Tíz brutális sorozatgyilkos, akiket nem kapott fel a média

Nem Hasfelmetsző Jack és Báthory Erzsébet volt a történelem egyetlen véreskezű bűnözője.Ha kegyetlen sorozatgyilkosokra keresünk példát, akkor általában ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, ám hiba lenne azt feltételezni, hogy a történelemben csak azok követtek el brutális bűncselekményt, akikből sztárt csinált a média.

Akadnak ugyanis olyan sorozatgyilkosok, akik ugyanúgy klasszikussá válhattak volna, mint Báthory Erzsébet vagy Hasfelmetsző Jack, de valamiért őket elkerülte a felhajtás.

A bochumi szexgyilkosok, 1878-1882: Összesen nyolc nőt erőszakoltak és gyilkoltak meg a németországi Bochumban, ahol a városon kívüli mezők mellett hagyták a holttesteket. Az esettel kapcsolatban egy férfit kivégeztek, ám a gyilkosságok ennek ellenére még négy hónapon át folytatódtak. A szexgyilkosság több fontos változást hozott a német igazságszolgáltatásba, valamint a gyilkosságok osztályozásába bekerült a Lustmord (élvezetből való gyilkolás) fogalma.

John Lynch, 1835-1841: Egy ideig szerencsésnek érezhette magát a bűnöző, akire sikerült rábizonyítani egy gyilkosságot, ezért New South Walesből Sydney-be küldték a büntetésére. Mielőtt Sydneybe indult volna, John Lynch ellopott egy ökörhordát az otthonából, New South Walesben.

Később más farmerokkal találkozott. Tőlük szintén lopott, de meg is ölte őket. A sorozatgyilkos ezt követően eladta az áldozataitól rabolt javakat, majd kiirtott egy egész családot, akiknek pénzzel tartozott, és beköltözött a birtokukra.

Lynch szerencséje akkor fogyott el, amikor egy férfi megtalálta az egyik holttestet a birtokon. Lynch ebben az időben Dunleavy álnéven él. A bűneit csak azt követően vallotta be, hogy az ellene szóló bizonyítékokat nem lehetett megcáfolni. A sorozatgyilkos több, mint tíz emberrel végzett, de csak egy gyilkosságot tudtak rábizonyítani.

Liu Peng-li, Kr.e. 144-116: Csing-ti császár idejében tevékenykedett Liu Peng-li kínai herceg, aki a rabszolgái segítségével követett el rablótámadásokat és gyilkosságokat. Állítólag nem a javak miatt csapott fel bűnözőnek, hanem a puszta élvezet kedvéért.

A sorozatgyilkos ámokfutása harminc évig tartott. A környéken élő városlakók rettegtek tőle, ezért éjszaka nem mertek kilépni az otthonukból. Végül az egyik áldozat fia gyanúsította meg a herceget a gyilkosság elkövetésével.

Kiderült, hogy Liu Peng-li több, mint 100 ember haláláért felelős. A bírák halálra akarták ítélni, ám mivel az unokaöccséről volt szó, ezért a császár nem engedte, hogy megöljék. A sorozatgyilkos büntetése kimerült annyiban, hogy megfosztották a rangjától, tulajdonától, és egyszerű közemberként kellett leélnie az élete maradékát. Darya Nikolayevna Saltykova, 1762: Legalább annyira brutális nő volt Darya Nikolayevna Saltykova, mint Báthory Erzsébet, sőt talán félelmetesebb is a dühkitörései miatt. Darya Nikolayevna Saltykova haragja abból fakadhatott, hogy rájött arra, hogy a szeretője egy fiatal lánnyal folytat viszonyt.

A nő összesen 139 embert kínzott halálra. Az áldozatok között voltak gyerekek, terhes nők és fiatal lányok. Ők mind abban voltak közösek, hogy Darya Nikolayevna Saltykova riválist látott bennük. A kegyetlen sorozatgyilkos eltörte az áldozatai csontjait, majd meztelenül kidobta őket a fagyos orosz mezőkre, de volt, akit forró vízben kínzott meg.

Habár a nő soha nem ölt férfit, mégis a feljegyzések szerint örömmel nézte, ahogy a férfiak a halott nőket és lányokat gyászolják. A sorozatgyilkost a letartóztatása után nyilvánosan megverték, majd élete végéig egy monostori cellába zárták. Manuel Blanco Romasanta, 1844-1852: Portugáliából érkezett Spanyolországba Romasanta, akinek esetével kapcsolatban egyetértenek abban a pszichiáterek, hogy egy elmulasztott lehetőség volt arra, hogy legitim alapokat fektessenek le a pszichiátria tudományának Spanyolországban.

Romasanta idegenvezetőként dolgozott az országban, és több ügyfele családjának is azt írta, hogy a rokonuk annyira jól érzi magát, hogy úgy döntött nem utazik haza, hanem Spanyolországban telepszik le és boldogan él.

Először akkor kezdtek gyanakodni az idegenvezetőre, amikor Romasanta eladásra kínálta az áldozatai ruháit, valamint olyan szappanokat árult, amelyek feltehetően emberi zsírból készültek. Miután letartóztatták a sorozatgyilkost, ő azt állította, hogy likantrópiában (egy mentális diszfunkció, mely során a beteg állatnak, például farkasnak képzeli magát) szenved.

A XIX. századi orvosok korabeli technikákkal vizsgálták meg a gyanúsítottat, majd megállapították, hogy Romasanta beszámítható volt a gyilkosságok elkövetése idején, mert nincs mentális betegsége.

A modern orvosok közül többen másképp látják, mert szerintük Romasanta antiszociális személyiségzavarban szenvedett, tehát a korabeli orvosok hibát követtek el. Romasanta tizennégy gyilkosságot vallott be, de csak kilenc esetben mondták ki bűnösnek.

Ókori római méregkeverők: Rejtélyes betegségben halt meg több vezető tisztségviselő az ókori Rómában időszámításunk előtt 300 körül. Ezzel kapcsolatban vallotta be egy rabszolga, hogy a cselédek mérgezik a gazdájukat.

A nyomozásból kiderült, hogy összesen húszan készítették el a mérget, ám a cselédek megesküdtek, hogy gyógyszernek szánták a készítményt. Ezt akarták bizonyítani azzal, hogy ők is ittak a szerből, ám ahelyett, hogy alátámasztották volna az álláspontjukat, mind meghaltak. A további nyomozás során még 170 cselédet találtak bűnösnek, de nekik ők nem haltak meg.

Peter Stumpp, 1564-1589: A francia férfi bevallotta, hogy 12 éves kora óta foglalkozik fekete mágiával, és azt is elismerte, hogy meggyilkolt 14 gyereket, köztük a saját fiát, valamint két terhes nővel is végzett.

Tekintve, hogy ez a boszorkányüldözés idején történt, ezért megkérdőjelezhető Peter Stumpp vallomása. Ezt igazolja az is, hogy állítása szerint volt egy öve, ami farkassá változtatta. A férfinak hiányzott a bal keze, amit a XVI. században különleges jelként tartottak számon.

Peter Stumpp egész családját azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban állnak az ördöggel. A kivégzés brutális volt, ugyanis tíz darabban húzták szét a testét, a lábait fejszével törték szét, a fejét levágták, majd elégették a testét. A lányát megnyúzva égették el ugyanabban a tűzben. Juan Diaz de Garayo, 1870-1879: Öt nőt és egy 13 éves lány fojtott meg, egy nőt pedig súlyosan bántalmazott a férfi, akinek áldozatai jórészt olyan prostituáltak voltak, akik visszautasították, mert nem volt elég pénze.

Juan Diaz de Garayo a visszautasítás miatt úgy döntött, hogy megöli a prostituáltakat, akiknek a holttestével közösült. A sorozatgyilkos egy időre leállt, de a nyomozások folytak az ügyben. Juan Diaz de Garayo visszatért a szülővárosába, ahol lecsukták. Miután sikerült bebizonyítani a bűnösségét, 1881-ben a nyilvánosság előtt végezték ki. Juan Diaz de Garayo holttestét 10 órán keresztül közszemlén tartották, végül egy jelöletlen sírba temették. Gesche Gottfried, 1813-1827: Tizenöt év alatt tizenöt embert mérgezett meg a német Gesche Gottfried, akinek indítéka évszázadokon át rejtély maradt. A legvalószínűbb, hogy mentális betegségben szenvedett, ugyanis a mérgezés után „ápolta” az áldozatait, ezzel legitimálta a kegyetlenségét.

Sokan önzetlen és törődő emberként ismerték, ezért még a brémai angyal becenévvel is illeték. Gesche Gottfriedet a 43. születésnapján tartóztatták le. Ő volt az utolsó személy, akit nyilvánosan végeztek ki Brémában.

Catherine Wilson, 1855-1861: Haszonszerzés miatt gyilkolt Catherine Wilson, akinek a módszere az volt, hogy annyira közel férkőzött az áldozataihoz, hogy azok beleírták a végrendeletükbe. A sorozatgyilkos ápolónőként dolgozott, és több, mint 30 beteget ölhetett meg, de csak egy esetben, valamint a férje meggyilkolásáért ítélték el.

Előfordult, hogy Catherine Wilson ötven adagnak megfelelő kénsavval akart végezni az áldozatával. A hatóság sokáig nem tudta a nőre bizonyítani a gyilkosságokat. Amikor végre sikerült, akkor is csak egy esetben találták bűnösnek, ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy ő legyen Londonban az utolsó nő, akit felakasztottak.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)