Rémisztő démoni találkozások
Félelmetes történetek, amik bizonyítják, hogy nem képtelenség az ördögi megszállás.
Jól tudjuk, hogy a Vatikán elismeri, hogy a démonok léteznek, és képesek megszállni az emberi testet, ezért hivatásos ördögűzőket képeznek, hogy legyen valaki, aki ki tudja űzni a gonoszt az emberekből.
Ha szkeptikusak vagyunk, ha nem, a következő történetek biztos, hogy elgondolkoztatnak minket arról, hogy érdemes-e tartanunk a gonosztól.
Julia: Dr. Richard E. Gallagher, pszichiátriai szakorvos és egyetemi docens 2008-ban sokkolta az embereket egy különös pszichiátriai esettel. A New Yorkban dokumentált történetben szereplő beteget nem nevezték meg a teljes nevén, hanem csak a Julia becenevet adták neki.
A dokumentum szerint Juliat démonok szállták meg. Ez azért megdöbbentő, mert mindenki tudja, hogy a pszichiáterek minden esetben próbálnak valamilyen mentális betegséget megállapítani annál, aki a megszállás jeleit mutatja.
Dr. Gallagher azonban arról írt, hogy a saját két szemével látta, ahogy tárgyak repkednek a szobában, valamint annak is tanúja volt, ahogy az ágyban fekvő Julia lebegni kezd, és különös nyelven kezdett el beszélni.
A megszállt lány emellett kitalálta a körülötte lévő emberek gondolatát, és kitálalt a titkaikról, amiket nem tudhatott. Gallagher az egyik látogatásáról azt mesélte, hogy olykor úgy tűnt, mintha Julia észre sem venné, hogy a közelébe vannak, mert teljesen transzba esett.
A páciens folyamatosan fenyegetőzött, és a hangja mély, férfias hangszínt kapott. Legtöbbször a következőket mondta: „Hagyd békén, te idióta! Ő a miénk! Hagyd, te félkegyelmű pap!”
Julia torokhangot is hallatott, amikor transzban volt. Ez főleg akkor fordult elő, amikor megpróbálták kiűzni belőle az ördögöt, vagy szent tárgyak kerültek a közelébe.
Roland Doe: Igaz történetként terjedt el a 14 éves fiú „meséje”, pedig valójában egy regény szolgáltatta az alapját. A mese úgy szól, hogy a Roland Doe név csak álnév, amit a katolikus egyház talált ki azért, hogy az igazi fiú személyazonossága rejtve maradjon.
Roland az 1940-es években kezdett érdeklődni a Ouija tábla iránt, a nagynénje biztatására. Amikor az asszony meghalt, akkor a fiú rendszeresen használta az eszközt, hogy felvegye a kapcsolatot az elhunyttal.
A papok úgy vélték, hogy ez hatalmas hiba volt, hiszen a fiú kaput nyitott a démon világ felé, amin keresztül a gonosz lelkek özönlöttek a fiúhoz. Ennek az eredménye az volt, hogy Roland furcsa hangokat kezdett hallani, ami legtöbbször a csöpögő vízre emlékeztette.
Ezután a vallási tárgyak egymás után estek le a falról, és megmagyarázhatatlan léptek zaja verte fel a ház csendjét. A falakat mintha mindig karistolta volna valami, de hamarosan a fiú testén is véres karmolások jelentek meg.
A fiú torokhangon, ismeretlen nyelven kezdett beszélni, a teste pedig furcsa pózokba csavarodott a fájdalomtól. Hamaros Roland feküdni sem tudott, mert csak lebegett. A család ekkor hívott egy katolikus papot, aki megállapította, hogy a fiút megszállták, és azonnali ördögűzést szorgalmazott.
A pap több, mint harmincszor végezte el a rituálét, ami közben a fiú többször is kárt tett a papban. Végül a démonűzés sikeresnek bizonyult. Mivel a szertartásokat sokszor a kórházban végezték, ezért az ápolók később elmondták, hogy gyakran éreztek kénszagot.
Clara Germana Cele: Az 1906-os eset főszereplője Clara, aki egy natali Dél-Afrikában található településen élt, és egy keresztény iskolában tanult. Egyik nap a lány, a környezete legnagyobb meglepetésére, a Sátánhoz kezdett imádkozni.
