Végső búcsút vettek Nepp József rajzfilmrendezőtől
Családtagjai, barátai, tisztelői és a rajzfilmszakma képviselői hétfőn végső búcsút vettek Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező-forgatókönyvírótól a Budakeszi temetőben.
"Nem búcsúzom, mert velünk maradtál, és mosolyogj ránk továbbra is, én ezt a képet fogom magammal vinni" - hangsúlyozta beszédében Jankovics Marcell rajzfilmrendező, hozzátéve: "tudunk emlékezni rád, idézni téged és úgy élni a gondolataiddal, mintha az még a jelen lenne".
Ternovszky Béla igazi művészi polihisztornak nevezte Nepp Józsefet, aki dolgozott forgatókönyvíróként, festőként, animátorként, rendezőként és zeneszerzőként is. Legendásan szerény ember volt: Gémes Józsefet, Dargay Attilát és Jankovics Marcellt magánál tehetségesebbnek tartotta, és díjai, kitüntetései sem győzték meg arról, hogy a szakma legnagyobbjai közé tartozik. Munkája a szenvedélye, a hobbija volt, megadatott neki az a szerencse, hogy többnyire szabadon alkothatott - tette hozzá.
Mint hangsúlyozta, Nepp József 55 éven át volt mellette, nemcsak fizikailag, hanem szellemiekben, lelkiségben is, számára az életében az állandóságot jelentette, a fix pontot, az origót. "Minden tekintetben a példaképem volt és marad" - hangsúlyozta Ternovszky Béla. A Magyar Mozgókép Mestere címmel is kitüntetett művészt életének 84. évében, október 6-án érte a halál. A rajfilmrendezőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Nepp József 1934. június 23-án született Csepelen, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után került a Pannónia Filmstúdióba. Első műve, a Szenvedély című rajzfilm szakított a mesehagyománnyal és új korszakot nyitott a karikatúrastílusban rajzolt aktuális, groteszk, sőt abszurd történetekkel. 1964-ben készült a Gusztáv-sorozat, amelynek Dargay Attila és Jankovics Marcell mellett ő volt a szülőatyja. A Mézga család, majd a Dr. Bubó tévésorozat sikerében is nagy szerepe volt, nem véletlenül nevezik őt az animációval foglalkozó filmtörténészek a magyar animáció mindenesének.
Sok egész estés és kisrajzfilm írója és társ-forgatókönyvírója, közreműködött a Lúdas Matyi (1976), a Szaffi (1984), Az erdő kapitánya (1987) elkészítésében. Számos közös produkcióban, például a János vitézben (1973) animátorként dolgozott. Gyakran szerzett filmzenét is. 1983-ban önállóan rendezte a Hófehért, a Grimm-mese szokatlan, szatirikus feldolgozását, majd 1986-ban a Gréti... című filmet. Az Iparművészeti Főiskola animáció tanára is volt. Az 1980-90-es években már főként a televíziónak dolgozott.
1967-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1974-ben érdemes művész, 1981-ben kiváló művész lett. 1999-ben megkapta a Kossuth-díjat, majd 2006-ban a Magyar Mozgókép Mestere elismerést.
(Forrás: MTI)
"Nem búcsúzom, mert velünk maradtál, és mosolyogj ránk továbbra is, én ezt a képet fogom magammal vinni" - hangsúlyozta beszédében Jankovics Marcell rajzfilmrendező, hozzátéve: "tudunk emlékezni rád, idézni téged és úgy élni a gondolataiddal, mintha az még a jelen lenne".
Felidézte, hogy Nepp József sok alkotótársának nyújtott segítséget. "Az én pályámban meghatározó vagy: te emeltél ki a sok kezdő közül azzal, hogy odafogadtál a Gusztáv-sorozatba, és ezzel sok minden eldőlt a számomra" - mutatott rá Jankovics Marcell, aki feledhetetlennek nevezte 56 éven át tartó kapcsolatukat, amelyben - mint mondta - Nepp József már a kezdetektől egyenrangú partnerként tekintett rá, és kölcsönösen segítették egymás munkáját.
Kiemelte, hogy az első magyar rajzfilm, amely megnevettette, Nepp József Szenvedélye volt.
Jankovics Marcell szerint ez az 1961-ben készült nyolcperces rövid mozifilm jelentős mérföldkő volt a magyar rajzfilm történetében. Nepphez egy olyan újszerű stílus kötődött, amely előtte ismeretlen volt - hangsúlyozta. Ternovszky Béla rajzfilmrendező, Nepp József barátja a kollégák és pályatársak nevében búcsúzott, és azok veszteségéről és fájdalmáról beszélt, akik nem csupán Nepp József műveit, alkotásait ismerték, szerették, hanem Nepp Józsefet az embert, a kollégát, a barátot is. "Akik ismerték, azok szerették is, és azok számára ő nem Nepp József volt, hanem a Dodi" - hangsúlyozta.
Ternovszky Béla igazi művészi polihisztornak nevezte Nepp Józsefet, aki dolgozott forgatókönyvíróként, festőként, animátorként, rendezőként és zeneszerzőként is. Legendásan szerény ember volt: Gémes Józsefet, Dargay Attilát és Jankovics Marcellt magánál tehetségesebbnek tartotta, és díjai, kitüntetései sem győzték meg arról, hogy a szakma legnagyobbjai közé tartozik. Munkája a szenvedélye, a hobbija volt, megadatott neki az a szerencse, hogy többnyire szabadon alkothatott - tette hozzá.
Mint hangsúlyozta, Nepp József 55 éven át volt mellette, nemcsak fizikailag, hanem szellemiekben, lelkiségben is, számára az életében az állandóságot jelentette, a fix pontot, az origót. "Minden tekintetben a példaképem volt és marad" - hangsúlyozta Ternovszky Béla. A Magyar Mozgókép Mestere címmel is kitüntetett művészt életének 84. évében, október 6-án érte a halál. A rajfilmrendezőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Nepp József 1934. június 23-án született Csepelen, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után került a Pannónia Filmstúdióba. Első műve, a Szenvedély című rajzfilm szakított a mesehagyománnyal és új korszakot nyitott a karikatúrastílusban rajzolt aktuális, groteszk, sőt abszurd történetekkel. 1964-ben készült a Gusztáv-sorozat, amelynek Dargay Attila és Jankovics Marcell mellett ő volt a szülőatyja. A Mézga család, majd a Dr. Bubó tévésorozat sikerében is nagy szerepe volt, nem véletlenül nevezik őt az animációval foglalkozó filmtörténészek a magyar animáció mindenesének.
Sok egész estés és kisrajzfilm írója és társ-forgatókönyvírója, közreműködött a Lúdas Matyi (1976), a Szaffi (1984), Az erdő kapitánya (1987) elkészítésében. Számos közös produkcióban, például a János vitézben (1973) animátorként dolgozott. Gyakran szerzett filmzenét is. 1983-ban önállóan rendezte a Hófehért, a Grimm-mese szokatlan, szatirikus feldolgozását, majd 1986-ban a Gréti... című filmet. Az Iparművészeti Főiskola animáció tanára is volt. Az 1980-90-es években már főként a televíziónak dolgozott.
1967-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1974-ben érdemes művész, 1981-ben kiváló művész lett. 1999-ben megkapta a Kossuth-díjat, majd 2006-ban a Magyar Mozgókép Mestere elismerést.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások