A klímaváltozás jele lehet a szúnyogirtó fogaspontyok megjelenése a Zagyvában
A klímaváltozás jele lehet a szúnyogirtó fogaspontyok (Gambusia holbrooki) megjelenése a természetes tavakban, folyókban, legutóbb a Zagyva szolnoki szakaszán találtak példányokat - közölte a Magyar Haltani Társaság elnöke az MTI-vel.
Harka Ákos elmondta, hogy halfaunisztikai adatgyűjtéseik során először 2014 szeptemberében fogtak olyan elevenszülő fogaspontyfélét (Poecilidae), amely közönséges hőmérsékletű vizeinkben addig még sehol sem hozott létre önfenntartó állományt.
A két nőivarú példány alapján guppira (Poecilia reticulata) vagy szúnyogirtó fogaspontyra (Gambusia holbrooki) gyanakodtak. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az esetnek, hiszen biztosra vették, hogy ezek a melegigényes halak nem élik túl a telet. Meglepetésre egy évvel később újabb tíz példányt fogtak a Zagyvának ugyanazon a kétszáz méteres szakaszán - számolt be Harka Ákos.
A nagyobbak finoman pettyezett hát- és farokúszója, valamint a szemük alatti sötétebb folt alapján egyértelművé vált számukra, hogy a folyó növényekkel benőtt alsó szakaszán elszaporodott fogaspontyfélék a Gambusia holbrooki fajba tartoznak, és hogy az előző évben előkerült két példány is e faj képviselője volt - közölte. A 2015-ben előkerült halak körében három méretcsoportot lehetett elkülöníteni, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobbak áttelelt példányok.
Annak ellenére, hogy Szolnok táján sehol sem vezetnek melegebb vizet a Zagyvába, a 2014-2015-ös enyhe tél túlélési lehetőséget biztosított az ismeretlen módon idekerült példányok számára - fűzte hozzá Harka Ákos, megjegyezve, hogy a populáció további fennmaradása egyelőre bizonytalan, de a klímaváltozás hatására előbb vagy utóbb számítani lehet arra, hogy a fajnak a szokványos hőmérsékletű vizekben is önfenntartó állományai alakulnak ki.
A három-hat centiméteres kifejlett egyedek főként csípőszúnyogok lárváival és vízbe esett rovarokkal táplálkoznak. A fajt a maláriaszúnyog elleni biológiai fegyverként elsőként a Panama-csatorna építésekor vetették be az 1900-as évek elején. Az akció sikerére tekintettel minden kontinensre betelepítették.
Magyarországon az első példányokat hozzávetőleg egy évszázada hozták be közegészségügyi okokból a Hévizi-tóba, majd több meleg vizű élőhelyre, például a miskolctapolcai hőforrás vizébe is. A Hévízi-tó környékén élő állomány a Kis-Balaton be nem fagyó részén gond nélkül átvészel egy átlagos telet - mondta Harka Ákos, hozzátéve, hogy a szakirodalom szerint a szúnyogirtó fogasponty melegkedvelő faj, de a hőmérséklet változását viszonylag tág határok, akár 0 és 30 Celsius-fok között is képes elviselni.
(Forrás: MTI)
Harka Ákos elmondta, hogy halfaunisztikai adatgyűjtéseik során először 2014 szeptemberében fogtak olyan elevenszülő fogaspontyfélét (Poecilidae), amely közönséges hőmérsékletű vizeinkben addig még sehol sem hozott létre önfenntartó állományt.A két nőivarú példány alapján guppira (Poecilia reticulata) vagy szúnyogirtó fogaspontyra (Gambusia holbrooki) gyanakodtak. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az esetnek, hiszen biztosra vették, hogy ezek a melegigényes halak nem élik túl a telet. Meglepetésre egy évvel később újabb tíz példányt fogtak a Zagyvának ugyanazon a kétszáz méteres szakaszán - számolt be Harka Ákos.
A nagyobbak finoman pettyezett hát- és farokúszója, valamint a szemük alatti sötétebb folt alapján egyértelművé vált számukra, hogy a folyó növényekkel benőtt alsó szakaszán elszaporodott fogaspontyfélék a Gambusia holbrooki fajba tartoznak, és hogy az előző évben előkerült két példány is e faj képviselője volt - közölte. A 2015-ben előkerült halak körében három méretcsoportot lehetett elkülöníteni, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobbak áttelelt példányok.
Annak ellenére, hogy Szolnok táján sehol sem vezetnek melegebb vizet a Zagyvába, a 2014-2015-ös enyhe tél túlélési lehetőséget biztosított az ismeretlen módon idekerült példányok számára - fűzte hozzá Harka Ákos, megjegyezve, hogy a populáció további fennmaradása egyelőre bizonytalan, de a klímaváltozás hatására előbb vagy utóbb számítani lehet arra, hogy a fajnak a szokványos hőmérsékletű vizekben is önfenntartó állományai alakulnak ki.
A három-hat centiméteres kifejlett egyedek főként csípőszúnyogok lárváival és vízbe esett rovarokkal táplálkoznak. A fajt a maláriaszúnyog elleni biológiai fegyverként elsőként a Panama-csatorna építésekor vetették be az 1900-as évek elején. Az akció sikerére tekintettel minden kontinensre betelepítették.
Magyarországon az első példányokat hozzávetőleg egy évszázada hozták be közegészségügyi okokból a Hévizi-tóba, majd több meleg vizű élőhelyre, például a miskolctapolcai hőforrás vizébe is. A Hévízi-tó környékén élő állomány a Kis-Balaton be nem fagyó részén gond nélkül átvészel egy átlagos telet - mondta Harka Ákos, hozzátéve, hogy a szakirodalom szerint a szúnyogirtó fogasponty melegkedvelő faj, de a hőmérséklet változását viszonylag tág határok, akár 0 és 30 Celsius-fok között is képes elviselni.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások