Tűz-hamu varázslat
Megtalál minket a bőség jövőre, ha elvégezzük az egyszerű Yule varázslatot.
Az őseink abban hittek, hogy minden létezőben felfedezhető az életerő, és az istenek, istennők valamint a szellemlények, a fákban élnek. A régi emberek ezért bizonyos fákat szentnek tartottak, és különleges tüzet raktak, ha valamelyiket kivágták.
A Yule-fahasáb hagyománya az észak-európai pogány időkben gyökerezik, és azokhoz a természetvarázslatokhoz tartózik, amelyek évezredekig léteztek a kereszténység előtt.
Mint tudjuk, a téli napforduló annak idején a rituális év szerves része volt a történelem előtti Britanniában és Írországban. A Dániából érkező megszállók, tehát csak egyszerűen ezekre a hagyományokra építették sajátjaikat.
A különösen hatásos mágiát képviselő Yule-fahasáb, tölgyfából származik, és tartalmazza ennek a fafajtának a hatalmát, ám biztos, hogy a múltban más fákat is használtak a varázslathoz, amelyet most megismerhetünk, és kipróbálhatunk.
A varázslat kellékei:
- nyílt kandalló, vagy szabadtéri tűzrakás,
- bármilyen fadarab, kérgével együtt,
- hegyes kés,
- 6 szárított magyallevél,
- zöld gyertya.
A varázslat menete:
Legelőször rakjunk egy jó nagy tüzet a kandallóban vagy szabad téren. Fogjuk a késünket, és azzal karcoljuk a Yule-hasáb oldalára a BŐSÉG szót. Ezt követően tegyük a tűzre a fahasábot, majd morzsoljunk rá szárított magyalleveleket. Ha a hasáb hamuvá porlad, akkor vegyük ki a tűzből.
Következő lépésként vegyünk magunkhoz egy zöld gyertyát, és karcoljuk az oldalába a nevünket, majd mondjuk el a következő szavakat:
„A nevemet viseled,
Áldott légy.”
Most a hamu felét hintsük a körbe, a gyertya köré, miközben a következőt mondjuk:
„Jöjjön bár vihar,
Senki ne mozdítson!”
Végezetül őrizzünk meg egy csipetnyi hamut azért, hogy rátehessük majd a következő Yule-tűzre. A maradék hamut tegyük a küszöbre. Hogy a bőség mindenképpen megtalálja a hozzánk vezető utat.
(Forrás: noiportal.hu)
Az őseink abban hittek, hogy minden létezőben felfedezhető az életerő, és az istenek, istennők valamint a szellemlények, a fákban élnek. A régi emberek ezért bizonyos fákat szentnek tartottak, és különleges tüzet raktak, ha valamelyiket kivágták.A Yule-fahasáb hagyománya az észak-európai pogány időkben gyökerezik, és azokhoz a természetvarázslatokhoz tartózik, amelyek évezredekig léteztek a kereszténység előtt.
A Yule-fahasáb legendája Skandináviából származik.
Mint tudjuk, a téli napforduló annak idején a rituális év szerves része volt a történelem előtti Britanniában és Írországban. A Dániából érkező megszállók, tehát csak egyszerűen ezekre a hagyományokra építették sajátjaikat.
A különösen hatásos mágiát képviselő Yule-fahasáb, tölgyfából származik, és tartalmazza ennek a fafajtának a hatalmát, ám biztos, hogy a múltban más fákat is használtak a varázslathoz, amelyet most megismerhetünk, és kipróbálhatunk.
A varázslat kellékei:
- nyílt kandalló, vagy szabadtéri tűzrakás,
- bármilyen fadarab, kérgével együtt,
- hegyes kés,
- 6 szárított magyallevél,
- zöld gyertya.
A varázslat menete:
Legelőször rakjunk egy jó nagy tüzet a kandallóban vagy szabad téren. Fogjuk a késünket, és azzal karcoljuk a Yule-hasáb oldalára a BŐSÉG szót. Ezt követően tegyük a tűzre a fahasábot, majd morzsoljunk rá szárított magyalleveleket. Ha a hasáb hamuvá porlad, akkor vegyük ki a tűzből.
Következő lépésként vegyünk magunkhoz egy zöld gyertyát, és karcoljuk az oldalába a nevünket, majd mondjuk el a következő szavakat:
„A nevemet viseled,
Áldott légy.”
Most a hamu felét hintsük a körbe, a gyertya köré, miközben a következőt mondjuk:
„Jöjjön bár vihar,
Senki ne mozdítson!”
Végezetül őrizzünk meg egy csipetnyi hamut azért, hogy rátehessük majd a következő Yule-tűzre. A maradék hamut tegyük a küszöbre. Hogy a bőség mindenképpen megtalálja a hozzánk vezető utat.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások