Semmi sem igaz ezekből a paranormális történetekből!

Ne dőlj be ennek az öt sztorinak!Mindig fenntartásokkal kell kezelni azt, amit az interneten olvasunk, főleg akkor, ha paranormális történetekről van szó, hiszen gyakori, hogy ezek az izgalmas, érdekfeszítő sztorik csak kitalációk. Ugyanakkor azt nem jelenthetjük ki, hogy nem léteznek paranormális jelenségek, hiszen addig minden lehetséges, amíg minden kétséget kizáróan be nem bizonyítják az ellenkezőjét, mégis a következő paranormális történetekből egy szó sem igaz.

Diderici eltűnése: Az identitás tolvaj Diderici a lengyelországi Weichselmunde börtönben töltötte a büntetését 1815-ben. Egy nap a férfi, ahogy mindig, a börtön udvarán sétált a többi rabbal megláncolva.

Ekkor azonban valami nagyon különös történt, ugyanis úgy tűnt, mintha Diderici lassan elhalványulna, majd átlátszóvá vált és végül eltűnt. Mindez a rabok és a börtönőrök szeme láttára történt. Diderici bilincsei, amelyekkel a többi rabhoz láncolták, a földre hullottak. A férfit többé senki sem látta.

Ami ebből a történetből igaz, az annyi, hogy valóban létezett egy Diderici nevű fogoly, aki a lengyel Weichselmunde börtönben ült, és a rab tényleg eltűnt 1812 és 1813 között, de nem olyan misztikus módon, ahogy fentebb olvasható.

Amikor Diderici eltűnése után megkérdezték a börtönért felelős parancsnokot, hogy mi történt, akkor ő azt válaszolta, hogy szerinte a fogoly leugrott vagy leesett a tenger felé néző falról. Ugyanakkor ez a magyarázat elég gyanúsan hangzik, mintha a parancsnok nem tudta volna, hogy mit hazudjon.

Az időutazó: A paranormális történet szerint a New York City Morgue 1950 júniusában átvette egy elgázolt férfi holttestét, akit a zsebe tartalma alapján Rudolph Fentz-ként azonosítottak.

A legfurcsább azonban nem a ruha vagy a pénz volt, hanem az a levél, amit Fentz a saját címére küldött Philadelphiából, 1875 júniusában. A baleset szemtanúi elmondták, hogy a férfi feltűnően zavartan viselkedett, mintha nem tudná, hogy hol van és hogyan került oda.

A rendőrségi nyomozás olyan információhoz vezetett, ami nem nyerte el a tetszésüket, ugyanis a nagyon régi rendőrségi jelentések szerint valóban élt egy Rudolph Fentz nevű férfi New Yorkban, de ő egy 1876-os éjszakán eltűnt, méghozzá ugyanott, ahol 1950-ben felbukkant.

A történet úgy hangzik, mintha Fentz utazott volna az időben. Csakhogy ebből a történetből semmi sem igaz, ugyanis az események és a részletek egy sci-fi novellából származnak, amit Jack Finney [1911-1995] írt, és a Collier's Weekly 1951-es kiadásában jelent meg. A történet olyan népszerű lett, hogy még hamis képet is készítettek hozzá.

Dufferin figyelmeztetése: A rendkívül sikeres angol diplomata, Lord Dufferin [1826-1902] és felesége az egyik barátjuk otthonában szálltak meg, amikor Írországban nyaraltak. Az egyik éjszaka Dufferin azt látta, hogy egy különös ember koporsót cipel a ház kertjében.

Az idegen felemelte a megfogalmazhatatlanul csúnya fejét és egyenesen Dufferinre nézett. Évekkel később Anglia francia nagykövete diplomáciai fogadásra érkezett a párizsi Grand Hotelbe, aminek liftjénél ugyanazzal a csúnya emberrel találkozott, akit korábban azon az írországi éjszakán látott.

Dufferin úgy döntött, hogy nem száll be a liftbe, hanem elmegy a recepcióra, hogy megkérdezze, ki az a férfi. A következő pillanatban a lift leszakadt. Mindenki meghalt, aki benne tartózkodott. Dufferin semmit sem tudott meg arról a férfiról, aki tulajdonképpen megmentette az életét.

Ami ebből a történetből igaz, hogy Lord Dufferin tényleg létezett, de élete során csak egy olyan ismert lift meghibásodás történt Párizsban, amely során emberek haltak meg. Az eset 1888. február 24-én történt, valóban a Grand Hotelben, de a korabeli beszámolók egyike sem említi, hogy Lord Dufferin a szálloda közelébe tartózkodott a tragédia idején.A füst probléma: 1980 októberének egyik napján az ágy szélén ült a feleségével, Barbarával, Peter Lyman Jones, amikor füstölni kezdett a karja. A házaspár pánikba esve kutatott tűz után a férfi testén, de nem találtak semmit, csak a füstöt, aminek nem volt szaga.

Jones bőre nem volt melegebb a szokottnál, a füst mégis a karjából szállt fel, mindenféle ok nélkül, majd ugyanolyan hirtelen megszűnt, ahogy keletkezett. Az eset később megismétlődött. A második alkalomnál a férfi éppen vezetett, amikor a karjaiból halványkék-szürke színű és fémes ízű füst kezdett gomolyogni, beterítve vele az autó belső terét. A férfi csak hónapokkal később mesélte el a feleségének a második esetet, ami után a füst többé nem jelent meg.

A spontán emberi égésre hajazó ügyet először 1995-ben írta meg Larry Arnold, ám se a városnak, se semmilyen részletnek nincs hiteles forrása, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy Peter Lyman Jones soha nem létezett.

Mennyei segítség: 2001-ben e-mailben és a közösségi médiában terjedt el az a történet, amely szerint egy Diane nevű fiatal keresztény egyetemi hallgató egy nyári este, sötétedés után sétált haza. Hirtelen észre vette, hogy egy férfi őt várja, ezért imádkozni kezdett, hogy ne történjen vele semmi baj.

Diane minden probléma nélkül elsétált a férfi mellett, de úgy érezte, mintha lenne mellette valaki, aki védelmezi. Másnap az újságok arról cikkeztek, hogy egy fiatal lányt megerőszakoltak abban a sikátorban, amelyben Diane 20 perccel korábban elhaladt. Diane jelentkezett a rendőrségen és tanúskodott az erőszaktevő ellen.

Amikor a férfi arról kérdezték, hogy miért hagyta Diane-t elmenni, akkor ezt válaszolta: „Nem volt egyedül. Két magas férfi sétált mindkét oldalán. ”

A történet akár hihetőnek is hangozhatna, csakhogy az eredeti e-mail névtelen, a város, ahol az eset történt, ismeretlen és egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy bármi igaz lenne belőle.

(Forrás: noiportal.hu)