Tíz kevésbé ismert vérszívó

Nem a vámpírok az egyetlen vérre pályázó szörnyek.Ha vérszívó szörnyre kell példát mondanunk, akkor azonnal a vámpírok jut az eszünkben, pedig világ különböző népeinek legendáiból más vérszívókat is megismerhetünk, így például a következő tízet.

Jiangshi: A kínai mitológia szerint abból válhat jiangshi, aki öngyilkosságot követett el, erőszakos halált halt, esetleg nem képes belépni a fénybe. A kínai vámpírral szemben nagy előnye az embernek, hogy a jiangshi nem tud rendesen járni a hullamerevség miatt, ezért „ugráló vámpírnak” nevezik. A szörnyeteg ellen tükörrel, őszibarackfával, szűz fiú vizeletével és a kakas hangjával lehet védekezni.

Impundulu: Villámmadár néven is ismert a dél-afrikai impundulu, ami a legenda szerint egy boszorkány familiáris. A dél-afrikaiak szerint egy boszorkány, aki szövetkezett a impundulu-val, ráuszítja a madarat arra, akivel végezni akar.

A boszorkányok gyakran odaadják a lányukat, hogy legyen mivel etetni az impundulu-t, ami egy szép nő alakját is képes felvenni. Ha az impundulu madárként jelenik meg, akkor a szárnyával villámokat szórhat.

A legenda szerint az impundulu az emberek és a szarvasmarhák vérét szívja, de nagyon ritkán a tejet is elfogadja. Megölni csak úgy lehet, ha sikerül mérgezett tejet itatni vele.

Strigoi: Romániában sem Drakula az első vérszívó, ugyanis a románok szerint az eredeti vámpírok a strigoik, akik akkor születnek, ha a lélek nem tud belépni a fénybe. Az is ilyen lénnyé változhat a halála után, aki hajnalban született vagy egy család hetedik gyermekeként jött a világra.

A halál utáni első 40 napban a strigoik vért keresnek, majd visszaváltoznak az emberi alakjukba és a családjukra támadhatnak. Emellett szellem és fenevad képét is felvehetik. A 40 nap letelte után a strigoi moroi lehet, tehát egy fizikailag jelen lévő halott emberré változhat.

Asema: A hiedelmek szerint általában ráncos öregember képében jelenik meg az aseme, ami egyébként egy kék fényű golyó, ami ebben az alakjában kapja el az áldozatait. Köszönhetően annak, hogy fényből van, még a szorosan elzárt otthonokba is képes behatolni.

Ha az aseme alvó áldozatot talál, akkor annak azonnal megcsapolja a vérét. Általában csak annyi vért iszik, amennyivel legyengíti az áldozatát, ám abban az esetben, ha ízletesnek találja a vért, akkor teljesen lecsapolja az áldozatot.

Szerencsére könnyen ki lehet védeni az aseme támadását, ugyanis hatásos ellene a fokhagyma. Azt sem árt tudni, hogy minél keserűbb valaki vére, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy megtámadja az aseme.

A legendák arról is szólnak, hogy a vérszívó nem tud ellenállni a dolgok számolgatásának, ezért érdemes magvakat, vagy valami mást szétszórni a házban, hogy az aseme inkább azzal foglalkozzon, mint a lakókkal.Mandurugo: A Fülöp-szigeteken élő emberek kinnari-nak nevezik azt a csapatnyi gyönyörű és fiatal lányt, akiknek szárnya van. Állítólag nagyon kedves, hűséges és szerető asszonyokról van szó, de csak addig, amíg valaki össze nem töri egy kinnari szívét, mert akkor egy szörnyű mandurugóvá változik át.

A mandurugo megtartja a csodás külsejét, ám amikor éjszaka ágyba bújik az áldozatával, akkor az éles, csípős és üreges nyelvével kiszívja annak a vérét. A legenda szerint feleségül lehet venni mandurugo-t, ám nem érdemes, mert a férjek rendszeresen titokzatos haldoklásba kezdenek a frigy megkötése után.

