Szemek nélküli emberek figyelték a kislányt egy régi színházban

Félelmetes történetek, amelyek gyerekekkel estek meg.A gyerekek hajlamosak furcsa, értelmetlen, olykor ijesztő dolgokról beszélni, amiből a felnőttek akár arra is következtethetnek, hogy a gyermek szellemet látott, esetleg az előzős életéről beszél, míg mások szerint csak élénk fantáziáról van szó.

Bármi is az igazság, az biztos, hogy az alábbi gyűjteményben szereplő történetek egytől egyig félelmetesek.

Valami el akarta vinni a kisgyereket: „Az édesanyámtól tudom, hogy amikor kicsi voltam, akkor meglátogattuk a nagyapámat, akinél ott aludtunk. Amikor az éjszaka anyukám felébredt, akkor nem voltam ott, ezért felkelt, hogy megkeressen. A nappaliban talált meg, méghozzá úgy, hogy az egyik kezemet feltartottam, és azt mondtam, hogy nem mehetek, mert anyukám nem engedi.”

Szemek nélkül emberek bámulták a kislányt: „A zenetanárom elvitte Alaszkába egy régi színházba a 4 éves lányát, aki rögtön sírva fakadt, ahogy bementek a terembe, és csak akkor nyugodott meg, amikor a tanárom kivitte a színházból. A kislány elmondta, hogy szemek nélküli emberek figyelték odabent.”

A halott nagymamáját látta a kisgyerek: „A volt férjemmel elvittük a gyerekeinket az apám házába, ahol az egyik üres szobában játszottunk. Az egyik szekrény ajtaja kinyílt. A 3 éves gyerekem ekkor felugrott, és azt mondta, hogy megjött a nagymama. Ő akkor már rég halott volt.”

Szekrényből beszéltek hozzá: „Egyszer, amikor lefektettem a körülbelül 2 éves lányomat, akkor azt kérdezte tőlem, hogy „mama, ez ki?”, visszakérdeztem, mire azt a választ kaptam, hogy kik azok, akik a szekrényből beszélnek hozzá.”

Megöléséről és visszatéréséről mesélt a kislány: „Az egyik nap fürdeni vittem a két és fél éves lányomat, miközben a nejemmel arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos a privát tisztaság. A lányunk egyszer csak közölte, hogy senki se érhet hozzá ott, mert egyszer megpróbálták. Valaki berúgta az ajtó, és megpróbálta, de ő ellenállt, minek következtében meghalt, és most itt van. Ezt úgy mesélte el, mintha mi se történt volna.”

Halott nagymamáját láthatta a kislány: „Amikor 2 éves volt a gyerekem, akkor egyszer azt mondta, hogy egy tündér van a szobájában, majd a sarokban lévő légkondi felé mutatott. Később egy családi fotót hozott, amin rámutatott az anyukámra, és azt ismételgette, hogy tündér, tündér. Az édesanyám akkor már 4 éve halott volt.”

Nagyi reinkarnálódhatott az unokában: „A születésem előtt két évvel meghalt nagymamám után kaptam a nevemet. A halála után én voltam az első unoka, ezért nagyon kíváncsi voltam rá gyerekkoromban. Az egyik nap, amikor anyukám felébredt, akkor az ágya mellett álltam, és azt kérdeztem, hogy emlékszik-e arra, amikor én voltam az anyuka, és ő a gyerek.”

Rémisztően viselkedő gyerek a boltban: „Egyszer, amikor elmentem, hogy élelmiszert vásároljak, akkor a boltban felém sétált egy idegen, 7-8 év körüli gyerek, aki a kezemet kezdte huzigálni. Lenéztem rá, mire az egyik ujjával torokmetsző mozdulatot tett, majd elsétált.”

Fán ücsörgött a papa: „Amikor idősebb lettem, akkor az édesanyám elárulta, hogy eltitkolták előlem, hogy meghalt a dédnagyapám, ugyanis még nagyon kicsi voltam, amikor történt. Az anyukám néhány héttel később magával vitt a temetőbe, és hagyta, hogy a sírkövek között játsszak, amíg virágokat ültetett. Induláskor megálltam és megkérdeztem tőle, hogy miért ül a papám a fán, majd egy üres fára mutattam és hevesen integettem.”A mostohaapa nagyapjának nevezte magát a kisfiú: „3 vagy 4 éves korában az unokaöcsém kibámult a szüleim konyhájának ablakán. Anyukám az egyik nap megkérdezte, hogy mit néz, mire az unokaöcsém azt felelte, hogy korábbi életében Alphonse volt a neve, és anyukámnál is nagyobb volt. Később kiderült, hogy Alphonse a mostohaapám nagyapja volt, akiről szinte soha nem beszéltünk.”

Konyhában lebegett az anyuka: „Amikor a fiam 2 éves volt, akkor minden hajnali 5 órakor felébresztett. Egyik reggel levittem a tévé elé, hogy legalább a kanapén hadd aludjak még 30 percet. Néhány perccel később felébredtem. A fiam a konyha felé mutatott, és nevetve mondta, hogy az anyja lebeg. Nem foglalkoztam a dologgal, hanem visszaaludtam. 30 perccel később a nejem elmesélte, hogy olyan fura álma volt, amiben kiszállt a testéből és a konyhába repült.”

Valami a felső polcra tette: „Az idősebb testvéremmel volt közös szobám, amiben egy hatalmas szekrény állt. Az egyik éjjel arra ébredt fel az anyukám, hogy sírok, ezért a keresésemre indult. A szekrény tetején talált meg. Azt mondtam neki, hogy egy nagy, félelmetes ember tett oda fel. Az anyukámnak fogalma sem volt, hogy miről beszélek és hogyan kerülhettem a legfelső polcra.

Nem ez volt azonban az egyetlen ijesztő dolog, ugyanis egy másik alkalommal a nagyi velünk aludt. Ő azt látta, hogy megmozdul a kilincs. A mamám felkelt, becsukta az ajtót, majd mozdulni sem mert. Ekkor sírni kezdtem. A különös dolgoknak akkor lett vége, amikor megszületett az öcsém.”

Az előző édesanya: „Nagyon furcsa dolgot mondott a nagymamánknak az öcsém, aki kijelentette, hogy ezt az anyukáját jobban szereti, mint az előzőt, mert az bezárta egy szobába, majd festéket ivott, és meghalt.”

Pontos leírást adott a halott mamáról a kislány: „Az apukám 12 évesen látta, hogy meghal az anyukája. Erre nagyon élesen emlékszik. A testvérem az egyik éjjel felkelt, majd az apánk ágyához ment, hogy megkérdezze, az apukánk anyja piros pulcsiban, farmerban, tornacipőben, copfba fogott szőke hajjal halt-e meg.

Az édesapánk döbbenten erősítette meg a húgom leírását. A testvérem erre megkérdezte, hogy milyen színű volt a szeme, mire apa azt felelte, hogy kék. A húgom közölte, hogy azok már nincsenek, csak az üres szemgödrök, majd egyszerűen visszasétált az ágyába.”

A láthatatlan öreg hölgy: „Ebédet főztem, amikor meghallottam, hogy a kistestvérem beszélget valakivel. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem kivel beszélget. Ő azt felelte, hogy egy öreg hölggyel, aki nagyon vicces, de nem hasonlít rám.”

Vetélés után térhetett vissza a kisfiú: „Az osztályteremben játszottam a 3 éves öcsémmel, aki azt mondta, hogy másodjára volt az anyukánk hasában. Arról is beszélt, hogy nagyon meleg volt ott, de sokszor érezte magát betegnek.

Az egyik nap annyira rosszul lett, hogy valakik azt mondták neki, hogy el kell mennie. Ő nem akart, de megígérték neki, hogy egyszer még visszajöhet ide. Nagyon kiborultam a történeten, ezért elmondtam az anyukámnak, mert emlékeztem, hogy 10 éves koromban, az öcsém születése előtt, volt anyukánknak egy vetélése.”

Véresnek látta a kezeit: „Nagyjából 2 éves lehettem, amikor visszatérő rémálmok kínoztak. Beszéltem, járkáltam, gyakran a szüleim ágyában kötöttem ki. Az egyik éjjel az anyukám nem talált az ágyban, ezért a keresésemre indult. A nappaliban voltam. Amikor anyukám megpróbált felvenni, akkor ordítozva kértem, hogy mossa le a kezemről a vért.”

(Forrás: noiportal.hu)