Történelmi észlelések, amelyek bizonyíthatják, hogy földönkívüliek látogattak a Földre

Tíz Krisztus előtti és utáni UFO jelentés.A földönkívüliekben hívők általában az egyiptomi piramisokat és a különös, idegenekre emlékeztető, barlangrajzokat hozzák fel példaként, ha amellett próbálnak érvelni, hogy a földönkívüliek már évszázadokkal korábban ellátogattak a bolygónkra.

Ezeket a feltételezések se cáfolni, se megerősíteni nem lehet, ám az biztos, hogy egyáltalán nem modern dolog a földönkívüli élet kutatása, hiszen történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy már az ókortól kezdve léteztek UFO észlelések.

Az alábbi tíz esetet történészek vizsgálták meg, az eredmények alapján pedig jó okuk van azt feltételezni, hogy valódi földönkívüli észlelésekről van szó, amelyek jó részének szemtanúja is akadt.

Fáklya az égben (Kr.e. 343): Diodorus Siculus Timoleon írásaiból az derült ki, hogy amikor Kr.e. 343-ban Korinthoszból Szicíliába utazott, akkor számos lámpásszerű fényecske jelent meg előtte és vezette végig az útján.

A szöveg szerint a különös fáklyák egész éjjel előtte voltak, amíg el nem érte az olasz kikötőt. Néhány történész úgy vélik, hogy Diodorus Siculus Timoleon UFO-t látott, mások szerint látomásról van szó, de többen azt sem zárják ki, hogy üstökös és meteoreső is állhatott a jelenség hátterében.

A második punháború alatti megfigyelés (Kr.e. 218-201): Az Annales maximi a Pontifex Maximus által a római köztársaságban őrzött feljegyzések. Az iratok közül az egyikben az állt, hogy Kr. e. 218-ban hajók bukkantak elő a felhők közül, majd ezek az égen csillogtak.

Két évvel később, tehát Kr. e. 216-ban, hasonló dologról számoltak be, ugyanis a szemtanúk levegőben úszó „csillogó kerek pajzsokat” láttak. A két megfigyelés leírása alapján könnyű elképzelni, hogy az emberek földönkívülieket láttak.

A háború idején számos ilyen észlelés történt, sok kutató pedig azt feltételezi, hogy az ilyen konfliktusok vonzzák a földönkívülieket.

A „három hold” látomás (Kr. e. 122): Olaszországban, Kr. e. 122 körül többször is különös jelenséget figyeltek meg az emberek az Ariminium égboltján, ahol „három hold” bukkant fel. A különös jelenséget éjjel és nappal, az ország több pontján is észlelték a szemtanúk.

A „három holdról” Gnaeus Domitius és Gaius Fannius konzulátusok is szót ejtettek. A történészek egy része azon a véleményen van, hogy atmoszférikus jelenségekről lehetett szó.A római hadsereg (Kr. e. 74): Amikor Kr. e. 74-ben a római hadsereg összecsapott VI. Mithridatész király seregével a mai Törökország területén, akkor mind a két fél szemtanúja lehetett annak a különös jelenségnek, amiről Plutarkhosz számolt be, ami már csak azért is furcsa, mert Plutarkhosz még meg sem született Kr. e. 74-ben.

Ennek ellenére Plutarkhosz magabiztosan kijelentette az írásában, hogy a tökéletes, kellemes időjárást egy hirtelen robbanás zavarta meg, majd egy „hatalmas, lángszerű test jelent meg a két hadsereg között”.

Plutarkhosz részletes leírást adott a tárgyról, amiről azt állította, hogy borospohár formája és olvadt ezüst színe volt. A tárgy a két sereg között landolt, ezzel megállásra kényszerítve a két felet, amelynek tagjai úgy megijedtek, hogy visszavonulót fújtak.

A fura üstökös (Kr. e. 12): Erről az esetről nagyon keveset lehet tudni, ám ennyi is elég ahhoz, hogy bizarrnak tűnjön. A történelmi feljegyzések szerint Kr. e. 12-ben furcsa „üstökös” lebegett Róma felett. A napokon keresztül látható tárgy „megolvadt” és „fáklyákhoz hasonlóan” égett.

Néhány teória szerint valamiféle anyahajó lehetett, ami szétszórta a kisebb, szondaszerű járműveit, amik lebegés közben feltérképezték a területet. Habár ez elég kevés információ, mégis érdemes komolyan venni, mert a történészek csak azokat a jelentéseket fogadják el, amelyek az adott korszakhoz képest hitelesek és pontosak.

Szekerek a felhőkben (Kr. u. 70): Valószínűleg ez az egyik legjobban rögzített ősi feljegyzés, ami a 70-es évekből származik. Josephus leírása szerint Júdea égboltján „páncélt viselő katonák futottak a felhők között”.

A feljegyzés különösen azért érdekes, mert ennek a jelenségnek számos szemtanúja is akadt az ország több területén. Sok esetben a jelenséget nagy zaj és „földrengések” kísérték. Tacitus, római történész is megemlítette az eseményt az írásaiban. Ő kijelentette, hogy: „Az égen megjelenő látomásban két hadsereg csillogó páncélzatban harcolt egymással.”

Pio Pius testvérének szemlélése (Kr. u 150): I. Pius pápa testvére azt állította, hogy amikor nagyjából Kr. u. 150-ben az olaszországi Via Campana-ban járt, akkor UFO-t látott, ám ő volt az egyetlen szemtanú, tehát nem lehetünk biztosak abban, hogy igazat beszélt.

Mindenesetre a pápa testvére fényes nappal, délután látta, hogy a semmiből megjelenik egy tárgy, amit ő „fenevadnak” nevezett és leereszkedett. A tárgy alakja és színe fazékra hasonlított, de a teteje több színben játszott és „tüzes sugarakat” lőtt ki magából.

Amikor a tárgy elérte a földet, akkor felverte a port. A porfelhő ellenére a testvér látta, hogy a tárgyból fehér ruhát viselő nők lépnek ki.Angyalhaj incidens (Kr. u 196): Az angyalhaj egy krétaszerű, ezüstös anyag, ami az UFO észlelések után hullik a földre, legalábbis ezt állítják azok a beszámolók, amelyek az ókorból és a XX. századból származnak. Kr. e. 214-ben például az olaszországi Calesben jelentettek ilyesmit, de hasonló dolog történt Kr. e. 98-ban, Rómában is.

Az angyalhajjal kapcsolatos legérdekesebb észlelést Kr. u 196-ban írta le Cassius Dio, aki arról számolt be, hogy annak ellenére esett ezüstre hasonlító finom eső Rómára fényes nappal, hogy az égen egyetlen felhőt sem lehetett látni.

Cassius megpróbálta begyűjteni az anyagot, mert tanulmányozni akarta, ám a különös anyag csak három napig maradt meg, a negyediken pedig eltűnt.

Lángoló pajzs (Kr. u. 776): A frankok és a szászok harcoltak egymással Franciaországban a Sigiburg-i vár ostrománál. A csata közben egy csoport „lángoló vöröses pajzsot” látott az égen, ahol a templom teteje felett lebegett.

A jelenés a szászok felé közelített, ezért azok elmenekültek. Legalábbis állítólag, mert ez olvasható az Annales Laurissenses-i összefoglalóban, aminek a szerzője ismeretlen.

Magónia (Kr. u. 815): A mai Lyon területén zajlott le az a furcsa esemény, amelyet Agobard érsek jegyzett fel a De Grandine et Tonitruis című könyvébe. Az írás szerint „légi tengerészek” és légi hajók érkeztek a földre, állítólag Magónia birodalmából.

A hajóból három férfi és egy nő lépett ki. Az idegenek megnyugtatták a sokkolt helyieket, hogy ők is emberek, csak éppen sokkal tovább élnek náluk, majd négy személyt elvittek néhány napra Magóniába, ahol csodás dolgokat láthattak.

A tömeg már kezdett félni tőlük, ami abban a korban azzal járt, hogy meg akarták ölni őket, ám Agobard még idejében közbelépett és kimentette a négy embert, akikkel kapcsolatban a mai napig rejtély, hogy valójában minek lehettek a szemtanúi.

(Forrás: noiportal.hu)