Rémisztő szöveggyűjtemény a gyerekek „emlékeiről”

A kicsit néha nem vicces vagy aranyos dolgot mondanak a felnőtteknek, hanem valami egészen félelmeteset. Állítólag a néhány éves gyerekek emlékezhetnek az előző életükre, látják a szellemeket és más teremtményeket, amelyekről olyan természetesen beszélnek, hogy attól minden felnőtt haja az égnek áll.

Arra nincs bizonyíték, hogy a kisgyerekek tényleg látják-e ezeket a dolgokat, vagy valóban emlékeznek, ám még akkor is félelmetes egy-egy megjegyzésük, ha csak élénk a fantáziájuk. Az alábbi internetes szöveggyűjtemény is azt bizonyítja, hogy a gyerekek nem mindig aranyosak és viccesek.

1. A 3 éves kislányom ott állt az újszülött kisöccse mellett. Amikor már jó ideje csak álldogált és nézte, akkor végül hozzám fordult, és azt mondta: „Apa, ez egy szörnyeteg.

2. „Egy régi temetőn sétáltunk át, amikor a 3 éves fiam így szólt: „Itt a bátyám.”

Emlékeztettem, hogy nincs testvére, de ő erre ezt válaszolta: „Nem, mama, ezelőttről. Amikor még még másik néni volt az anyukám.”

3. Áprilisban egy részeg sofőr belehajtott a nővérem autójába, ami totálkárosra tört. A testvéremmel volt a 4 éves unokaöcsém és az újszülött unokahúgom. Még a biztosítási szakértő sem tudott magyarázatot adni, hogy hogyan lehetséges, hogy a gyerekek egyetlen karcolás nélkül megúszták a balesetet.

Amikor az anyukánk beért a kórházba, akkor az unokaöcsém megkérdezte tőle, hogy szeretné-e megköszönni a nagyfiúknak. Az anyukám megkérdezte, hogy: „Milyen nagyfiúk, Kaiden?”

Az unokaöcsém ezt felelte: „A nagyfiúk velem voltak a kocsiban, nagyi. Amikor minden hangos és ijesztő lett, akkor átöleltek a karjukkal és biztonságban tartottak.”

4. A 2 éves gyerekemet fektettem le, amikor azt mondta, hogy: „Viszlát apa!”

Kijavítottam, hogy ilyenkor azt mondjuk, hogy: „Jó éjt!”

Erre a válasza: „Tudom, de ez most viszlát.”

Ez után muszáj volt többször ellenőriznem, hogy az alvó férjem velünk van-e még.5. Az egyik este történt.

Én: Miért sírsz?

A gyerekem: Rossz ember.

Én: Milyen rossz ember?

A gyerekem: Ott!

Mögém mutatott, a szoba sötét sarka felé. Ahogy arra fordultam, hirtelen leesett a könyvespolcra tett lámpa. Azon az estén a mi ágyunkban aludt a gyerekem.

6. Egyszer a krumplitermesztésről beszéltem a kisfiamnak. Elmagyaráztam neki, hogy hogyan kell felpolcolni a palánta körül a földet, amikor az növésben van. Erre ő ezt felelte: „Csináltam már ilyet, amikor idős ember voltam.”

7. Ezt mondtam a gyerekemnek: „Menj vissza aludni, nincs semmi az ágyad alatt!”

A válasz: „Most mögötted van.”

Még mindig nem tudtam túl tenni magamat azon a borzongáson, amit az emlék okoz.

8. Az anyukám vigyázott a lányomra, amíg orvosnál voltam. Hirtelen ezt mondta: „Jaj ne, nagyi! Anya ma már nem jön haza. Súlyos balesete volt. Ma nem tud eljönni értünk.”

Ezzel egy időben tényleg balesetet szenvedtem, amibe majdnem belehaltam, de akkor még senkit sem értesítettek a családomból.

9. Csak 2 éves lehetett az unkahúgom, amikor az anyukája megint terhes lett. Egyszer megölelte az édesanyja pocakját, majd azt mondta, hogy: „A kisöcsém beteg.”

Pár nappal később a húgom elvesztette a magzatot.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)