Stigma
Jézus szent jegyei, vagy valami más áll a jelenség hátterében?
A hívők számára nem ismeretlen jelenség az a testi jegy, fizikai fájdalom, amihez még az egyház is szkeptikusan áll hozzá, hiszen nem biztosak benne, hogy azokkal az emberekkel, akiken vérző sebek jelentek meg, csoda történt, vagy csak egyszerű csalók.
A stigma egy olyan testi jegy, ami az ember azon testtáján jelenik meg, ahol Jézust keresztre feszítették. A stigmatizáció a jegyek materializálódását jelenti, míg a stigmaták olyan emberek, akiknek a testén megjelent egy-egy olyan seb, amilyen Jézus testén volt, amikor szögekkel rögzítették a kereszthez.
A vérző, fájdalmas stigmák a kezeken, lábakon bukkanhatnak fel, valamint az illető oldalán, ahol Jézust ledöfték a lándzsával. A fejen is előfordulhatnak sebek, amiket a tövisek okoztak, de a korbács nyomai, a kereszt vonszolása okozta sebek is meglátszódhatnak a stigmaták testén. A stigmák lehetnek láthatatlanok is. Ebben az esetben a fizikai fájdalmat érez az adott személy, tehát nincs rá szabály, hogy minden jegynek egyszerre kell megjelennie.
A sebek esetében az a legfurcsább, hogy ezek sosem gyógyulnak, hegesednek, hanem frissek maradnak, de ennek ellenére nem fertőződnek el, és kellemes illatúak. A jegyek megjelenése lehet folyamatos, vagy időszakos.
A stigmák a katolikus valláshoz kapcsolódnak, azaz leggyakrabban azoknál jelentkeznek, akik teljes szívükkel hisznek, de néhány dokumentum szerint olyan embernél is megjelentek a jegyek, akik nem voltak katolikusok.
A Vatikán komolyan veszi a jelenséget, bár szkeptikusan állnak hozzá. A biztonságkedvéért írtak egy jegyzetet, amiben meghatározták, hogy miről lehet felismerni egy igazi stigmatát. A jelenségeket a következő pontok alapján vizsgálják:
1. Tanulmányozni kell az adott személy egyéniségét. Csak a jámbor életet élő, erényes ember lehet stigmata.
2. Csak akkor lehet valaki stigmata, ha a sebek ott jelentek meg, ahol Jézus testén is.
3. A sebek azokon a napokon a legfájdalmasabbak, amelyek Jézus szenvedésének vannak szentelve, tehát elsősorban péntek azon óráiban, amikor Krisztust keresztre feszítették.
4. A sebek sosem gennyesednek, mindig tiszta vér folyik belőlük.
5. Habár nem nagy vérerekből jönnek, mégis intenzíven véreznek.
A leghíresebb stigmatizáltak
Az esetek többségében nők testén jelennek meg a sebek.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226): Az első olyan eset, amit a katolikus egyház automatikusan elfogadott. Az első stigmák 1224-ben jelentek meg Assisi Szent Ferenc testén, miután volt egy látomása. Mivel megpróbálta mindenki elől elrejteni a jegyeket, ezért csak a halála után derült ki, hogy milyen sebek jelentek meg rajta.
Christina von Stommeln (1312-ben meghalt): Az első olyan stigmatizált, akit feljegyzés említ (Codex luliacensis, 1320 és 1350 között íródott). Christina von Stommeln koponyáján még mindig láthatók azok a nyomok, amelyeket a tüskék okoztak Jézusnak.
Sienai Szent Katalin (1347-1381): Az apáca 6 éves korában kapta az első látomását. Amikor 1375-ben a pizzai Szent Krisztina templomban nézett egy feszületet, akkor megjelent a testén az öt stigma. A sebek később eltűntek, de a halála után újra megjelent a testén, ami érdekes módon romlatlan maradt.
Anne Catherina Emmerich (1774-1824): Mélyen vallásos személy volt Anne Catherina Emmerich, aki cselédként dolgozott egy kolostorban. A nő 1813-ban olyan rosszul lett, hogy az ágyból sem bírt felkelni. Ekkor jelent meg a fején töviskorona okozta stigma, majd a mellén egy vörös kereszt, a kezén-lábán pedig a sebek. Von Droste lelkész és két orvos alaposan megvizsgálta a nőt, majd eldöntötték, hegy a stigmák igaziak.
Neumann Teréz (1898- 1962): Egy bajor család gyermeke volt a világ leghíresebb női stigmatizáltja, aki teljesen hétköznapi életet él, amíg 1918-ban le nem bénult egy tűz miatt. Egy évvel később megvakult.
Három esztendő múlva a Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásának napján visszakapta a látását, majd 1926. március 5-én, nagyböjt első péntekén, megjelent a szíve felett az első seb. A következő 32 évben minden pénteken átélte Krisztus szenvedését, és ilyenkor önkívületi állapotban, arámi nyelven beszélt. Az állapota mindig vasárnapra jött helyre, de folyamatos orvosi felügyeletre volt szüksége.
1927-ben az egyház úgy döntött, hogy kirendelnek egy orvost és négy nővért a nő mellé, hogy a nap minden percében figyeljék. Kiderült, hogy Neumann Teréz sebei mindig ugyanolyan méretűek voltak.
A jobb oldali bordáinál a seb lökésszerűen vérzett, míg a kezei, lábai esetében folyamatos volt a jelenség. Végül a család megkérte az egyházat, hogy csak püspöki engedéllyel lehessen látogatni a nőt. Neumann Teréz 1962-ben halt meg szívelégtelenségben.
A stigmák jelenségével a tudomány is foglalkozik. Az évek alatt több elmélettel is előálltak a szakemberek. Dr. Edward Hartung arról beszélt 1935-ben, hogy Assisi Szent Ferenc sebeiben nem volt semmi természetfeletti, mert valószínűleg a kötőhártya gyulladás egyik fajtája, a trachoma és a malária okozta azokat.
Az 1960-as években Dr. Oscar Ratnoff hematológus kutakodott a témában. Ő arra jutott, hogy párhuzam figyelhető meg a Gardner-Diamond szindróma és a stigma között. Ez azt jelenti, hogy valaki vérezni kezd, ha erős érzelmi hatás éri.
2002-ben Daniel M.T Fessler antropológia professzor azzal az elmélettel állt elő, hogy a stigmák megjelenése összefüggésben áll a böjtöléssel, mert ez az extrém táplálkozás megvonás drasztikusan csökkenti a szervezet szerotonin szintjét, aminek a következményeként módosul az ember tudatállapota. Az alanyok tehát megcsonkíthatják magukat, ám erre később nem emlékeznek.
A jelenséget a hisztériával is magyarázták. Ennek a tünete például a görcs, rángatózás, bénultság. Egyesek szerint olyan pszichoszomatikus betegség állhat a stigmák hátterében, ami fekélyek, szív és érrendszeri betegségek mellett bőrelváltozásokban, óriási fájdalomban jelentkeznek.
Az üggyel a pszichológusok is foglalkoznak. A különböző kísérletek bebizonyították, hogy az emberi elme óriási hatalmat gyakorol a test felett. Egy kísérletben például az alanyok 90 százaléka ugyanazt a jelenséget produkálta hipnózis alatt.
A szakemberek egy forró pénzérmét helyeztek az alanyok tenyerébe, majd azt parancsolták, hogy az illető ne érezze a fájdalmat. Ez után érme nélkül is elvégezték a kísérletet. Az eredmény az lett, hogy mind a két esetben égésnyom maradt az alanyok tenyerén.
A pszichológusok ebből arra következtettek, hogy stigmatizáltaknak olyan erős képzelőerejük van, hogy annak semmi köze a csodához, vagy Jézushoz, csupán a tudatalatti műve az egész, ám azt be kell látni, hogy az is elég rejtélyes, hogy ilyesmire képes az emberi elme.
Elméletek tehát szép számmal akadnak, ahogy megválaszolatlan kérdések is, ezért nem meglepő, hogy a filmipart is megihlette a természetfeletti jelenség, amit valószínűleg senki sem szeretne átélni.
(Forrás: noiportal.hu)
A hívők számára nem ismeretlen jelenség az a testi jegy, fizikai fájdalom, amihez még az egyház is szkeptikusan áll hozzá, hiszen nem biztosak benne, hogy azokkal az emberekkel, akiken vérző sebek jelentek meg, csoda történt, vagy csak egyszerű csalók.A stigma egy olyan testi jegy, ami az ember azon testtáján jelenik meg, ahol Jézust keresztre feszítették. A stigmatizáció a jegyek materializálódását jelenti, míg a stigmaták olyan emberek, akiknek a testén megjelent egy-egy olyan seb, amilyen Jézus testén volt, amikor szögekkel rögzítették a kereszthez.
A vérző, fájdalmas stigmák a kezeken, lábakon bukkanhatnak fel, valamint az illető oldalán, ahol Jézust ledöfték a lándzsával. A fejen is előfordulhatnak sebek, amiket a tövisek okoztak, de a korbács nyomai, a kereszt vonszolása okozta sebek is meglátszódhatnak a stigmaták testén. A stigmák lehetnek láthatatlanok is. Ebben az esetben a fizikai fájdalmat érez az adott személy, tehát nincs rá szabály, hogy minden jegynek egyszerre kell megjelennie.
A sebek esetében az a legfurcsább, hogy ezek sosem gyógyulnak, hegesednek, hanem frissek maradnak, de ennek ellenére nem fertőződnek el, és kellemes illatúak. A jegyek megjelenése lehet folyamatos, vagy időszakos.
A stigmák a katolikus valláshoz kapcsolódnak, azaz leggyakrabban azoknál jelentkeznek, akik teljes szívükkel hisznek, de néhány dokumentum szerint olyan embernél is megjelentek a jegyek, akik nem voltak katolikusok.
A Vatikán komolyan veszi a jelenséget, bár szkeptikusan állnak hozzá. A biztonságkedvéért írtak egy jegyzetet, amiben meghatározták, hogy miről lehet felismerni egy igazi stigmatát. A jelenségeket a következő pontok alapján vizsgálják:1. Tanulmányozni kell az adott személy egyéniségét. Csak a jámbor életet élő, erényes ember lehet stigmata.
2. Csak akkor lehet valaki stigmata, ha a sebek ott jelentek meg, ahol Jézus testén is.
3. A sebek azokon a napokon a legfájdalmasabbak, amelyek Jézus szenvedésének vannak szentelve, tehát elsősorban péntek azon óráiban, amikor Krisztust keresztre feszítették.
4. A sebek sosem gennyesednek, mindig tiszta vér folyik belőlük.
5. Habár nem nagy vérerekből jönnek, mégis intenzíven véreznek.
A leghíresebb stigmatizáltakAz esetek többségében nők testén jelennek meg a sebek.
A 19. század végére több, mint 300 esetet jegyeztek fel. Ez a szám a 20. századra 500-ra emelkedett. A leghíresebb stigmatizált Assisi Szent Ferenc, Emmerich Anna Katalin, Casciai Szent Rita, Galgani Szent Gemma, Neumann Teréz, Pietrelcinai Szent Pio, Sienai Szent Katalin, Galgóczy Erzsébet és Magyar Boldog Ilona volt.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226): Az első olyan eset, amit a katolikus egyház automatikusan elfogadott. Az első stigmák 1224-ben jelentek meg Assisi Szent Ferenc testén, miután volt egy látomása. Mivel megpróbálta mindenki elől elrejteni a jegyeket, ezért csak a halála után derült ki, hogy milyen sebek jelentek meg rajta.
Christina von Stommeln (1312-ben meghalt): Az első olyan stigmatizált, akit feljegyzés említ (Codex luliacensis, 1320 és 1350 között íródott). Christina von Stommeln koponyáján még mindig láthatók azok a nyomok, amelyeket a tüskék okoztak Jézusnak.
Sienai Szent Katalin (1347-1381): Az apáca 6 éves korában kapta az első látomását. Amikor 1375-ben a pizzai Szent Krisztina templomban nézett egy feszületet, akkor megjelent a testén az öt stigma. A sebek később eltűntek, de a halála után újra megjelent a testén, ami érdekes módon romlatlan maradt.
Anne Catherina Emmerich (1774-1824): Mélyen vallásos személy volt Anne Catherina Emmerich, aki cselédként dolgozott egy kolostorban. A nő 1813-ban olyan rosszul lett, hogy az ágyból sem bírt felkelni. Ekkor jelent meg a fején töviskorona okozta stigma, majd a mellén egy vörös kereszt, a kezén-lábán pedig a sebek. Von Droste lelkész és két orvos alaposan megvizsgálta a nőt, majd eldöntötték, hegy a stigmák igaziak.
Neumann Teréz (1898- 1962): Egy bajor család gyermeke volt a világ leghíresebb női stigmatizáltja, aki teljesen hétköznapi életet él, amíg 1918-ban le nem bénult egy tűz miatt. Egy évvel később megvakult.
Három esztendő múlva a Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásának napján visszakapta a látását, majd 1926. március 5-én, nagyböjt első péntekén, megjelent a szíve felett az első seb. A következő 32 évben minden pénteken átélte Krisztus szenvedését, és ilyenkor önkívületi állapotban, arámi nyelven beszélt. Az állapota mindig vasárnapra jött helyre, de folyamatos orvosi felügyeletre volt szüksége.
1927-ben az egyház úgy döntött, hogy kirendelnek egy orvost és négy nővért a nő mellé, hogy a nap minden percében figyeljék. Kiderült, hogy Neumann Teréz sebei mindig ugyanolyan méretűek voltak.
A jobb oldali bordáinál a seb lökésszerűen vérzett, míg a kezei, lábai esetében folyamatos volt a jelenség. Végül a család megkérte az egyházat, hogy csak püspöki engedéllyel lehessen látogatni a nőt. Neumann Teréz 1962-ben halt meg szívelégtelenségben.
A stigmák jelenségével a tudomány is foglalkozik. Az évek alatt több elmélettel is előálltak a szakemberek. Dr. Edward Hartung arról beszélt 1935-ben, hogy Assisi Szent Ferenc sebeiben nem volt semmi természetfeletti, mert valószínűleg a kötőhártya gyulladás egyik fajtája, a trachoma és a malária okozta azokat.Az 1960-as években Dr. Oscar Ratnoff hematológus kutakodott a témában. Ő arra jutott, hogy párhuzam figyelhető meg a Gardner-Diamond szindróma és a stigma között. Ez azt jelenti, hogy valaki vérezni kezd, ha erős érzelmi hatás éri.
2002-ben Daniel M.T Fessler antropológia professzor azzal az elmélettel állt elő, hogy a stigmák megjelenése összefüggésben áll a böjtöléssel, mert ez az extrém táplálkozás megvonás drasztikusan csökkenti a szervezet szerotonin szintjét, aminek a következményeként módosul az ember tudatállapota. Az alanyok tehát megcsonkíthatják magukat, ám erre később nem emlékeznek.
A jelenséget a hisztériával is magyarázták. Ennek a tünete például a görcs, rángatózás, bénultság. Egyesek szerint olyan pszichoszomatikus betegség állhat a stigmák hátterében, ami fekélyek, szív és érrendszeri betegségek mellett bőrelváltozásokban, óriási fájdalomban jelentkeznek.
Az üggyel a pszichológusok is foglalkoznak. A különböző kísérletek bebizonyították, hogy az emberi elme óriási hatalmat gyakorol a test felett. Egy kísérletben például az alanyok 90 százaléka ugyanazt a jelenséget produkálta hipnózis alatt.
A szakemberek egy forró pénzérmét helyeztek az alanyok tenyerébe, majd azt parancsolták, hogy az illető ne érezze a fájdalmat. Ez után érme nélkül is elvégezték a kísérletet. Az eredmény az lett, hogy mind a két esetben égésnyom maradt az alanyok tenyerén.A pszichológusok ebből arra következtettek, hogy stigmatizáltaknak olyan erős képzelőerejük van, hogy annak semmi köze a csodához, vagy Jézushoz, csupán a tudatalatti műve az egész, ám azt be kell látni, hogy az is elég rejtélyes, hogy ilyesmire képes az emberi elme.
Elméletek tehát szép számmal akadnak, ahogy megválaszolatlan kérdések is, ezért nem meglepő, hogy a filmipart is megihlette a természetfeletti jelenség, amit valószínűleg senki sem szeretne átélni.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások