Tíz népszerű film, ami eredetileg tragikus, véres, lapos befejezést kapott volna

Többek között a Die Hard 3, a Rocky, a Shop-stop forgatókönyvét is át kellett írni. Előfordul, hogy egyik-másik film forgatása azért csúszik, mert a forgatókönyv nem felel meg az elvártaknak, ezért részben vagy egészben át kell írni. A sztori tekintetében különösen fontos az utolsó jelenet, hiszen a legtöbb néző azt jegyzi meg, már csak azért is, mert az alapján dől el, hogy érdemes volt-e végignézni a filmet.

Az alábbi népszerű mozifilmek esetében az eredeti forgatókönyv annyira gyengére, véresre, tragikusra sikerült, hogy azokat a magasabb pozíciót elfoglaló döntéshozók nem fogadták el, ezért átíratták.

Die Hard 3. – Az élet mindig drága (1995): Az egész filmsorozat arról híres, hogy rengeteg benne a gyors ütemű akciójelenet, miközben mindegyik résznek megvan a maga egyedi története. A Die Hard 3 vége valamiért mégis ki akart lógni a sorból.

Az eredeti forgatókönyvet azért kellett átírni, mert Jonathan Hensleigh forgatókönyvíró úgy ítélte meg, hogy az első két résszel ellentétben, a harmadik befejezéséből hiányzik a cselekvés. Emellett azt is kifogásolta, hogy McClane egy kegyetlen, bosszúálló oldalát ismerhették volna meg a nézők a film végén, ezzel pedig elveszett volna a karakter bálványozható személyisége.

Shop-stop (1994): Kevin Smith rendező legelső filmje, amit több hasonló követett a pályafutása során, ám a rajongói még mindig az elsőt tartják a legjobbnak, amiért annyira vidám. Az eredeti befejezés azonban egyáltalán nem volt mulatságos, ugyanis inkább lehangolóra és laposra tervezték, ami lehetetlenné tette volna a folytatást.

A 90 perc nevetés után az lett volna a csavar, hogy egy betörő lelövi a zárni készülő Dante-t, aki belehal a sérülésben, miközben a tolvaj kifosztja. Mivel ebben semmi vicces nincs, ezért Smith úgy döntött, hogy átírja az eredeti befejezést.

A remény rabjai (1994): Az Állami Fegyház két fogvatartottjának életét mutatta be a film, ami csak annak nem tűnik unalmasnak, aki például végignézte a Szökés című sorozatot.

Habár A remény rabjai nem egy nagy költségvetésű film, mégis a valaha készült egyik legjobb mozinak tartják. A film vége igazi happy end, hiszen a két főszereplő Mexikó partjain látható, távol a múlttól és az amerikai jogrendszertől.

Az eredeti forgatókönyv szerint azonban úgy ért véget a film, hogy a Mexikó felé buszozó Red (Morgan Freeman) nem tudja, hogy látni fogja-e még a barátját, Andy-t (Tom Robbins). Habár csak egy apró változtatásról van szó, annak a jelentősége mégis óriási.

A kibővített változat a két rab élethosszig tartó barátságáról, az együtt felfedezett szabadságról szól, míg az eredeti verzió a nézők fantáziájára bízta volna, hogy Red és Andy találkozik-e egymással Mexikóban. Rocky (1976): A legmotiválóbb filmek egyikének a főszereplője (Sylvester Stallone) alulról küzdi fel magát a csúcsra és válik „valakivé”. Habár a moziban Rocky Balboa elveszíti az Apollo Creed (Carl Weathers) elleni világbajnoki küzdelmet, mégis bebizonyítja a kételkedőknek, hogy ő nem egy vesztes.

Az eredeti befejezés azonban ennek az ellenkezőjéről szólt volna, mert abban Rocky kiábrándul a profi boksz világából, ezért fogta volna a pénzét, amiből egy kisállatkereskedést nyitott volna a barátnőjével, Adrian-nel (Talia Shire).

A történet eredeti vége tönkretette volna a film szellemét. Szerencsére ezt a készítők is belátták, úgyhogy megírták az új befejezést, ami Oscar-díjakat nyert, Stallone filmes karrierje pedig felfelé kezdett ívelni.

Brazil (1985): Kemény film Terry Gilliam alkotása, ami sötét és kábító szatíra a bürokráciáról és a zsarnoki kormányokról. A Brazil eredetileg nem volt népszerű film, de idővel kultikussá vált. Gilliam vizuális érzéke jól illett az orwelli sztorihoz, ami kis híján az 1984 komikus változata lett.

A Brazil eredeti befejezése azonban megakadályozta volna, hogy a történet kultikussá váljon, ugyanis abban megvalósul Sam (Jonathan Pryce) álma, amelyben boldogan élt volna élete szerelmével.

Alien (1979): Ha őszinték szeretnénk lenni, akkor be kell vallanunk, hogy az Alien saga mondanivalója üres, főleg az első részé. A történetben a főszereplők csapdába esnek egy űrhajón, ahol az idegenek egyesével megölik őket. Az utolsó jelenet fordít a helyzeten, mert a főhős, Ripley (Sigourney Weaver) megölte az idegent.

Az eredeti forgatókönyv szerint Ripley is meghalt volna, ugyanis a földönkívüli leharapta volna a fejét, majd az idegen a főhős hangján elmondta volna a hajónapló utolsó üzenetét, az előtt, hogy a Földre jött volna kiirtani az emberiséget.

Az eredeti befejezés ellehetetlenítette volna a folytatást, Ripley pedig nem változhatott volna az egyik legnagyobb női akciófilmes hőssé. Strangelove (1964): Stanley Kubrick készítette a hidegháborús szatírát, ami a mai napig az egyik legjobb fekete humorral átitatott komédia. Az alkalmatlan hadseregről szóló mozi úgy ér véget, hogy mindenkinek pitét nyomnak az arcába.

Az eredeti befejezés úgy nézett ki, hogy az amerikai és az orosz politikusok összegyűlnek egy szobában, ahol élelmiszerharcot vívva tortákkal dobják egymást. Habár a film egy szokatlan szatíra, mégis ez a befejezés túl nagy butaság lett volna, és tönkretette volna a befejezést a nukleáris apokalipszis nélkül.

Kubrick egy 1969-es interjúban elárulta, hogy a pite-harc nem állt volna összhangban a szatirikus hanggal. A pitedobálásnak súlyos üzenetet szántak, mert minden fél kilőtte volna a másikra a rakétáit.

Tiszta románc (1993): Quentin Tarantino szellemes párbeszédét és Tony Scott rendező erős látványvilágát kombinálja a film, ami annak ellenére remekmű, hogy bőven akad benne ellentmondás.

A film végi lövöldözést Clarence (Christian Slater) és Alabama (Patricia Arquette) túléli, ám az eredeti forgatókönyvben az szerepelt, hogy Clarence meghal. Végül azért változtatták meg az eredeti befejezést, mert Scott annyira megszerette a karaktereket, hogy mindenképpen boldog befejezést szánt nekik.

Ananász expressz (2008): Az amerikai drogos akcióvígjátékban egy korrupt zsaru és drogbáró üldözi a két ügyetlen srácot, akiket szeretnének holtan látni. Habár a sztori erőszakos, mégis a hangvétel könnyed, ám ezt elrontotta volna az eredeti befejezés.

A két főszereplő, Dale (Seth Rogen) és Saul (James Franco) joint szívással ünnepelte volna meg, hogy legyőzték az ellenséget. A raktárban észrevették volna, hogy közeledik egy rosszfiú, akire Dale rámutat, de a két srác annyira be lett volna állva, hogy nem fogták volna fel az életveszélyt. A rosszfiú agyon lőtte volna a két balekot, majd Dale megfogta volna Saul kezét, és együtt haltak volna meg.

Az elég optimista drogos filmhez ez a befejezés túl sivárnak bizonyult, főleg úgy, hogy a nézők minden poént láttak. Az eredeti befejezést végül kidobták, mert a készítők belátták, hogy az nem illett az Ananász Expresszhez. A mélység titka (1989): James Cameron több kasszasiker filmet készített a pályafutása során, de A mélység titka a legkevésbé népszerű alkotásai közé tartózik. A sztori szerint egy víz alatti olajfúró bázis személyzete elindul, hogy felkutasson egy amerikai nukleáris tengeralattjárót.

A kutatócsoport a mélyben reked, ahol találkoznak egy idegen civilizációval. A film végén Bud (Ed Harris) az óceán mélyén sikeresen hatástalanít egy nukleáris robbanófejet, amivel legyilkolhatná az idegeneket, akik hálából megmentik a személyzetet. Bud szívhez szóló üzenetet hagy a nejének.

Az eredeti befejezés ezzel szemben arról szólt, hogy Bud üzenete az idegenek ellen beszélt volna és félelmet keltett. A karakter arra biztatta volna az emberiséget, hogy készüljön fel az idegenek ellen, ám ez agyoncsapta volna azt, hogy a film szerint az idegenek békések, ráadásul túl sok kérdést hagyott volna nyitva, így például azt, hogy az idegen civilizáció miért várt olyan sokat azzal, hogy megtámadja az emberiséget.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)