Mivel ekkor a lány csak 16 éves volt, ezért valószínűleg nem érezte át, hogy milyen veszélyes dolgot művel. Napokig semmi sem történt, ám Clara családja egyre furcsábbnak találta a lány viselkedését.
Ez nem volt alaptalan, ugyanis Clara minden ok nélkül, félni kezdett a vallási tárgyaktól, és egy másodpercig sem bírt a feszületek közelében tartózkodni. Ha pedig egy szent tárgy hozzáért, akkor fájdalom járta át a testét. A démoni megszállás következő jele az idegen nyelvű beszéde volt.
Clara akkor ijesztette meg a legjobban a környezetét, amikor egyre többször kitalálta mások gondolatát, és felfedte a titkaikat, múltjukat, amikről semmit sem tudhatott. A lányt tehát egyértelműen megszállták.
Ezt állították azok az apácák is, akik a családnál jártak, és látták, ahogy a Clara lebeg, valamint állatias hangokat ad ki magából. Hamarosan két pap jelent meg a háznál, hogy megkezdjék az ördögűzést, ami nem ment simán, mert a lány fojtogatni kezdte az egyiküket.
A démonűzés két napig tartott, de végül sikeresnek bizonyult, mert Clara testét elhagyta a démon. Később ez a történtet szolgáltatta az Ördögűző című alkotás alapját.
Anna Ecklund: A 14 éves lány hívő katolikus volt, ahogy a családja is, kivéve az apját és a nagynénjét, mert ők boszorkánynak vallották magukat. A történet szerint megátkozták Annat, akinek az ételét különböző növényekkel mérgezték meg.
Nem sokára Anna a megszállás tüneteit produkálta. Nem bírta elviselni a szent tárgyak közelségét, szexuálisan léha lett, megtagadta Istent, és nem ment templomba. 1912-ben sikeresen kiűzték belőle a démont.
Ezzel azonban nem ért véget Anna gyötrelme, mert az apja és a nagynénje folyamatosan a Sátánhoz imádkozott, hogy a kamasz még jobban szenvedjen. Egy évvel később megint papi segítségre szorult.
A papok megállapították, hogy Annat valószínűleg ugyanazok a szellemek szállták meg, mint Annelieset, akinek a történetét korábban már megismerhettük. 1928-ban egy kolostorban hajtották végre az újabb ördögűzést Annan, akinek az állapota rohamosan romlott.
Az apácák, akik etetni próbálták a lányt, később elmondták, hogy többször hallották, ahogy Anna ismeretlen nyelveken beszélt, lebegett, és át tudott mászni a falakon. Emellett a szemei kidülledtek, abnormálisan nézett ki, gyakran hányt és köpdöste a segítségére siető papokat.
Az ördögűzés huszonhárom napig tartott, de végül a papok teljes bizonyossággal kijelentették, hogy Anna testében egy démon sem maradt.
David Berkowitz: 1976-ban egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben New Yorkot. A tettesnek, aki rendesen feladta a leckét a rendőröknek, a „44-es kaliberes gyilkos” becenevet adták. A sorozatgyilkos egy éven keresztül üldözték, miközben a férfi gúnyos üzenetekkel hergelte a zsarukat.
Berkowitz hat embert ölt meg, kettőt pedig súlyosan megsebesített mire végre lakat alá került. Amikor sikerült letartóztatni a gyilkost, akkor az egy megdöbbentő vallomást tett, ugyanis azt állította, hogy egy démon utasítására mészárolt.
Állítólag még fiatalabb korában szállták meg a testét, aminek hatására az első áldozata a szomszéd kutyája volt. Hamarosan kiderült, hogy Berkowitz egy olyan sátánista szekta tagja, ahol rituális gyilkosságokat hajtottak végre. A nyomozók tovább kutatták, és kiderült, hogy a gyilkos nemcsak hat embert ölt meg.
George Lukins: 1778-ban állította a szabó, hogy megszállták. A férfi sokszor idegen nyelven énekelt, majd egyre furcsábban és ijesztőbben viselkedett. Lukins az egyháztól kért segítséget, ugyanis ő maga is megijedt attól, amit művel.
