A szuperinfók és a rendõragy
Egy új titkosszolgálat, a NIBEK létrehozását (lásd keretes írásunkat) azzal indokolják, hogy a 21. századi informatikai lehetőségek kihasználásával és a különböző szolgálatoknál felhalmozott információk intelligens fúziójával erősödni fog a nemzetbiztonság és a közbiztonság is. Helytálló ez az indoklás?
- Én alapvetően más állásponton vagyok. Az információ mennyisége ugyanis nem attól függ, hogy a meglévőket hogyan kapcsolom össze, hanem attól, hogy tudok-e többet szerezni - ezért ez utóbbira helyezném a hangsúlyt. Ha a kormány úgy érzi, hogy nem megfelelő az informáltsága nemzetbiztonsági ügyekben, akkor a végrehajtás területén kell először szétnézni. A NIBEK révén olyan struktúrákat próbálnak összeilleszteni, amelyek idegenek egymástól: a hírszerzés teljesen más logikára épül, mint az elhárítás, és a felderítés is teljesen máshogy működik, mint a nyomozati munka, ami egy már megtörtént esetre irányul.
Eddig is működtek azok a törvényi szabályok, amelyek alapján egyik szervezet információt vehet át a másiktól. Ennek az alapja azonban az illetékesség. Az viszont nonszensz lenne, ha a rendőrség kutakodna a hírszerzés információs bázisában. A titkosszolgálatok alaptörvénye ugyanis a forrásvédelem, ha ezt nem tudom biztosítani, megszűnik a titkosszolgálat.
A törvénytervezet indoklása arra hivatkozik, hogy miután a NIBEK az adott szervezetek hozzájárulása nélkül kereshet az adatbázisokban, megszűnik az a nehézség, hogy egyik vagy másik szervezet visszatartja az információt.
- Kétségtelen, hogy vannak szerepzavarok a rendszerben, és a hatékonyság is hagy kívánnivalót maga után. Valamit tenni kell, ez messziről látszik. Például a tavaly létrehozott Terrorelhárítási Központ (TEK) nyilvánvalóan nem jut elég információhoz, hiszen nem operatív szerv. Ha a parlamentet megtámadják a terroristák, akkor azt meg tudja védeni - de ennyi. Azt indokoltnak látnám, ha a jelenleg működő hat nemzetbiztonsági szervezet között összevonások történnének, bár nem úgy, ahogy most tervezik. A katonai hírszerzést a polgári hírszerzéssel, az elhárítást az elhárítással, a szakszolgálatot pedig a TEK-kel. Ezzel a megfelelő szervezetek erősíthetnék egymást.
A NIBEK viszont teljesen összekuszálná a valamennyire azért működő rendszereket. Ezért szakmailag nem tartom indokoltnak, politikailag pedig veszélyes, hiszen ez a szervezet korlátlan rálátással rendelkezne a rendszerben keletkező összes információra.
Akkor igazuk van azoknak, akik e mögött politikai célokat is látnak, mondván, hogy ezzel az információs túlhatalommal könnyedén vissza lehet élni?
- Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. Inkább az történhetett, hogy a miniszterelnök számonkért az illetékeseken bizonyos hiányosságokat. Amikor például Egyiptomban arról beszélt, hogy Mubarak rendszere milyen stabil, és két napra rá kitört a forradalom, akkor jogosan tett fel kérdéseket. Mint ahogy akkor is, amikor arról érdeklődik, hogy kik és miért támadják a forintot, vagy mit terveznek a szélsőségesek, és erre nem kap megfelelő válaszokat. Az illetékesek nyilván azt mondták, hogy még több információra lenne szükségünk, rakjuk össze a meglévőket, az majd segít. Ez butaság. A meglévő rendszereket kell személyi és strukturális változtatásokkal hatékonyabbá tenni, egy új szervezet létrehozása csak pótcselekvés.
Bizonyára a kormány mellett is vannak olyan szakemberek, akik ezt el tudnák mondani. Úgy látszik azonban, hogy egy szakpolitikusnak, nevezetesen Kövér Lászlónak kell szembemenni saját pártvezetésével, hogy tompítsa az ellentmondásokat. Vajon miért?
- Kövér László mondataiból nekem úgy tűnik, hogy ő az egyetlen, aki szakembereket is megkérdezett az ügyben.
Jogvédők szerint a titkosszolgálatok már így is túl erős jogosítvánnyal rendelkeznek az adatgyűjtéshez. Mi az oka annak, hogy a meglévő eszközökkel sem sikerül megfelelő eredményeket produkálni?
- Nem tudom megmondani, mert nem látom belülről a rendszert. A jogvédők megjegyzése kapcsán azonban érdemes tisztába tenni egy-két dolgot. Természetesen érthető, hogy a túlinformáltság problémájától védik az állampolgárokat, illetve a demokráciát. Ugyanakkor egy titkosszolgának a demokráciában is az a dolga, hogy információt szerezzen - mindenáron. Ha kell, akkor ehhez lop, csal, akár a teljes Btk.-t figyelmen kívül hagyja. Hiszen hogyan tudna információhoz jutni mondjuk egy jövőbeni eseményről, ha nem totális módszerekkel dolgozik? Nincsenek jósképességei, nem tudja megmondani, hogy kit kell lehallgatni, ezért - szándékosan túlzok - lehallgat mindenkit. Így tudja hatékonyan segíteni a politikát, hogy az meghatározott külső vagy belső folyamatokkal szemben megfelelő válaszokat tudjon adni. A begyűjtött információk döntő része azonban - akár 80 százaléka is - nem hasznos, holttá válik. A lényeg pontosan itt van: ezekből semmi nem szivároghat ki, nem sértheti az adott személy érdekeit. Ezeket az adatokat mindennel és mindenkivel szemben meg kell védeni, még a politikával szemben is, ez szakmai alapelv.
Az elmúlt évek titkosszolgálati botrányai nem éppen arra utalnak, hogy a rendszer nem zárt légmentesen?
- Valóban. Abban a pillanatban, hogy a politika beleavatkozik ebbe, és spekulatív módon megpróbál turkálni ezekben az adatbázisokban, vége a szakmaiságnak. Ezért a jogvédőknek nem attól kellene félni, hogy az információkat a titkosszolgálatok megszerzik, hiszen ez a dolguk, hanem a politikát kell visszafogni.
Ugyanezen logika mentén érthető meg az is, hogy miért nem növeli a hatékonyságot, ha a rendőrség informatikai eszközök révén részesül ezekből a holt információkból. Biztos vagyok abban, hogy olyan dolgokra bukkannának, hogy szétcsúsznának a gyönyörtől. A titkosszolga agya úgy működik, hogy ez is érdekes, az is érdekes, eltároljuk, hátha jó lesz még valamire. A rendőr agya viszont úgy reagál ezekre, hogy „hú, de jó, akkor az illetőt elfogjuk, bezárjuk, lecsukjuk". Ezek azonban nem bizonyított tények, hanem részinformációk vagy akár pletykák, amikből ugyan egész Potemkin-falvakat lehet felépíteni, de ez végzetes hiba lenne.
A tervezet szerint ráadásul, ha egy adott nyomozás során nem is használják fel ezeket az adatokat, a NIBEK készletezheti őket, vagyis akár bármikor hozzáférhető komplett profildossziékkal rendelkezhet az érintettekről.
- Higgyék el, ha a NIBEK létrejön, onnantól kezdve valamennyi nemzetbiztonsági szervezet kettős nyilvántartást fog vezetni az információiról: az egyikhez hozzáférhet a központ, a másikhoz soha az életben. Ezért ebből nem „szuperinfók" születnének, hanem még nagyobb zűrzavar.
- Én alapvetően más állásponton vagyok. Az információ mennyisége ugyanis nem attól függ, hogy a meglévőket hogyan kapcsolom össze, hanem attól, hogy tudok-e többet szerezni - ezért ez utóbbira helyezném a hangsúlyt. Ha a kormány úgy érzi, hogy nem megfelelő az informáltsága nemzetbiztonsági ügyekben, akkor a végrehajtás területén kell először szétnézni. A NIBEK révén olyan struktúrákat próbálnak összeilleszteni, amelyek idegenek egymástól: a hírszerzés teljesen más logikára épül, mint az elhárítás, és a felderítés is teljesen máshogy működik, mint a nyomozati munka, ami egy már megtörtént esetre irányul.
Eddig is működtek azok a törvényi szabályok, amelyek alapján egyik szervezet információt vehet át a másiktól. Ennek az alapja azonban az illetékesség. Az viszont nonszensz lenne, ha a rendőrség kutakodna a hírszerzés információs bázisában. A titkosszolgálatok alaptörvénye ugyanis a forrásvédelem, ha ezt nem tudom biztosítani, megszűnik a titkosszolgálat.
A törvénytervezet indoklása arra hivatkozik, hogy miután a NIBEK az adott szervezetek hozzájárulása nélkül kereshet az adatbázisokban, megszűnik az a nehézség, hogy egyik vagy másik szervezet visszatartja az információt.
- Kétségtelen, hogy vannak szerepzavarok a rendszerben, és a hatékonyság is hagy kívánnivalót maga után. Valamit tenni kell, ez messziről látszik. Például a tavaly létrehozott Terrorelhárítási Központ (TEK) nyilvánvalóan nem jut elég információhoz, hiszen nem operatív szerv. Ha a parlamentet megtámadják a terroristák, akkor azt meg tudja védeni - de ennyi.
A NIBEK viszont teljesen összekuszálná a valamennyire azért működő rendszereket. Ezért szakmailag nem tartom indokoltnak, politikailag pedig veszélyes, hiszen ez a szervezet korlátlan rálátással rendelkezne a rendszerben keletkező összes információra.
Akkor igazuk van azoknak, akik e mögött politikai célokat is látnak, mondván, hogy ezzel az információs túlhatalommal könnyedén vissza lehet élni?
- Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. Inkább az történhetett, hogy a miniszterelnök számonkért az illetékeseken bizonyos hiányosságokat. Amikor például Egyiptomban arról beszélt, hogy Mubarak rendszere milyen stabil, és két napra rá kitört a forradalom, akkor jogosan tett fel kérdéseket. Mint ahogy akkor is, amikor arról érdeklődik, hogy kik és miért támadják a forintot, vagy mit terveznek a szélsőségesek, és erre nem kap megfelelő válaszokat. Az illetékesek nyilván azt mondták, hogy még több információra lenne szükségünk, rakjuk össze a meglévőket, az majd segít. Ez butaság. A meglévő rendszereket kell személyi és strukturális változtatásokkal hatékonyabbá tenni, egy új szervezet létrehozása csak pótcselekvés.
Bizonyára a kormány mellett is vannak olyan szakemberek, akik ezt el tudnák mondani. Úgy látszik azonban, hogy egy szakpolitikusnak, nevezetesen Kövér Lászlónak kell szembemenni saját pártvezetésével, hogy tompítsa az ellentmondásokat. Vajon miért?
- Kövér László mondataiból nekem úgy tűnik, hogy ő az egyetlen, aki szakembereket is megkérdezett az ügyben.
Jogvédők szerint a titkosszolgálatok már így is túl erős jogosítvánnyal rendelkeznek az adatgyűjtéshez. Mi az oka annak, hogy a meglévő eszközökkel sem sikerül megfelelő eredményeket produkálni?
- Nem tudom megmondani, mert nem látom belülről a rendszert. A jogvédők megjegyzése kapcsán azonban érdemes tisztába tenni egy-két dolgot. Természetesen érthető, hogy a túlinformáltság problémájától védik az állampolgárokat, illetve a demokráciát. Ugyanakkor egy titkosszolgának a demokráciában is az a dolga, hogy információt szerezzen - mindenáron. Ha kell, akkor ehhez lop, csal, akár a teljes Btk.-t figyelmen kívül hagyja. Hiszen hogyan tudna információhoz jutni mondjuk egy jövőbeni eseményről, ha nem totális módszerekkel dolgozik? Nincsenek jósképességei, nem tudja megmondani, hogy kit kell lehallgatni, ezért - szándékosan túlzok - lehallgat mindenkit. Így tudja hatékonyan segíteni a politikát, hogy az meghatározott külső vagy belső folyamatokkal szemben megfelelő válaszokat tudjon adni. A begyűjtött információk döntő része azonban - akár 80 százaléka is - nem hasznos, holttá válik. A lényeg pontosan itt van: ezekből semmi nem szivároghat ki, nem sértheti az adott személy érdekeit. Ezeket az adatokat mindennel és mindenkivel szemben meg kell védeni, még a politikával szemben is, ez szakmai alapelv.
Az elmúlt évek titkosszolgálati botrányai nem éppen arra utalnak, hogy a rendszer nem zárt légmentesen?
- Valóban. Abban a pillanatban, hogy a politika beleavatkozik ebbe, és spekulatív módon megpróbál turkálni ezekben az adatbázisokban, vége a szakmaiságnak. Ezért a jogvédőknek nem attól kellene félni, hogy az információkat a titkosszolgálatok megszerzik, hiszen ez a dolguk, hanem a politikát kell visszafogni.
Ugyanezen logika mentén érthető meg az is, hogy miért nem növeli a hatékonyságot, ha a rendőrség informatikai eszközök révén részesül ezekből a holt információkból. Biztos vagyok abban, hogy olyan dolgokra bukkannának, hogy szétcsúsznának a gyönyörtől. A titkosszolga agya úgy működik, hogy ez is érdekes, az is érdekes, eltároljuk, hátha jó lesz még valamire. A rendőr agya viszont úgy reagál ezekre, hogy „hú, de jó, akkor az illetőt elfogjuk, bezárjuk, lecsukjuk". Ezek azonban nem bizonyított tények, hanem részinformációk vagy akár pletykák, amikből ugyan egész Potemkin-falvakat lehet felépíteni, de ez végzetes hiba lenne.
A tervezet szerint ráadásul, ha egy adott nyomozás során nem is használják fel ezeket az adatokat, a NIBEK készletezheti őket, vagyis akár bármikor hozzáférhető komplett profildossziékkal rendelkezhet az érintettekről.
- Higgyék el, ha a NIBEK létrejön, onnantól kezdve valamennyi nemzetbiztonsági szervezet kettős nyilvántartást fog vezetni az információiról: az egyikhez hozzáférhet a központ, a másikhoz soha az életben. Ezért ebből nem „szuperinfók" születnének, hanem még nagyobb zűrzavar.
Hozzászólások