A második világháború utáni ki- és betelepítettek emlékére avattak emlékparkot Jánossomorján (2. rész)
A második világháború utáni ki- és betelepítettek emlékére avattak emlékparkot a Győr-Moson-Sopron megyei Jánossomorján, a vasútállomáson szombaton.
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője emlékező beszédében elmondta: Magyarország két oldalról is vesztese lett a második világháborúnak, 1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése, Csehszlovákiában pedig a felvidéki magyarok kitelepítése, ahogy akkor nevezték, lakosságcseréje.
A Benes-dekrétumok a Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat emberi méltóságuktól és állampolgári joguktól fosztották meg. A kitelepítés mellett a magyarokat egyéb jogsértések is érték, egyebek mellett magyar iskolákat zártak be és megtiltották a magyar nyelv használatát. Sokan önként hagyták el otthonaikat.
Az első menekültek 1946 novemberében érkeztek Rajkára. Mosonszentpéteren, Mosonszetjánoson, Mosonszolnokon és Levélen kaptak menedéket a családok. A szervezett deportálás 1947-ben indult meg. A kormánybizottság Mosonmagyaróvár környékén öt települést jelölt ki a betelepítések céljául: Mosonszentmiklósra 99, Mosonszentjánosra 44, Mosonszentpéterre 32, Rajkára 35, Levére pedig két család érkezett menekültként, vagy áttelepítettként - mondta Nagy István.
Jánossomorja 1970-ben három településből, Mosonszentjánosból, Mosonszentpéterből és Pusztasomorjából egyesült. Mosonszentpéterről közel ezernégyszáz, Mosonszentjánosról kétezer-háromszáz embert vittek el Németországba, ami a két település lakosságának nagy részét jelentette. A mai Jánossomorja a nyolcadik legtöbb lakóját elvesztő település Magyarországon.
Lőrincz György, Jánossomorja független polgármestere kényszerű vérátömlesztésnek nevezte a felvidéki magyarok betelepítését. Elmondta, hogy az emlékpark helyszíne, a vasútállomás szimbolikus jelentőségű, ahogy a marhavagon oldalát megjelenítő emléktábla is az épület falán, tele üzenetekkel. A vasútállomás épületében állandó tablószerű kiállítást hoztak létre, amely igény esetén bárhol bemutatható.
Wally János, a Jánossomorjai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy 1944 és 1947 között etnikai alapon mintegy tízmillió németet űztek ki a Magyarországról, Lengyelországból, Csehszlovákiából és a délszláv területekről, akik szorgalmukkal és kitartásukkal lettek Németország megbecsült tagjai. Erdélyi Júlia, a Csemadok szenci alapszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a felvidéki magyarok a kitelepítés folyamatát a mai napig nem heverték ki.
Emlékeztetett: 1946. február 27-én írták alá a lakosságcsere-egyezményt. Hogy azt Magyarország betartsa, a felvidéki magyarokat a csehszlovákok kényszermunkatáborokba hurcolták. Összesen 89 ezer 660 magyart telepítettek át Magyarországra és 71 ezer 787 szlovák települt át Csehszlovákiába. Kiemelte: a jánossomorjai megemlékezés azt bizonyítja, hogy a magyarság határon innen és túl összetartozik.
Az ünnepség végén a baden-württembergi Illingen elöljárói koszorút helyeztek el az emlékpartban felállított emléktáblánál.
(Forrás: MTI)
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője emlékező beszédében elmondta: Magyarország két oldalról is vesztese lett a második világháborúnak, 1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése, Csehszlovákiában pedig a felvidéki magyarok kitelepítése, ahogy akkor nevezték, lakosságcseréje.
Magyarországról mintegy száznyolcvanezer németet telepítettek ki, 1949 nyaráig pedig mintegy kilencvenezer felvidéki magyar kényszerült elhagyni otthonát Csehszlovákiában. A Közép-Európában élő németeket a kollektív bűnösség alkalmazása miatt megfosztották jogaiktól, több százezer családot pedig marhavagonokba zsúfolva deportáltak, emberi méltóságuktól megfosztották őket.
A Benes-dekrétumok a Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat emberi méltóságuktól és állampolgári joguktól fosztották meg. A kitelepítés mellett a magyarokat egyéb jogsértések is érték, egyebek mellett magyar iskolákat zártak be és megtiltották a magyar nyelv használatát. Sokan önként hagyták el otthonaikat.
Az első menekültek 1946 novemberében érkeztek Rajkára. Mosonszentpéteren, Mosonszetjánoson, Mosonszolnokon és Levélen kaptak menedéket a családok. A szervezett deportálás 1947-ben indult meg. A kormánybizottság Mosonmagyaróvár környékén öt települést jelölt ki a betelepítések céljául: Mosonszentmiklósra 99, Mosonszentjánosra 44, Mosonszentpéterre 32, Rajkára 35, Levére pedig két család érkezett menekültként, vagy áttelepítettként - mondta Nagy István.
Jánossomorja 1970-ben három településből, Mosonszentjánosból, Mosonszentpéterből és Pusztasomorjából egyesült. Mosonszentpéterről közel ezernégyszáz, Mosonszentjánosról kétezer-háromszáz embert vittek el Németországba, ami a két település lakosságának nagy részét jelentette. A mai Jánossomorja a nyolcadik legtöbb lakóját elvesztő település Magyarországon.
Lőrincz György, Jánossomorja független polgármestere kényszerű vérátömlesztésnek nevezte a felvidéki magyarok betelepítését. Elmondta, hogy az emlékpark helyszíne, a vasútállomás szimbolikus jelentőségű, ahogy a marhavagon oldalát megjelenítő emléktábla is az épület falán, tele üzenetekkel. A vasútállomás épületében állandó tablószerű kiállítást hoztak létre, amely igény esetén bárhol bemutatható.
Wally János, a Jánossomorjai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy 1944 és 1947 között etnikai alapon mintegy tízmillió németet űztek ki a Magyarországról, Lengyelországból, Csehszlovákiából és a délszláv területekről, akik szorgalmukkal és kitartásukkal lettek Németország megbecsült tagjai. Erdélyi Júlia, a Csemadok szenci alapszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a felvidéki magyarok a kitelepítés folyamatát a mai napig nem heverték ki.
Emlékeztetett: 1946. február 27-én írták alá a lakosságcsere-egyezményt. Hogy azt Magyarország betartsa, a felvidéki magyarokat a csehszlovákok kényszermunkatáborokba hurcolták. Összesen 89 ezer 660 magyart telepítettek át Magyarországra és 71 ezer 787 szlovák települt át Csehszlovákiába. Kiemelte: a jánossomorjai megemlékezés azt bizonyítja, hogy a magyarság határon innen és túl összetartozik.
Az ünnepség végén a baden-württembergi Illingen elöljárói koszorút helyeztek el az emlékpartban felállított emléktáblánál.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások