A védő részben az eljárás megszüntetését, illetve felmentést kért perbeszédében
Részben az eljárás megszüntetését kezdeményezte, illetve felmentést kért a védő az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Béla volt belügyminiszter újrakezdett büntetőperében, pénteken a Fővárosi Törvényszéken.
Az ügyvéd részben az 1956. decemberi sortüzekkel, részben a martonvásári akadémiai kutatók 1957. márciusi bántalmazásával összefüggésben vitatta, hogy a Negyedik Genfi Egyezmény alapján háborús bűntettnek minősülnének a vádbeli cselekmények: egyrészt azért, mert 1956-ban az egyezményt nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközések esetén nem lehetett alkalmazni, másrészt pedig a nemzetközi szokásjog alapján 1956-57-ből nem ismert olyan szabály, amely háborús bűntettnek minősítette volna az államnak a saját polgárai sérelmére elkövetett jogsértéseit.
A karhatalmisták által elkövetett cselekmények ezért a védő szerint a korabeli büntető jogszabályok szerint ítélhetők meg, ez alapján pedig a vádlott terhére róható cselekmények büntethetősége elévült, azaz az eljárás megszüntetésének van helye.
Másodsorban azt hangsúlyozta, hogy az 1956.
Az akadémiai kutatók 1957. márciusi bántalmazásával összefüggésben azt hangsúlyozta: a cselekmény embertelen volt, de erre utasítást a vádlott nem adott. Mindezek alapján a háborús bűntett miatt emelt vádpontban az ügyvéd Biszku Béla felmentését kérte.
A védő álláspontja szerint az ügy politikailag motivált, "a Biszku-ügyön keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól".
Biszku Bélát az ügyészség egy 2010-es televíziós interjúja miatt a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásával is vádolja. Ebben a volt állampárti vezető a többi közt azt mondta, hogy nem tartja koncepciós pereknek az 1956-os forradalom után lefolytatott eljárásokat.
Ezzel kapcsolatban a védő azt hangsúlyozta: a hatályos szabályozás összeegyeztethetetlen a jogállami büntetőjoggal, sérti a normavilágosság követelményét és indokolatlanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Úgy vélte, ha ebben védencét elmarasztalnák, az sértené az európai emberi jogi egyezmény két cikkét is.
Példaként említette, hogy a strasbourgi bíróság a kommunista jelképek használatával kapcsolatban elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely a rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, de önmagukban ezek nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait.
Az ügyészség lőszerrel visszaéléssel is vádolja az egykori kommunista pártvezetőt, mert a nyomozás során a lakásán tizenegy töltényt találtak. Védője szerint azonban mivel kétséget kizáróan nem bizonyított ezzel összefüggésben Biszku Béla bűnös szándéka, ebben az esetben is a felmentésének van helye.
Az ügyvéd perbeszédét azzal zárta: "hiába üldözik az állam különböző szervei és tisztségviselői Biszku Bélát, az ő személyén keresztül nem tudnak erkölcsi ítéletet mondani az önkényuralmi rendszer felett, csupán revansot tudnak venni az önkényuralmi rendszer módszereit alkalmazva".
Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A vádirat szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra.
Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, amelyek során karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek.
Biszku Béla a perben mindvégig tagadta bűnösségét, de vallomást nem tett és az utolsó szó jogán sem kívánt felszólalni. A 94 éves volt állampárti vezető tolószékben érkezett a bíróságra, a tárgyalás alatt két nőrokona támogatta.
A tárgyalást nagyothalló-készülékkel követte, az eljárás során óránként szünetet kért rossz egészségi állapota miatt. A perben december 17-én hirdeti ki ítéletét a Fővárosi Törvényszék.
(Forrás: MTI)
Az ügyvéd részben az 1956. decemberi sortüzekkel, részben a martonvásári akadémiai kutatók 1957. márciusi bántalmazásával összefüggésben vitatta, hogy a Negyedik Genfi Egyezmény alapján háborús bűntettnek minősülnének a vádbeli cselekmények: egyrészt azért, mert 1956-ban az egyezményt nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközések esetén nem lehetett alkalmazni, másrészt pedig a nemzetközi szokásjog alapján 1956-57-ből nem ismert olyan szabály, amely háborús bűntettnek minősítette volna az államnak a saját polgárai sérelmére elkövetett jogsértéseit.A karhatalmisták által elkövetett cselekmények ezért a védő szerint a korabeli büntető jogszabályok szerint ítélhetők meg, ez alapján pedig a vádlott terhére róható cselekmények büntethetősége elévült, azaz az eljárás megszüntetésének van helye.
Másodsorban azt hangsúlyozta, hogy az 1956.
december 8-i salgótarjáni sortűzzel összefüggésben a vádlott szerepe kimutathatatlan, a budapesti Nyugati pályaudvar melletti eseményekkel összefüggésben - amelyekben 1956. december 6-án hárman vesztették életüket - szintén nem mutatható ki, hogy a fegyverhasználat Biszku Béla akaratának megfelelően történt.
Az akadémiai kutatók 1957. márciusi bántalmazásával összefüggésben azt hangsúlyozta: a cselekmény embertelen volt, de erre utasítást a vádlott nem adott. Mindezek alapján a háborús bűntett miatt emelt vádpontban az ügyvéd Biszku Béla felmentését kérte.
A védő álláspontja szerint az ügy politikailag motivált, "a Biszku-ügyön keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól".
Biszku Bélát az ügyészség egy 2010-es televíziós interjúja miatt a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásával is vádolja. Ebben a volt állampárti vezető a többi közt azt mondta, hogy nem tartja koncepciós pereknek az 1956-os forradalom után lefolytatott eljárásokat.
Ezzel kapcsolatban a védő azt hangsúlyozta: a hatályos szabályozás összeegyeztethetetlen a jogállami büntetőjoggal, sérti a normavilágosság követelményét és indokolatlanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Úgy vélte, ha ebben védencét elmarasztalnák, az sértené az európai emberi jogi egyezmény két cikkét is.
Példaként említette, hogy a strasbourgi bíróság a kommunista jelképek használatával kapcsolatban elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely a rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, de önmagukban ezek nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait.
Az ügyészség lőszerrel visszaéléssel is vádolja az egykori kommunista pártvezetőt, mert a nyomozás során a lakásán tizenegy töltényt találtak. Védője szerint azonban mivel kétséget kizáróan nem bizonyított ezzel összefüggésben Biszku Béla bűnös szándéka, ebben az esetben is a felmentésének van helye.
Az ügyvéd perbeszédét azzal zárta: "hiába üldözik az állam különböző szervei és tisztségviselői Biszku Bélát, az ő személyén keresztül nem tudnak erkölcsi ítéletet mondani az önkényuralmi rendszer felett, csupán revansot tudnak venni az önkényuralmi rendszer módszereit alkalmazva".
Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A vádirat szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra.
Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, amelyek során karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek.
Biszku Béla a perben mindvégig tagadta bűnösségét, de vallomást nem tett és az utolsó szó jogán sem kívánt felszólalni. A 94 éves volt állampárti vezető tolószékben érkezett a bíróságra, a tárgyalás alatt két nőrokona támogatta.
A tárgyalást nagyothalló-készülékkel követte, az eljárás során óránként szünetet kért rossz egészségi állapota miatt. A perben december 17-én hirdeti ki ítéletét a Fővárosi Törvényszék.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások