Vérfagyasztó igaz történet - A Perron család
Nem élhetett boldogan a família a 200 holdon elterülő, Old Arnold birtokon.
A „House of Darkness House of Light” című könyvtrilógiában írta le Andrea Perron, hogy milyen szörnyűségeknek volt a tanúja a családjával, amikor 1970-ben az Old Arnold birtokra költöztek.
Roger és Carolyn Perron úgy gondolt, hogy öt lányukkal boldog és nyugodt életet fognak élni a Rhode Island-beli Harrisville-ben található birtokon, amire 1736-ban építettek egy tíz szobás, bájos kinézetű házat. A gyerekek közül Nancy és Christine Perron egy szobán osztozott, Cindy és April egy másikon. Andrea pedig egyedül lakhatta be az egyik szobát.
A család nem élvezhette sokáig az elragadó otthont, mert már az első nap baljós jeleket észleltek. Később kiderült, hogy az Arnold családnak nyolc generációja élt és halt meg a házban. Az utoljára meghalt Arnold, Mrs. John Arnold volt, aki 93 évesen az istálló szarufájára akasztotta fel magát.
A birtokon nem ez volt az első erőszakos halál. Sok volt az öngyilkosság, amelyeket akasztással vagy mérgezéssel hajtottak végre. A 11 éves Prudence Arnoldot egy napszámos megerőszakolta, majd megölte. Ketten a ház közelében lévő patakba fulladtak bele, négy férfi pedig rejtélyes körülmények között fagyott meg a mezőn.
Ezek után nem csoda, hogy az eladó arra kérte a családot, hogy éjszaka hagyják égve a villanyt. Habár legtöbbünknek ennyi is elég lenne, hogy ne akarjunk egy ilyen házban élni, a Perron család szkeptikus volt, és nem ijedt meg. Maradtak, és ezt hamarosan nagyon megbánták!
Először olyan szellemek bukkantak fel, akik teljesen ártalmatlanok voltak. Ezeknek a leírása csak egy dologban egyezett meg. Mindegyikük szolid megjelenésű, nem áttetsző lény volt.
Ilyen szellemből rengeteg jelent meg a tanyán. Egyikük a virágokat szagolgatta, a másik esténként finoman jóéjt-puszit nyomott az ágyukban fekvő lányok homlokára. Olyan is akadt, amely kicsi, fiatal férfi képében mutatkozott meg, őt megigéztek a lányok, ezért például játékautókat tologatott a gyerekszobán keresztül.
Az egyik jelenést egy női kísértet csinálhatta. A Perron szülők sokszor olyan hangokat hallott, mintha valaki sepert volna a konyhában. Amikor bementek a helyiségbe, akkor azt látták, hogy a seprű az eredeti helyéhez képest a szoba egy másik sarkában van, a padlón pedig egy rendezett, friss kupac piszkot találtak, amit csak lapátra kellett tenni és a szemétbe dobni.
A házban időzött egy Manny nevű szellem is, aki valószínűleg Johnny Arnold lehetett. A férfi az 1700-as években akasztotta fel magát a padláson. Ez a kísértet a lányokat figyelte, amikor azok játszattak vagy tanultak. Amikor pedig valaki a szellemre nézett, akkor az azonnal eltűnt.
A szellemek mellett, a család számtalan paranormális jelenséget tapasztalt.
Ne higgyük azonban, hogy az Old Arnold birtokot csak kedves, segítőkész szellemek lakják! Akadnak olyan lények, amik kicsit sem örültek a családnak. Néhányuk a lábuknál és hajuknál fogva ráncigálták ki az ágyukból a békésen szunyókáló lányokat, vagy éppen olyan hangosan csapkodták az ajtókat, hogy az egész ház beleremegett.
A kísértetek azzal is szórakoztak, hogy nem hagyták, hogy az ajtókat ki lehessen nyitni, vagy éppen be lehessen zárni. Az egyik entitás az éjszaka közepén kiabált az anyjáért. Ő azt mondogatta, hogy „Mama! Mamaaaaa!”. Egy másik kísértet a nyolcéves Cindyt kínozta. Ez a lény ezt ismételgette: „Hét halott katona van a falba temetve”.
Akadt olyan esemény is, amelyről a család nem beszélt. Andrea könyvében azonban kirajzolódik egy olyan démon, ami szexuálisan molesztálhatta őket. Egy interjúban a riporter feszegetni kezdte a témát, mire a nő csak annyit felelt, hogy szerinte mégis mit tehet egy nagyon gonosz férfiszellem, ha öt kislány van a közelében. Ezzel éppen eleget mondott ahhoz, hogy kitalálhassuk.
Batsheba Sherman
A legeslegrosszabb entitás Mrs. Perront vette célba. Ez a démon Batsheba Sherman volt, aki az 1800-as években élt, és gyakorló sátánistaként, boszorkányként tevékenykedett. Ő a csűr mögötti fára akasztotta fel magát.
Mint fentebb említettük, a Perron család nem volt hívő, ami sebezhetővé tette őket. Batsheba a hit gyengesége miatt tudta őket vérfagyasztómódon terrorizálni. Lorraine Warren, az egyik leghíresebb paranormális nyomozó szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk. Mivel a Perron család nem rendelkezett ezzel a védelemmel, ezért nagy veszélybe kerültek.
Batsheba visszataszítóan undorító teremtmény volt, amit jobb el sem képzelni. Ha mégis szeretnénk egy képet, akkor képzeljünk el egy elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki miközben össze-vissza mozog.
Batsheba 1812-ben született, és a Thayer családnevet kapta. Rhode Islanden élő nőt egy helyi lakos, Judson Sherman vette feleségül 1844. március 10-én. A házaspár magányosan, eldugottan élt egészen addig, míg meg nem vádolták őket azzal, hogy feláldozták a csecsemőjüket a Sátánnak. Ettől kezdve tényleg kitaszítottakká váltak.
A csecsemő feláldozásáról szóló vád nem volt alaptalan, mert megtalálták a holttestét egy fején lévő mély döfésnyommal. Mivel nem volt bizonyíték a gyilkosságra, ezért ejtették az ügyet.
Batsheba három másik lányt szült, de ők sem tölthették be a 4. életévüket. A gonosz nőszemély a személyzetet sem kíméltek. Őket gyakran éheztette, és verte a legapróbb kihágásért is.
A nő 1885. május 25-én ölte meg magát, de nem mindennap látható módon. A halottkém leírása szerint Batsheba lesoványodott teste hátborzongatóan megkeményedett, tulajdonképpen kővé vált.
Batsheba előszeretettel kínozta Carolynt, és a lányok közül, Cindyt, miközben kéjelegve vágyakozott Roger iránt. Amikor a férfi javítgatta a megrepedt berendezéseket, amelyeket a démon idézett elő, akkor Roger folyamatosan érezte Batsheba jelenlétét, mert a démon sokszor megérintette, megsimogatta a férfit.
Az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Batsheba minden erejével azon van, hogy elkergesse Roger feleségét, mert magának akarta a férfit. Ha ez nem lett volna egyértelmű, a démon az egyik reggel egyenesen kifejezte az akaratát.
Carolyn elmesélte, hogy napfelkelte előtt, egy jelenésre ébredt fel az ágyában. Egy szürke ruhás nőt látott, aki az ágya fölött lógott, és visszhangzó hangon azt mondta, hogy: „Takarodj innen. Takarodj innen. Ha nem mész, akkor én halál és gyász közepette viszlek el.”
Batsheba eleinte csipkedte, pofozta vagy tárgyakat hajított az asszony felé. Mivel ennyi nem volt elég, hogy a nő elmenjen, ezért a démon Carolyn legnagyobb félelmét használta fel ellene, a tüzet. A démon fáklyákat püfölt egymásnak a nő ágya előtt, miközben fáradhatatlanul követelte, hogy menjen el.
Az idő múlásával, a támadások egyre kegyetlenebbek lettek. Az egyik ilyen esetben a díványon fekvő Carolyn éles fájdalmat érzett a lábszárában. Amikor megnézte a fájdalom okát, látta, hogy egy nagy, vérző szúrt seb jelent meg a lábán.
Később Batsheba módszert váltott, és egyszerűen megszállta a nőt, aki addig mindent kibírt. A család ekkor kérte Ed és Lorraine Warren, a híres paranormális nyomozópáros segítségét. Ed Warren ördögűzést hajtott végre.
Erről az élményről Andrea a következőt mesélte:
„Életem legborzasztóbb éjszakája volt, amikor azt hittem látni fogom édesanyámat meghalni. Olyan hangon beszélt, amit korábban soha nem hallottunk és olyan nem evilági erőt láttunk, ami több mint hat méterre dobta őt.”
Elsőre úgy nézett ki, hogy az ördögűzés nem sikerült. A Perron család azt hitte, hogy a nyomozópáros meg tudja gyógyítani Carolynt, akinek a teste teljesen eltorzult. Amikor azonban úgy tűnt, hogy nem lehet kontrollálni a helyzetet, akkor a család egyszerűen kidobta a Warren házaspárt. Hosszú órák múlva, és sok szenvedéssel később, Carolyn testét mégis elhagyta a démon. A nyomozópáros, tehát hatalmas segítséget nyújtott.
Valószínűleg a legtöbbünk ezek után azonnal elhagyta volna a birtokot, ám a Perron család még 10 évet eltöltött ott. Ennek oka az volt, hogy minden pénzüket felemésztette a vásárlás. 1980-ban Georgiába költöztek.
1983-ban új lakók érkeztek a szellemtanyára. Norma Sutcliffe és férje a mai napig a birtokon élnek. Ők és a hozzájuk látogató vendégek is fül és szemtanúi voltak egyes paranormális jelenségnek.
Előfordult, hogy köd lepte el a szobát, vagy furcsa zörejeket, lábdobogást, rázkódó falakat hallanak. Mindemellett a látogatók egymástól függetlenül elmesélték, hogy láttak egy kontyos idős asszonyt, aki csendben átcsoszogott a szobán.
A birtokon tehát még mindig szellemek tanyáznak, de remélhetőleg ezek közül egyik sem olyan gonosz, mint Batsheba volt, és több családnak nem kell olyan rémségeket átélnie, mint a Perron famíliának, akiknek a történetéből könyvön kívül, film is született.
(Forrás: paranormal.hu)
A „House of Darkness House of Light” című könyvtrilógiában írta le Andrea Perron, hogy milyen szörnyűségeknek volt a tanúja a családjával, amikor 1970-ben az Old Arnold birtokra költöztek.Roger és Carolyn Perron úgy gondolt, hogy öt lányukkal boldog és nyugodt életet fognak élni a Rhode Island-beli Harrisville-ben található birtokon, amire 1736-ban építettek egy tíz szobás, bájos kinézetű házat. A gyerekek közül Nancy és Christine Perron egy szobán osztozott, Cindy és April egy másikon. Andrea pedig egyedül lakhatta be az egyik szobát.
A család nem élvezhette sokáig az elragadó otthont, mert már az első nap baljós jeleket észleltek. Később kiderült, hogy az Arnold családnak nyolc generációja élt és halt meg a házban. Az utoljára meghalt Arnold, Mrs. John Arnold volt, aki 93 évesen az istálló szarufájára akasztotta fel magát.
A birtokon nem ez volt az első erőszakos halál. Sok volt az öngyilkosság, amelyeket akasztással vagy mérgezéssel hajtottak végre. A 11 éves Prudence Arnoldot egy napszámos megerőszakolta, majd megölte. Ketten a ház közelében lévő patakba fulladtak bele, négy férfi pedig rejtélyes körülmények között fagyott meg a mezőn.
Ezek után nem csoda, hogy az eladó arra kérte a családot, hogy éjszaka hagyják égve a villanyt. Habár legtöbbünknek ennyi is elég lenne, hogy ne akarjunk egy ilyen házban élni, a Perron család szkeptikus volt, és nem ijedt meg. Maradtak, és ezt hamarosan nagyon megbánták!
Először olyan szellemek bukkantak fel, akik teljesen ártalmatlanok voltak. Ezeknek a leírása csak egy dologban egyezett meg. Mindegyikük szolid megjelenésű, nem áttetsző lény volt.
Ilyen szellemből rengeteg jelent meg a tanyán. Egyikük a virágokat szagolgatta, a másik esténként finoman jóéjt-puszit nyomott az ágyukban fekvő lányok homlokára. Olyan is akadt, amely kicsi, fiatal férfi képében mutatkozott meg, őt megigéztek a lányok, ezért például játékautókat tologatott a gyerekszobán keresztül.
Az egyik jelenést egy női kísértet csinálhatta. A Perron szülők sokszor olyan hangokat hallott, mintha valaki sepert volna a konyhában. Amikor bementek a helyiségbe, akkor azt látták, hogy a seprű az eredeti helyéhez képest a szoba egy másik sarkában van, a padlón pedig egy rendezett, friss kupac piszkot találtak, amit csak lapátra kellett tenni és a szemétbe dobni.
A házban időzött egy Manny nevű szellem is, aki valószínűleg Johnny Arnold lehetett. A férfi az 1700-as években akasztotta fel magát a padláson. Ez a kísértet a lányokat figyelte, amikor azok játszattak vagy tanultak. Amikor pedig valaki a szellemre nézett, akkor az azonnal eltűnt.A szellemek mellett, a család számtalan paranormális jelenséget tapasztalt.
Láttak lebegő ágyakat, levegőben úszó telefonkagylót, surranó, suhanó, izgő-mozgó háztartási eszközt, és falról leeső képet.
Ne higgyük azonban, hogy az Old Arnold birtokot csak kedves, segítőkész szellemek lakják! Akadnak olyan lények, amik kicsit sem örültek a családnak. Néhányuk a lábuknál és hajuknál fogva ráncigálták ki az ágyukból a békésen szunyókáló lányokat, vagy éppen olyan hangosan csapkodták az ajtókat, hogy az egész ház beleremegett.
A kísértetek azzal is szórakoztak, hogy nem hagyták, hogy az ajtókat ki lehessen nyitni, vagy éppen be lehessen zárni. Az egyik entitás az éjszaka közepén kiabált az anyjáért. Ő azt mondogatta, hogy „Mama! Mamaaaaa!”. Egy másik kísértet a nyolcéves Cindyt kínozta. Ez a lény ezt ismételgette: „Hét halott katona van a falba temetve”.
Akadt olyan esemény is, amelyről a család nem beszélt. Andrea könyvében azonban kirajzolódik egy olyan démon, ami szexuálisan molesztálhatta őket. Egy interjúban a riporter feszegetni kezdte a témát, mire a nő csak annyit felelt, hogy szerinte mégis mit tehet egy nagyon gonosz férfiszellem, ha öt kislány van a közelében. Ezzel éppen eleget mondott ahhoz, hogy kitalálhassuk.
Batsheba Sherman
A legeslegrosszabb entitás Mrs. Perront vette célba. Ez a démon Batsheba Sherman volt, aki az 1800-as években élt, és gyakorló sátánistaként, boszorkányként tevékenykedett. Ő a csűr mögötti fára akasztotta fel magát.
Mint fentebb említettük, a Perron család nem volt hívő, ami sebezhetővé tette őket. Batsheba a hit gyengesége miatt tudta őket vérfagyasztómódon terrorizálni. Lorraine Warren, az egyik leghíresebb paranormális nyomozó szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk. Mivel a Perron család nem rendelkezett ezzel a védelemmel, ezért nagy veszélybe kerültek.
Batsheba visszataszítóan undorító teremtmény volt, amit jobb el sem képzelni. Ha mégis szeretnénk egy képet, akkor képzeljünk el egy elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki miközben össze-vissza mozog.
Batsheba 1812-ben született, és a Thayer családnevet kapta. Rhode Islanden élő nőt egy helyi lakos, Judson Sherman vette feleségül 1844. március 10-én. A házaspár magányosan, eldugottan élt egészen addig, míg meg nem vádolták őket azzal, hogy feláldozták a csecsemőjüket a Sátánnak. Ettől kezdve tényleg kitaszítottakká váltak.A csecsemő feláldozásáról szóló vád nem volt alaptalan, mert megtalálták a holttestét egy fején lévő mély döfésnyommal. Mivel nem volt bizonyíték a gyilkosságra, ezért ejtették az ügyet.
Batsheba három másik lányt szült, de ők sem tölthették be a 4. életévüket. A gonosz nőszemély a személyzetet sem kíméltek. Őket gyakran éheztette, és verte a legapróbb kihágásért is.
A nő 1885. május 25-én ölte meg magát, de nem mindennap látható módon. A halottkém leírása szerint Batsheba lesoványodott teste hátborzongatóan megkeményedett, tulajdonképpen kővé vált.
Batsheba előszeretettel kínozta Carolynt, és a lányok közül, Cindyt, miközben kéjelegve vágyakozott Roger iránt. Amikor a férfi javítgatta a megrepedt berendezéseket, amelyeket a démon idézett elő, akkor Roger folyamatosan érezte Batsheba jelenlétét, mert a démon sokszor megérintette, megsimogatta a férfit.
Az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Batsheba minden erejével azon van, hogy elkergesse Roger feleségét, mert magának akarta a férfit. Ha ez nem lett volna egyértelmű, a démon az egyik reggel egyenesen kifejezte az akaratát.
Carolyn elmesélte, hogy napfelkelte előtt, egy jelenésre ébredt fel az ágyában. Egy szürke ruhás nőt látott, aki az ágya fölött lógott, és visszhangzó hangon azt mondta, hogy: „Takarodj innen. Takarodj innen. Ha nem mész, akkor én halál és gyász közepette viszlek el.”
Batsheba eleinte csipkedte, pofozta vagy tárgyakat hajított az asszony felé. Mivel ennyi nem volt elég, hogy a nő elmenjen, ezért a démon Carolyn legnagyobb félelmét használta fel ellene, a tüzet. A démon fáklyákat püfölt egymásnak a nő ágya előtt, miközben fáradhatatlanul követelte, hogy menjen el.Az idő múlásával, a támadások egyre kegyetlenebbek lettek. Az egyik ilyen esetben a díványon fekvő Carolyn éles fájdalmat érzett a lábszárában. Amikor megnézte a fájdalom okát, látta, hogy egy nagy, vérző szúrt seb jelent meg a lábán.
Később Batsheba módszert váltott, és egyszerűen megszállta a nőt, aki addig mindent kibírt. A család ekkor kérte Ed és Lorraine Warren, a híres paranormális nyomozópáros segítségét. Ed Warren ördögűzést hajtott végre.
Erről az élményről Andrea a következőt mesélte:
„Életem legborzasztóbb éjszakája volt, amikor azt hittem látni fogom édesanyámat meghalni. Olyan hangon beszélt, amit korábban soha nem hallottunk és olyan nem evilági erőt láttunk, ami több mint hat méterre dobta őt.”
Elsőre úgy nézett ki, hogy az ördögűzés nem sikerült. A Perron család azt hitte, hogy a nyomozópáros meg tudja gyógyítani Carolynt, akinek a teste teljesen eltorzult. Amikor azonban úgy tűnt, hogy nem lehet kontrollálni a helyzetet, akkor a család egyszerűen kidobta a Warren házaspárt. Hosszú órák múlva, és sok szenvedéssel később, Carolyn testét mégis elhagyta a démon. A nyomozópáros, tehát hatalmas segítséget nyújtott.
Valószínűleg a legtöbbünk ezek után azonnal elhagyta volna a birtokot, ám a Perron család még 10 évet eltöltött ott. Ennek oka az volt, hogy minden pénzüket felemésztette a vásárlás. 1980-ban Georgiába költöztek.1983-ban új lakók érkeztek a szellemtanyára. Norma Sutcliffe és férje a mai napig a birtokon élnek. Ők és a hozzájuk látogató vendégek is fül és szemtanúi voltak egyes paranormális jelenségnek.
Előfordult, hogy köd lepte el a szobát, vagy furcsa zörejeket, lábdobogást, rázkódó falakat hallanak. Mindemellett a látogatók egymástól függetlenül elmesélték, hogy láttak egy kontyos idős asszonyt, aki csendben átcsoszogott a szobán.
A birtokon tehát még mindig szellemek tanyáznak, de remélhetőleg ezek közül egyik sem olyan gonosz, mint Batsheba volt, és több családnak nem kell olyan rémségeket átélnie, mint a Perron famíliának, akiknek a történetéből könyvön kívül, film is született.
(Forrás: paranormal.hu)
Hozzászólások