Asanbosam és Sasabonsam: Togó és Ghána fáinál várja áldozatait asanbosam. Ha ennek a vámpírnak sikerül elkapnia valakit, akkor annak a torkába mélyeszti az éles vasfogait. Az asanbosam közeli rokona a sasabonsam, ami szintén rajong a fákért, de nem hasonlít annyira az emberekre, mint az asanbosam.

A sasabonsam megjelenése inkább denevérre emlékeztet. Az arca lehet emberies, de a karja olyan, mint a denevéré, ráadásul szárnya is van.

Soucouyant: A fentebb említett asemához hasonló lény, ami nem öregember, hanem öregasszony képében vagy tűzgolyó formájában jelenhet meg. Tűzgolyóként a kulcslyukon keresztül juthat be az áldozatához, hogy az éj leple alatt kiszívja az alvó ember vérét.

Amikor sikerült lecsillapítania az éhségét, a démon újra felveszi az öregasszony képét. A soucouyant ellen úgy lehet védekezni, ha sikerül megtalálni a levedlett bőrét, amit be kell szórni sóval azért, hogy amikor újra felveszi a bőrét, akkor viszkessen tőle. A legenda arról is szól, hogy néha nem is neki kell az áldozat vére, hanem csupán begyűjti azt a mesterének, tehát az ördögnek.

Penanggalan: A délkelet-ázsiai legenda szerint a vámpír gyönyörű nőként él napközben, de éjjel a belei tartják a levegőben, hogy a nyakáról leszedett fejjel vadászni indulhasson. A kedvenc tápláléka a terhes nők és az újszülöttek.

A penanggalan általában a ház tetején feküdve kinyújtja a hosszú, láthatatlan nyelvét, amivel a szülő vérét szívja. Ebbe jellemzően belehalnak az áldozatok. Miután a lény jól lakott, hazamegy, ahol iszik egy kis ecetet, mert csak így tudja visszahúzni a fejét a többi testrészéhez.

A szülők általában úgy védekezhetnek ellene, ha tüskés leveleket szórnak szét a padlón, ugyanis állítólag abba beleragad a penanggalan tapogatózó nyelve. A legenda szerint az is hatásos, ha megkeresik a vámpír testét, amit levágnak, de azt is el lehet vágni, ami összeköti a testét.Yara-Ma-Yha-Who: Ausztrália vámpírjai nappal vadásznak és általában a fügefák alatt pihennek, illetve a fákon várakoznak, hogy lecsaphassanak az áldozatokra. Az 1,2 méter magas lénynek nincsenek fogai, viszont a kezén olyan tapadókorongok találhatók, amelyekkel képes kiszívni mások vérét.

Az áldozatok ebbe nem halnak bele, de abba már igen, amikor a yara-ma-yha egyben lenyeli őket. Az ausztrál vámpírokra az is jellemző, hogy nem elégszenek meg azzal, hogy egyszer megették az áldozatokat, ugyanis meghánytatva magukat újra elfogyasztják azokat.

Ha valakit megtámad egy yara-ma-yha, akkor jó esélye van rá, hogy sikerül elmenekülnie, igaz gyengének fogja magát érezni, kicsit alacsonyabb lehet, mint volt, a bőre pedig vöröses színt kaphat.

Kappa: A japán lény kiszívja az áldozat vérét, az ánuszán keresztül pedig eltávolítja az emberi lelket. A legtöbb ábrázolás szerint a vízi lény leginkább egy förtelmes teknősre hasonlít, aminek hüllő testéből hosszú végtagok nőttek ki.

A feje egy kissé majomra emlékeztet, a hátán pedig páncél található. Habár a kappa nagyon erős, mégis le lehet győzni azzal, ha meghajlásra kényszerítik, ugyanis igaz, hogy gyilkos, mégis udvarias. A meghajlás azért fontos, mert így kifolyik a fejéből az életadó folyadék, a kappa pedig meghal.

(Forrás: noiportal.hu)