Vérfagyasztó bűntények

Savval gyilkoló magyar orvos is szerepel a régmúlt legdurvább történetei között. Kegyetlen gyilkosok azóta léteznek, amióta világ a világ, ám régen nem kaptak akkora sajtóvisszhangot, mint napjainkban. A régmúltban több vérfagyasztó bűntény történt, amelyek közül most a hét legvérfagyasztóbbat ismerhetjük meg.

A magyar savas gyilkos: Dr. Káplány Gézát jóképű aneszteziológus orvosként ismerték. A férfi az 56-os forradalom után Dánián és Nagy-Britannián keresztül emigrált az USA-ba, ahol San Joséban telepedett le, és Geza DeKaplany néven épített fel sikeres orvosi karriert.

1962 nyarán San Franciscóban járt, ahol egy bárban megismerkedett a táncosnő Piller Hajnával, aki a kétszeres olimpiai bajnok vívó, Piller György lánya volt. Pillár az 1956-os olimpia után utazott haza.

Káplány megkérte a lány kezét. Habár Hajna akkoriban valaki másba volt szerelmes, mégis igent mondott, köszönhetően a már özvegy anyja nyomásának. Az orvos és a táncosnő csak öt hete volt házas, amikor a rendőrség csengetett a lakásnál.

Nem sokkal később kiderült, hogy Káplány rájött, hogy a felesége csalja az igazi szerelmével, egy mérnökkel. A féltékenységtől megbolondult orvos savas kínzókamrává változtatta a lakást, ahol a feleségét az ágyhoz drótozta, majd a testét savval öntötte le.

Később kiderült, hogy a tettes nem akarta megölni Hajnát, hanem el akarta csúfítani. A borzalmas kínokat átélő áldozat öt hétig élt, majd a kiszabadítása után, rettenetes fájdalmak között, meghalt. A magyar aneszteziológust bíróság elé állították, ahol azzal védekezett, hogy skizofrén, a gyilkosságot pedig nem ő, hanem a másik énje, Pierre laRoche követte el.

A vádlott azt állította, hogy azért tud a nőcsábász Pierre létezéséről, mert nem egyszer előfordult, hogy számára idegen nők szólították meg és Pierre-nek nevezték, ám a bíróság által elrendelt szakértői vizsgálat azt állapította meg, hogy mindez Káplány ravasz kitalációja, hogy megússza a büntetést.

A savas gyilkos szerencséje az volt, hogy ebben az időben Kaliforniában még kérhették 7 év után a feltételes szabadlábra helyezést az életfogytiglanra ítélt rabok. Ez Káplánynak a második próbálkozásra, 12 év börtön után sikerült.

Miután a gyilkos kiszabadult a börtönből, az országot is elhagyta, ugyanis Tajvanra küldték, hogy egy katolikus misszióban dolgozzon, mint orvos. Ebben az időben esküdözött, hogy az élete további éveiben a szegények gyógyításával fog foglalkozni.

A nagy elhatározás 4 évig, 1979-ig tartott, mert akkor megszökött és senki sem akadt a nyomára, egészen 2002-ig, amikor riporterek találták meg egy német kisvárosban, ahol teljesen új életet kezdett a Tajvanon megismert feleségével.

Az akkor 70 éves orvos két évvel korábban szerezte meg a német állampolgárságot, ami azt jelentette, hogy nem adták ki az Egyesült Államoknak. A savas gyilkos könyörgött az újságíróknak, hogy ne közöljék le a történetét, mert azzal tönkretennék az új életét.

A magyar orvos azt állította, hogy egyszer elkövetett egy hibát, amiért megfizetett. Az, hogy 2002 óta mi történt vele, senki sem tudja. Talán most is éli a német nyugdíjasok békés életét. A nő, aki a férje áldozatainak ruháit viselte: 1861-ben Marie Pichon elfogadta egy szimpatikus úr állásajánlatát, ám arról nem szólt a munkaköri leírás, hogy a férfi kicsalja az erdőbe sötétedés után, hogy megfojtsa.

Marie szerencsére meg tudott szökni, és meg sem állt a hatóságig, ahol azonosította Martin Dumollardot. Amikor a rendőrség átkutatta a férfi birtokát, akkor két oszladozó hullát találtak, valamint több kupacnyi ruhát, amelyek némelyikére rászáradt a vér.

Hamarosan kiderült, hogy a holmikat Dumollard felesége viselte, annak ellenére, hogy tudta honnan származnak a ruhák. A hatóság összesen hat gyilkosságot bizonyított a férfira, aki valószínűleg élve temette el az egyik áldozatát.

Erre abból következtettek a rendőrök, hogy a holttestet úgy találták meg, hogy annak kezei a földet kaparták. Dumollardot 1862-ben, guillotine általi halálra ítélték. Később kiderült, hogy a férfi apját még durvább módszerrel végezték ki, ugyanis a császár ellen szőtt összeesküvésért lovakkal négyelték fel. Mrs. Dumollard 20 év börtönt és kényszermunkát kapott, amiért tettestárs volt.

A szökött fegyencből lett álhercegnő: 1771-ben a brit Charlotte királynő komornája, Sarah Wilson ékszereket, ruhákat és egy portrét lopott, ezért halálra ítélték. Wilson az utolsó pillanatban menekült meg a kivégzés elől, ugyanis megváltoztatták az ítéletet, és inkább Amerikába száműzték, ahol eladták egy gazdag ültetvényesnek.

Wilson nem nyugodott bele, hogy rabszolga lett, ezért hamarosan megszökött. Azt a mai napig nem tudja senki, hogy hogyan, de kiderült, hogy a nő birtokába volt még mindig néhány ékszer és ruha a királynőtől.

Wilson arra használta fel a lopott holmit, hogy elhitette a környezetével, hogy ő Charlotte királynő húga, akit egy pontosan el nem árult botrány miatt száműzött a királyi család. Az álhercegnő két évig élhetett hatalmas luxusban, de akkor a gazdája megtalálta és jutalmat ajánlott érte.

A nő hamarosan ismét az ültetvényen találta magát, de két év múlva megszökött, majd hozzáment egy brit tiszthez. Wilsont soha nem ítélték el a szélhámosságért. A prédikátor, aki megfeszíttette magát: Margaretta Peter rendkívül vallásos személy volt, aki körül a svájci otthonában formálódott egy kisebb gyülekezett, amelyben több családtagja is részt vett. 1823-ban Peter biztosra vette, hogy a sátán beköltözött a házába.

A lány ekkor Messiásnak nevezte ki magát, és harcot indított a gonosz ellen. A követőivel szerszámokat ragadtak. Először a házat verték szét, majd Peter parancsára, egymást kezdték ütni az emberek.

A megőrült prédikátor ezt követően kijelentette, hogy őt kell feláldozni, de a húga, Elizabeth önként átvállalta a mártír szerepet. Peter és a hívek agyonverték a lányt, akinek végül összezúzták a koponyáját.

A prédikátor ezután követelte, hogy feszítsék keresztre. A gyülekezett a padlódeszkákból alakította ki a keresztet, amire rászögelték a vezetőjüket úgy, hogy szöget vertek a kezébe, a lábába és a mellébe.

Mindeközben a nő azt kiabálta, hogy harmadnapra feltámad, végül megparancsolta, hogy egy kalapáccsal zúzzák össze a koponyáját. A hívek szentül hitték, hogy a két nő fel fog támadni. Amikor a rendőrök megérkeztek, akkor a gyülekezett még mindig a házban várt az oszladozó holttestek mellett.

A hatóság mindenkit lecsukott. A házat lebontották, majd annak a helyét beszántották, végül építkezésre alkalmatlan területnek nyilvánították a telket. Természetesen Elizatbeth és Margaretta se támadt fel.


Margaret „Bill” Allenre rájött az öt perc: Az 1906-ban született Margaret Allen a huszadik volt a szülei huszonkét gyereke közül. A nő kiskora óta utálta a lányos holmikat, ahogy a női házimunkát se szerette, mert inkább szenet lapátolt és barkácsolt.

1935-ben azt híresztelte a barátai között, hogy nemváltó műtéten esett át, úgyhogy most már „rendes” férfi, ám ez elég valószínűtlen. Napjainkban transzneműnek neveznénk Margaretet, aki kaphatna segítséget, ám az ő korában ez még különcségnek számított.

Margaret férfi ruhát kezdett viselni, és Billnek nevezte magát. A nőből lett férfi buszon dolgozott, mint kalauz, de csak addig, amíg tarkón nem csapta azokat az utasokat, akik nem ültek le elég gyorsan, ugyanis ezért kirúgták.

1948. augusztus 24-én olyan bűncselekményt követett el, aminek az indítéka a mai napig rejtély. Ezen a napon a szomszéd azért kopogott be a nőhöz, hogy cukrot kérjen, mire Margaret behívta az idős asszonyt, akit egy szénkalapáccsal agyonvert.

Miután a gyilkost letartóztatták, azt vallotta, hogy csak rájött az öt perc. Margaret „Bill” Allent halálra ítélték, majd 1949. január 12-én, női ruhában, felakasztották. Az apáca, aki megette szerelme ürülékét: 13 éves volt Marianna de Levya, amikor 1575-ben arra kényszerítette a gazdag apja, hogy vonuljon be a monzai Szent Margit kolostorba. A lány, aki Virginiára változtatta a nevét, eleinte jól bírta az apáca létet, és a fiatal lányok példaképévé vált.

Mindez akkor változott meg, amikor a húszas éveiben beleszeretett egy nemesbe. Gian Paolo Osio nagy nőcsábász hírében állt, sőt, azt is pletykálták róla, hogy gyilkos. A férfi titkos viszonyt folytatott az apácával, aki két gyereket szült neki.

Az első gyerek egy fiú volt, de ő halva jött a világra. A másik csemete egy kislány, akit Osio hivatalosan elismert, mint törvénytelen gyereket. Virginiát gyakran bűntudat gyötörte, ezért koprofágiával próbált megszabadulni a kínzó érzelmeitől.

Az apáca állítólag teában vegyítve, valamint kiszárítva májra és hagymára szórta a szerelme ürülékét, amit így fogyasztott el. Természetesen ezzel semmit sem ért el, viszont annak a veszélye egyre jobban nőtt, hogy Virgina és Osio bűnös viszonya napvilágra kerül.

A pár mindenáron el akarta kerülni a lebukást, ezért nekiálltak a tanúk megölésének. Az áldozatok között olyan barátok is voltak, mint a patikus, aki magzatlehajtó szereket adott az apácánk, és a kovács, aki a kolostorhoz másolt kulcsokat Osiónak.

A bűneseteket kiderítő vizsgálat közben sok embert megkínoztak, köztük Virginiát és Osiót is. Habár a férfit halálra ítélték, ő mégis megszökött, ám ezzel nem ment sokra, mert egy barátja hamarosan megölte.

Virginiát nem ítélték halálra, ugyanis az ő sorsa az volt, hogy élete végig magányos elzárkózásban éljen a Szent Valéria zárdában, egy 1,2 méter x 2,7 méter területű cellában. Tizennégy évvel később úgy ítélték meg, hogy Virginia eleget bűnhődött és jó útra tért, ezért kiengedték.

Az élete maradék éveiben Teréz anyai alakká vált. Virginia a novíciák pártolója és példaképe lett. Sok prostituált nála keresett megváltást. A nekrofil, aki szép akart lenni: 1971-72-ben az amerikai rendőrségnek nagyon bizarr bűneseteket kellett kivizsgálnia. Az ügyben hullákat hantoltak ki. Kiderült, hogy az öt testet megverték, megrágták, némelyiket feldarabolták, a nőkkel pedig közösülni próbáltak.

1972. május 6-án valaki agyonlőtt egy fiatal párt az autójukban, majd a tettes a már élettelen nővel próbált közösülni. Ezt követően a halottasházi dolgozót lőtték le, amikor az rajtakapott egy idegent, amint egy 15 éves lány holttestével csókolózott.

A halottasházi dolgozó túlélte a lövést, majd Kuno Hofmannt azonosította a támadójaként. A nyomozás kiderítette, hogy ugyanez a férfi követte el a temetői bűntényeket és három másik gyilkosságot.

A nekrofil Hofmann vallomásához tolmácsra volt szükség, mert gyerekkorában olyan súlyosan bántalmazták, hogy süketnéma lett. Kiderült, hogy a gyilkos tanulmányozta a sátánizmust, illetve teljesen biztos volt abban, hogy a vérivással és más okkult cselekményekkel elérheti, hogy szép és népszerű legyen. Hofmann elmegyógyintézetben töltötte élete hátralévő részét.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)