Lukins kórházba került, ahol 20 hónapon keresztül próbáltak segíteni rajta. A gondozók később elmondták, hogy a férfi démoni befolyás alatt állt, ezért nem találtak megoldást a problémájára.
A szabó egyszer erőszakossá vált, majd kijelentette, hogy ő az ördög, és ugatásba kezdett. Máskor himnuszokat énekelve sétálgatott, később pedig azt állította, hogy hét démon is megszállta, tehát csak az egyház segíthet rajta.
Végül hét pap érkezett, hogy megszabadítsák a férfit a gonosztól. A szertartás után a papok azt mondták, hogy Lukins testét tényleg több démon szállta meg, akiket kiűztek. Amikor a férfi újra önmaga volt, akkor felkiáltott, hogy „Áldott Jézus”, majd imádkozni kezdett, és rendkívül hálás volt a rajta segítő papoknak.
Arne Cheyenne Johnson: Ehhez a személyhez fűződik a „démoni gyilkosság”, ugyanis Arne volt az, aki a tárgyalásán azzal bizonygatta az ártatlanságát, hogy nem ő uralta a testét, amikor elkövette a gyilkosságokat, hanem démon szállta meg.
1981-ben Arne megölte Alan Bonot Connecticutban. A férfi ügyvédje azt állította, hogy a védence viselkedése túl kiszámíthatatlan volt ahhoz, hogy beszámíthatónak lehessen nevezni. Az ügy másik érdekessége, hogy Arne gyerekkorában a szülei felvették a kapcsolatot Ed és Lorraine Warrennel, a híres paranormális nyomozópárossal, mert úgy gondolták, hogy túl gonosz a gyerekük.
Arne sokszor beszélt arról, hogy ismeretlen entitások bántalmazzák, és arra akarják rávenni, hogy gonosz dolgokat tegyen. A fiút pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá, de a család úgy gondolta, hogy ez felesleges, mert a gyereküknek nincs mentális problémája, hanem megszállták.
A bíróság azonban szkeptikus maradt, és nem hitték el, hogy egy démon gyilkolt a férfi testében, úgyhogy végül 20 év börtönbüntetésre ítélték, ami még így sem a legkeményebb büntetés azért, amit a tettéért kaphatott volna.
A pápa ördögűzése: 2013-ban történt, hogy Ferenc pápa kijelentette, hogy a Sátán létezik, és az egyháznak fel kell vennie a harcot a gonosz ellen. Májusban a pápa több ördögűzésen is részt vett. Egyszer pedig elvállalta, hogy kamerák előtt szabadít meg valakit a démonoktól.
Ferenc pápa fogyatékos emberek között szórt áldást, amikor élő adásban fogta meg egy fiú fejét, és kiűzte a testében tanyázó démont. A szertartás után a fiú felállt a tolószékből, amibe a rituálé előtt kényszerült.
Michael Taylor: Taylor egy brit kisvárosban élt együtt Christine-nel. A házaspár mélyen vallásos volt, ezért csatlakoztak egy kicsi keresztény csoporthoz, hogy együtt imádkozzanak, és ismerkedjenek a Szentírással.
A csoportot Marie Robinson vezette, ami 1974-ben vezetett problémához, ugyanis Christine megvádolta férjét, hogy annak viszonya volt a csoport vezetőjével. A férfi erre obszcén szavakat vágott a nő fejéhez, majd úgy tűnt, színészkedni kezd.
Michael azonban nem játszotta meg magát. A viselkedése kiszámíthatatlan, ijesztő lett. Akik ennek a szemtanúja volt, az mind azt állította, hogy a gonosz szállta meg a férfit, akinek őrült viselkedése hónapokig tartott.
Christine végül kénytelen volt papokat hívni, akik 24 órán keresztül, több, mint 40 démont űztek ki a Michael testéből. A veszély azonban nem múlt el, mert nagyon úgy nézett ki, hogy a férfiban még mindig ott lappang a gonosz, aki gyilkosságra is rá tudta venni a férfit.
A démonűzés után Michael hazament, és brutális kegyetlenség végzett a nejével és kutyájával, majd az utcára ment, és ott sétálgatott. A szemtanúk látták, hogy a férfi ruhája csupa vér. A bíróság elé került férfi végül nem került börtönbe, mert őrültségre hivatkozva, felmentették a vádak alól.
(Forrás: bereckless.eoldal.hu)
Jól tudjuk, hogy a Vatikán elismeri, hogy a démonok léteznek, és képesek megszállni az emberi testet, ezért hivatásos ördögűzőket képeznek, hogy legyen valaki, aki ki tudja űzni a gonoszt az emberekből.Ha szkeptikusak vagyunk, ha nem, a következő történetek biztos, hogy elgondolkoztatnak minket arról, hogy érdemes-e tartanunk a gonosztól.
Julia: Dr. Richard E. Gallagher, pszichiátriai szakorvos és egyetemi docens 2008-ban sokkolta az embereket egy különös pszichiátriai esettel. A New Yorkban dokumentált történetben szereplő beteget nem nevezték meg a teljes nevén, hanem csak a Julia becenevet adták neki.
A dokumentum szerint Juliat démonok szállták meg. Ez azért megdöbbentő, mert mindenki tudja, hogy a pszichiáterek minden esetben próbálnak valamilyen mentális betegséget megállapítani annál, aki a megszállás jeleit mutatja.
Dr. Gallagher azonban arról írt, hogy a saját két szemével látta, ahogy tárgyak repkednek a szobában, valamint annak is tanúja volt, ahogy az ágyban fekvő Julia lebegni kezd, és különös nyelven kezdett el beszélni.
A megszállt lány emellett kitalálta a körülötte lévő emberek gondolatát, és kitálalt a titkaikról, amiket nem tudhatott. Gallagher az egyik látogatásáról azt mesélte, hogy olykor úgy tűnt, mintha Julia észre sem venné, hogy a közelébe vannak, mert teljesen transzba esett.
A páciens folyamatosan fenyegetőzött, és a hangja mély, férfias hangszínt kapott. Legtöbbször a következőket mondta: „Hagyd békén, te idióta! Ő a miénk! Hagyd, te félkegyelmű pap!”
Julia torokhangot is hallatott, amikor transzban volt. Ez főleg akkor fordult elő, amikor megpróbálták kiűzni belőle az ördögöt, vagy szent tárgyak kerültek a közelébe.
Roland Doe: Igaz történetként terjedt el a 14 éves fiú „meséje”, pedig valójában egy regény szolgáltatta az alapját. A mese úgy szól, hogy a Roland Doe név csak álnév, amit a katolikus egyház talált ki azért, hogy az igazi fiú személyazonossága rejtve maradjon.Roland az 1940-es években kezdett érdeklődni a Ouija tábla iránt, a nagynénje biztatására. Amikor az asszony meghalt, akkor a fiú rendszeresen használta az eszközt, hogy felvegye a kapcsolatot az elhunyttal.
A papok úgy vélték, hogy ez hatalmas hiba volt, hiszen a fiú kaput nyitott a démon világ felé, amin keresztül a gonosz lelkek özönlöttek a fiúhoz. Ennek az eredménye az volt, hogy Roland furcsa hangokat kezdett hallani, ami legtöbbször a csöpögő vízre emlékeztette.
Ezután a vallási tárgyak egymás után estek le a falról, és megmagyarázhatatlan léptek zaja verte fel a ház csendjét. A falakat mintha mindig karistolta volna valami, de hamarosan a fiú testén is véres karmolások jelentek meg.
A fiú torokhangon, ismeretlen nyelven kezdett beszélni, a teste pedig furcsa pózokba csavarodott a fájdalomtól. Hamaros Roland feküdni sem tudott, mert csak lebegett. A család ekkor hívott egy katolikus papot, aki megállapította, hogy a fiút megszállták, és azonnali ördögűzést szorgalmazott.
A pap több, mint harmincszor végezte el a rituálét, ami közben a fiú többször is kárt tett a papban. Végül a démonűzés sikeresnek bizonyult. Mivel a szertartásokat sokszor a kórházban végezték, ezért az ápolók később elmondták, hogy gyakran éreztek kénszagot.
Clara Germana Cele: Az 1906-os eset főszereplője Clara, aki egy natali Dél-Afrikában található településen élt, és egy keresztény iskolában tanult. Egyik nap a lány, a környezete legnagyobb meglepetésére, a Sátánhoz kezdett imádkozni.Mivel ekkor a lány csak 16 éves volt, ezért valószínűleg nem érezte át, hogy milyen veszélyes dolgot művel. Napokig semmi sem történt, ám Clara családja egyre furcsábbnak találta a lány viselkedését.
Ez nem volt alaptalan, ugyanis Clara minden ok nélkül, félni kezdett a vallási tárgyaktól, és egy másodpercig sem bírt a feszületek közelében tartózkodni. Ha pedig egy szent tárgy hozzáért, akkor fájdalom járta át a testét. A démoni megszállás következő jele az idegen nyelvű beszéde volt.
Clara akkor ijesztette meg a legjobban a környezetét, amikor egyre többször kitalálta mások gondolatát, és felfedte a titkaikat, múltjukat, amikről semmit sem tudhatott. A lányt tehát egyértelműen megszállták.
Ezt állították azok az apácák is, akik a családnál jártak, és látták, ahogy a Clara lebeg, valamint állatias hangokat ad ki magából. Hamarosan két pap jelent meg a háznál, hogy megkezdjék az ördögűzést, ami nem ment simán, mert a lány fojtogatni kezdte az egyiküket.
A démonűzés két napig tartott, de végül sikeresnek bizonyult, mert Clara testét elhagyta a démon. Később ez a történtet szolgáltatta az Ördögűző című alkotás alapját.
Anna Ecklund: A 14 éves lány hívő katolikus volt, ahogy a családja is, kivéve az apját és a nagynénjét, mert ők boszorkánynak vallották magukat. A történet szerint megátkozták Annat, akinek az ételét különböző növényekkel mérgezték meg.Nem sokára Anna a megszállás tüneteit produkálta. Nem bírta elviselni a szent tárgyak közelségét, szexuálisan léha lett, megtagadta Istent, és nem ment templomba. 1912-ben sikeresen kiűzték belőle a démont.
Ezzel azonban nem ért véget Anna gyötrelme, mert az apja és a nagynénje folyamatosan a Sátánhoz imádkozott, hogy a kamasz még jobban szenvedjen. Egy évvel később megint papi segítségre szorult.
A papok megállapították, hogy Annat valószínűleg ugyanazok a szellemek szállták meg, mint Annelieset, akinek a történetét korábban már megismerhettük. 1928-ban egy kolostorban hajtották végre az újabb ördögűzést Annan, akinek az állapota rohamosan romlott.
Az apácák, akik etetni próbálták a lányt, később elmondták, hogy többször hallották, ahogy Anna ismeretlen nyelveken beszélt, lebegett, és át tudott mászni a falakon. Emellett a szemei kidülledtek, abnormálisan nézett ki, gyakran hányt és köpdöste a segítségére siető papokat.
Az ördögűzés huszonhárom napig tartott, de végül a papok teljes bizonyossággal kijelentették, hogy Anna testében egy démon sem maradt.
David Berkowitz: 1976-ban egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben New Yorkot. A tettesnek, aki rendesen feladta a leckét a rendőröknek, a „44-es kaliberes gyilkos” becenevet adták. A sorozatgyilkos egy éven keresztül üldözték, miközben a férfi gúnyos üzenetekkel hergelte a zsarukat.Berkowitz hat embert ölt meg, kettőt pedig súlyosan megsebesített mire végre lakat alá került. Amikor sikerült letartóztatni a gyilkost, akkor az egy megdöbbentő vallomást tett, ugyanis azt állította, hogy egy démon utasítására mészárolt.
Állítólag még fiatalabb korában szállták meg a testét, aminek hatására az első áldozata a szomszéd kutyája volt. Hamarosan kiderült, hogy Berkowitz egy olyan sátánista szekta tagja, ahol rituális gyilkosságokat hajtottak végre. A nyomozók tovább kutatták, és kiderült, hogy a gyilkos nemcsak hat embert ölt meg.
George Lukins: 1778-ban állította a szabó, hogy megszállták. A férfi sokszor idegen nyelven énekelt, majd egyre furcsábban és ijesztőbben viselkedett. Lukins az egyháztól kért segítséget, ugyanis ő maga is megijedt attól, amit művel.
Lukins kórházba került, ahol 20 hónapon keresztül próbáltak segíteni rajta. A gondozók később elmondták, hogy a férfi démoni befolyás alatt állt, ezért nem találtak megoldást a problémájára.
A szabó egyszer erőszakossá vált, majd kijelentette, hogy ő az ördög, és ugatásba kezdett. Máskor himnuszokat énekelve sétálgatott, később pedig azt állította, hogy hét démon is megszállta, tehát csak az egyház segíthet rajta.
Végül hét pap érkezett, hogy megszabadítsák a férfit a gonosztól. A szertartás után a papok azt mondták, hogy Lukins testét tényleg több démon szállta meg, akiket kiűztek. Amikor a férfi újra önmaga volt, akkor felkiáltott, hogy „Áldott Jézus”, majd imádkozni kezdett, és rendkívül hálás volt a rajta segítő papoknak.
Arne Cheyenne Johnson: Ehhez a személyhez fűződik a „démoni gyilkosság”, ugyanis Arne volt az, aki a tárgyalásán azzal bizonygatta az ártatlanságát, hogy nem ő uralta a testét, amikor elkövette a gyilkosságokat, hanem démon szállta meg.1981-ben Arne megölte Alan Bonot Connecticutban. A férfi ügyvédje azt állította, hogy a védence viselkedése túl kiszámíthatatlan volt ahhoz, hogy beszámíthatónak lehessen nevezni. Az ügy másik érdekessége, hogy Arne gyerekkorában a szülei felvették a kapcsolatot Ed és Lorraine Warrennel, a híres paranormális nyomozópárossal, mert úgy gondolták, hogy túl gonosz a gyerekük.
Arne sokszor beszélt arról, hogy ismeretlen entitások bántalmazzák, és arra akarják rávenni, hogy gonosz dolgokat tegyen. A fiút pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá, de a család úgy gondolta, hogy ez felesleges, mert a gyereküknek nincs mentális problémája, hanem megszállták.
A bíróság azonban szkeptikus maradt, és nem hitték el, hogy egy démon gyilkolt a férfi testében, úgyhogy végül 20 év börtönbüntetésre ítélték, ami még így sem a legkeményebb büntetés azért, amit a tettéért kaphatott volna.
A pápa ördögűzése: 2013-ban történt, hogy Ferenc pápa kijelentette, hogy a Sátán létezik, és az egyháznak fel kell vennie a harcot a gonosz ellen. Májusban a pápa több ördögűzésen is részt vett. Egyszer pedig elvállalta, hogy kamerák előtt szabadít meg valakit a démonoktól.
Ferenc pápa fogyatékos emberek között szórt áldást, amikor élő adásban fogta meg egy fiú fejét, és kiűzte a testében tanyázó démont. A szertartás után a fiú felállt a tolószékből, amibe a rituálé előtt kényszerült.
Michael Taylor: Taylor egy brit kisvárosban élt együtt Christine-nel. A házaspár mélyen vallásos volt, ezért csatlakoztak egy kicsi keresztény csoporthoz, hogy együtt imádkozzanak, és ismerkedjenek a Szentírással.A csoportot Marie Robinson vezette, ami 1974-ben vezetett problémához, ugyanis Christine megvádolta férjét, hogy annak viszonya volt a csoport vezetőjével. A férfi erre obszcén szavakat vágott a nő fejéhez, majd úgy tűnt, színészkedni kezd.
Michael azonban nem játszotta meg magát. A viselkedése kiszámíthatatlan, ijesztő lett. Akik ennek a szemtanúja volt, az mind azt állította, hogy a gonosz szállta meg a férfit, akinek őrült viselkedése hónapokig tartott.
Christine végül kénytelen volt papokat hívni, akik 24 órán keresztül, több, mint 40 démont űztek ki a Michael testéből. A veszély azonban nem múlt el, mert nagyon úgy nézett ki, hogy a férfiban még mindig ott lappang a gonosz, aki gyilkosságra is rá tudta venni a férfit.
A démonűzés után Michael hazament, és brutális kegyetlenség végzett a nejével és kutyájával, majd az utcára ment, és ott sétálgatott. A szemtanúk látták, hogy a férfi ruhája csupa vér. A bíróság elé került férfi végül nem került börtönbe, mert őrültségre hivatkozva, felmentették a vádak alól.
(Forrás: bereckless.eoldal.hu)
Hozzászólások