Ezt a két hitet több érdekes történet igazolja, melyek közül most azokat ismerhetjük meg, amelyek a reinkarnációt igazolják.Steve Jobs: Azt hihetnénk, hogy egy olyan cég, mint az Apple, két lábbal áll a földön, ám nem így van, ugyanis az egyik szoftvermérnök, Tony Tseung levelet küldött egy buddhista csoportnak Thaiföldre.
Az Apple alkalmazottját az érdekelte, hogy Steve Jobs újjászületett-e a halála után, vagy mi történt vele. A buddhisták azt válaszolták, hogy Jobs égi filozófussá változott, és most egy palotában van a székhelye, ami pont az Apple épület felett található. A rajongók, amikor ezt megtudták, akkor szertartásokkal próbálták meg elérni, hogy Jobs újjászülessen. Állítólag ez meg is történt.
Imad Elawar: Libabonban született az 5 éves gyermek, aki egészen kicsi kora óta arról beszélt, hogy előző életében egy faluban élt. Imad első két szava a Jamileh és Magmoud volt. Mivel 2 évesen ezek nem éppen a szokványos első szavak, ráadásul Imad vadidegen emberekről állította, hogy szomszédok, ezért a szülők nyomozni kezdtek.
Imad 55 különböző állítást tett előző életével kapcsolatosan, úgyhogy a szülőknek volt nyomuk, amin elindulhattak. Hamarosan ellátogattak abba a faluba, amelyről a gyermek mesélt, és az állítólagos házát is meglelték.
Imad és családja 51 állítást teljesen valóságosnak talált. A gyermek többek között felismerte egy fényképen a korábbi nagybátyját, és a szeretőjét. Fel tudta idézni, hogy hol tartotta a fegyverét, és a katonai múltjáról is mesélt.
Ruth Simmons: 1952-ből származik a világ egyik legismertebb reinkarnációs története.
A hipnózis alatt elmondottak legtöbbjét nem lehetett bizonyítani, ám Ruth emlékezett két emberre, akiktől élelmiszert vásárolt. Ők Mr. John Carrigan és Mr. Farr voltak, akik 1865-ban, Belfastban tényleg boltosként dolgoztak.
A holland óra: Visszatérő álma volt Bruce Whittiernek. Ezekben az álmokban holland zsidó férfiként rejtőzködött a családjával a házukban. A neve Stefan Horowitz volt, és amikor felfedezték, Auschwitzba deportáltak, ahol meghalt.
Az álmok után Bruce pánikrohamoktól és szörnyű nyugtalanságtól szenvedett. Az egyik éjjel egy órát látott az álmában, amit ébredés után pontosan lerajzolt, majd antik boltokat kezdett járni, hátha megtalálja valahol az órát.
A keresésnek meg lett az eredménye, mert hamarosan megtalálta az óra pontos mását. A férfi megkérdezte az árust, hogy onnan származik az óra. Az árus elmondta, hogy a tárgy egy német katonáé volt, aki Hollandiában szerezte azt.
Parmod Sharma: Az indiai Parmod 1944-ben született. Amikor kétéves volt, akkor arról beszélt az anyukájának, hogy van egy felesége, aki főz rá, úgyhogy neki már nem kell. A gyermek leírta azt a Mohan Testvérek nevű üzletet is, ahol együtt dolgozott a családjával az előző életében. Az üzletben süteményt és vizet árultak. A gyermek arról is beszélt, hogy a fürdőkádban halt meg. Később mindent megerősítettek, amit Parmod elmesélt.
Edward Austrian: Borzalmas fóbiáktól szenvedett Patricia Austrian négyéves fia, amikor kint szürke, esős időjárás tombolt. Edward mindig arról beszélt, hogy azért fáj a torka, mert ott ütötte meg a golyó.A kisfiú részletesen elmesélte az édesanyjának az előző életét, amelyben az első világháborúban harcolt, és csatában érte a halálos toroklövés. Az orvosok megvizsgálták Edwardot, de nem jöttek rá, hogy miért fáj a kisfiú torka, tehát kezelni sem tudták. Amikor aztán Edward elmesélte az előző életét, akkor a fájdalom is megszűnt.
A pilóta: Nagyon fiatal volt James Leininger, amikor arról kezdett mesélni, hogy háborús pilóta volt előző életében. A gyermek csak játékrepülőkkel volt hajlandó játszani, és a téma megszállottja lett.
A 3 éves James aludni sem tudott, csak a repülőgépekről és a fegyverekről beszélt az anyukájának. A gyermek azt is elmesélte, hogy Jack Larson helyettes pilótája volt. A történetet később leellenőrizték, és kiderült, hogy James minden szava megfelelt a valóságnak.
John Raphael és skótok: Nagyon furcsa álma volt Peter Hume-nak, aki azt látta, hogy 1646-ban ő őrizte a skót határt. Peter arról beszélt, hogy Cromwell seregében volt katona, és a neve John Raphael volt.
A férfit hipnózisnak vetették alá, aminek hatására Peter egyre több részlettel szolgált az eseményekről, és a helyszínekre is jobban emlékezett. A férfi el is látogatott a helyszínekre a testvérével, akivel olyan nyomokat találtak, ami a régi életére utaltak.
Peter megkért egy történészt, hogy segítsen neki még több részletet kideríteni. A férfi még azt is el tudta mondani, hogy a régi templom egy tiszafa közelében állt. Ezeken a hajszálpontos részleteken még maga a történész is meglepődött.
A Barra fiú: Glasglowban született Cameron Macauley, aki csak kétéves volt, amikor arról mesélt az anyukájának, hogy Barra nevű szigetről származik, ami Skócia környékén található. A kisfiú egy fehér házról beszélt, és egy olyan tengerpartról, ahol repülők szálltak le.Cameron arra is emlékezett, hogy volt egy fekete-fehér kutyája, az édesapját pedig Shane Robertsonnak hívták, de őt halálra gázolta egy autó. A fiúnak nagyon hiányzott a régi otthona, ezért az anyukája úgy döntött, hogy elmennek a szigetre, hiszen nem volt messze az otthonuktól.
Amikor a család megérkezett a szigetre, akkor sikerült megtalálniuk Robertsonsék családi házát és a kutyáról is találtak egy régi felvételt. Cameron később elvesztette az előző életéről szóló emlékeit, ahogy idősödött, de abban mindig is hitt, hogy a halál nem azt jelenti, hogy nincs tovább.
Ki a nagyapád: Nagyjából 18 hónapos volt Gus Taylor, amikor a nagyapjáról kezdett el mesélni. Ebben csak az volt a furcsa, hogy Gus nem ismerte a nagyapját, mert ő egy évvel az előtt halt meg, hogy Gus megszületett volna.
Ennek ellenére Gus minden fényképen felismerte a nagyapját, és biztos volt benne, hogy ők ketten ugyanazok az emberek. A történetet még érdekesebbé teszi az, hogy Gus nem tudta, hogy a nagyapja testvérét meggyilkolták, és a holttestet az öbölbe dobták.
Gus azonban egyszer beszélni kezdett erről a testvérről, valamint elmondta, hogy a halála után, átutazott egy lyukon, és szerinte Isten adott neki egy második esélyt az életre úgy, hogy újjászülethetett a kisfiú testében.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások