Téli démonok

Tíz gonosz teremtmény, amellyel az év leghidegebb évszakában találkozhatunk.Mikulás, karácsony, szilveszter, havazás, hosszú esték és a hideg jut először eszünkbe a télről, és nem az, hogy milyen démonokkal futhatunk össze a hideg téli napokon, pedig sok legenda ilyen gonosz teremtményekről mesél.

Nuckelavee: A mendemonda szerint Skócia északi szigeteinek hótakarós dombjain futhat össze az ember a kentaurhoz hasonló, de annál veszélyesebb lénnyel, aminek két fején hatalmas vörös szemek találhatóak.

A legenda szerint a nuckelavee lehelete annyira mérgező, hogy elég belőle egy kicsi, hogy a legerősebb ember is holtan essen össze. A múltban ezt a téli démont okoltál az éhínségért és a szárazságért. A rettegő falusiak folyamatosak imádkoztak hozzá, mert attól féltek, hogy a nuckelavee megkínozza őket.

Pal-rai-yuk: Óriási tengeri szörnynek képzelték el az inuit teremtményt, amiről úgy hitték, hogy az Alaszkai-szigetek öblében él. A leírások szerint a krokodilfejű, vastag szőrzetű és hat lábú pal-rai-yuk a vízbe rántotta az áldozatait.

A legendák szerint, ha valaki a víz közelében van, akkor hívhatja is démont, ami az év nagy részét a vízben tölti, de télen, köszönhetően a hónak, képes kikúszni a földre.

Qiqirn: Egyes elképzelések szerint egy vámpírkutya, míg mások szerint egy nagy és gonosz szellemkutya a Qiqirn, amit könnyű megkülönböztetni a hagyományos ebektől, mert teljesen csupasz, kivéve a lábat, a farka csúcsát és a szája körüli területet.

A legendák szerint ezek a démonkutyák a téli hónapokban vadásznak, méghozzá magányos emberekre, hogy széttépjék őket. Félni mégsem kell, mert állítólag könnyen megmenekülhet az, aki képes kimondani, hogy „Qiqirn”, majd ugyanúgy ráparancsol, mint egy igazi kutyára.

Ijiraq: Senki sem tudja, hogy pontosan hogy néz ki ez az alakváltó démon, ami elsősorban a kisgyerekekre és a naiv szívűekre veszélyes, ugyanis a gyerekeket megeszi, vagy a világába viszi őket.

Ijiraq csak akkor nem láthatatlan, ha felvesz valamilyen formát, emiatt rendkívül nehéz észrevenni. Más elképzelések szerint egyfajta élőhalottról van szó, aki nem viseli el a síp hangját, ezért a támadását csak sípolással lehet megúszni.

Kallikantzaroi: Európa délkeleti részéről származik az a legenda, amely szerint télen előbújnak azok a fekete lelkek, amelyek az év többi részében a föld alatt tevékenykednek azon, hogy elpusztítsák a világot, amit a világfa tart.

A kallikantzaroik azon munkálkodnak, hogy két karácsony között lefűrészeljék a Földet tartó fának az ágait és gyökereit. A legenda szerint sokféleképpen el lehet üldözni ezeket a gonosz lényeket, ám a leghatásosabbnak tartott módszer az, ha begyújtunk a kályhába, amivel kifüstöljük a kéményen keresztül közlekedő démonokat.Mahaha: Elképesztően vékony, jégkék bőrszínű és rendkívül erős, inuit démon, ami késre hasonlító hosszú ujjaival aprítja fel az áldozatait. A Mahaha folyton vigyorog és kuncog, mert az áldozatok kínzása örömöt okoz neki.

Wendigo: Az Algonkin indián folklór szerint ez az észak-amerikai, félig ember-félig farkas eredetű, embereket evő lény 5 méter magas, és megtestesíti a falánkságot és a kapzsiságot. A wendigókat az ölés sem elégíti ki, emiatt folyton újabb áldozatot keresnek.

Egyes legendák szerint az változhat wendigóvá, akit legyőzött a kapzsiság, de az sem érezheti biztonságban magát, aki részt vett kannibalizmusban, de olyan hiedelem is ismert, amely szerint a wendigo szelleme megszállhatja az embert, különösen azt, aki alszik.

Yuki-Onna: A japán legendákban leggyakrabban fehér bőrű, hosszú fekete hajú, fehér kimonót viselő démon Yuki-Onna, ami havazásnál jelenik meg, és szellemként, lábak nélkül siklik a levegőben.

A japánok szerint a lény egy hóviharban elhunyt nő szelleme, aki többféleképpen képes ölni. Például felrobbantja az áldozataid, esetleg halálra fagyassza őket, majd a szájukon keresztül kiszívja a lelküket, amivel táplálkozik. A téli démon néha gyenge jellemű férfiakra csap le, hogy csókkal, vagy szexuális úton, megölje őket, mint egy szukkubusz.

Kogukhpak: Az egyik legrégibb Yupik mitológiai történetből kiderül, hogy több, mint 40 ezer évvel ezelőtt azt hitték az emberek, hogy az elhullt mamutok tetemei valójában földalatti szörnyek maradványai. Az elképzeléshez hozzátartozott, hogy a föld alatt élő démonokat csak a Nap képes megölni, emiatt az év nagy részében nem, csak a téli napforduló idején jönnek a felszínre.

Chenoo: A legenda szerint korábban emberek voltak ezek a kannibál lények, amik képesek emberi alakot ölteni. Állítólag az az ember változhat át ilyen téli szörnnyé, aki olyan szörnyű bűnt követett el, ami miatt nem maradhat ember.

Ugyanakkor van arra lehetőség, hogy a Chenoo visszaváltozzon. Ehhez el kell fogyasztani egy emberi szívet, amivel helyettesíti a saját elfagyott szívét, vagy le kell vadásznia egy másik Chenoot.

(Forrás: noiportal.hu)