Áder: a vértanúk hősi halálából erő lett
Az aradi vértanúk hősi halálából erő lett, örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet - mondta Áder János köztársasági elnök kedden a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
A köztársasági elnök az aradi vértanúk kivégzésének 171. évfordulóján arról beszélt: 1849. október 6-a az aradi tizenhármak kivégzésének évfordulója, "egy dátum és egy szám", amelyet már iskoláskorunkban megtanultunk. Hozzátette: a dátum és a szám "keveset mond el a rideg valóságról, a fájó részletekről", pedig annak a napnak a drámája "nagyon is személyes, nagyon is emberi volt".
"Atyai jóbarátok, hűséges fegyvertársak és örökké vitázó, kemény ellenfelek voltak. Különböző jellemek, akik egyek lettek a halálban" - mondta az államfő. Áder János kiemelte: "az aradi tizenhármak ártatlanságuk bizonyosságával végezték be életüket és mélységes aggodalommal hagyták hátra szeretteiket, akiktől nemcsak az elválás volt iszonyú, de annak tudata is, hogy a megbélyegzés, az igaztalan vád az ő fejükre száll".
A köztársasági elnök úgy fogalmazott, 1849. október 6-a a "példátlan bosszúhadjárat legsötétebb napja", az eljárások az érvényes magyar törvényeknek nem feleltek meg, az ítéletek többnyire előre készen álltak, és az esetleges tárgyalás csak a látszat megtartására szolgált. "A véres leszámolást Európa megdöbbenéssel figyelte. Az ilyesféle kegyetlen megtorlás abban az időben szokatlan volt, az osztrák hadsereg történetében is példa nélkül álló", a következmények pedig gyászosak voltak - tette hozzá. De végül Damjanichnak lett igaza - folytatta -, aki kivégzése előtt e szavakat intézte az utolsónak maradó Vécseyhez: +A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ád neki!+".
A hősi halálból valóban erő lett - mutatott rá a köztársasági elnök. Örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet. Az áprilisi törvények politikai vívmányainak többsége túlélte a katonai vereséget. Kevesebb mint két évtized múltán az uralkodó azokat elfogadni kényszerült. Az 1867-es kiegyezés a '48-as célokat váltotta valóra" - mondta Áder János.
A köztársasági elnök szólt arról is, hogy az elmúlt esztendőkben október hatodikán több olyan településen járt, ahol a helybéliek évről évre saját mártírjaikra emlékeznek: egy tanítóra, lelkészre, nemzetőrre, papra, honvédra, "valakire, aki egykor ott született, közülük ment katonának, értük áldozta életét", aki "a maga közösségében hitet tett az új, polgári Magyarország mellett és példát mutatott hazaszeretetből". Hősök, akiknek a nevét büszkén adják könyvtárnak, iskolának, hősök, kiknek sírjára, emléktáblájára, szobrához mindig kerül virág.
"Ha tudjuk, mi történt velük, ha számon tartjuk életüket, felidézzük halálukat, akkor ez a nap nem csak a gyász, a végső, nagy csönd miatt lesz fontos. Nemcsak a vértanúságot hirdeti, hanem az emberhez méltó életet is. Hűséget, hazaszeretetet. Az emberi tisztesség értékét. A méltósággal viselt sorsot. Követendő példát. Az igazságot" - hangsúlyozta az aradi vértanúk emléknapján mondott beszédében Áder János köztársasági elnök.
(Forrás: MTI)
A köztársasági elnök az aradi vértanúk kivégzésének 171. évfordulóján arról beszélt: 1849. október 6-a az aradi tizenhármak kivégzésének évfordulója, "egy dátum és egy szám", amelyet már iskoláskorunkban megtanultunk. Hozzátette: a dátum és a szám "keveset mond el a rideg valóságról, a fájó részletekről", pedig annak a napnak a drámája "nagyon is személyes, nagyon is emberi volt".
"A lövések és a megfeszülő kötelek tizenhárom életnek vetettek véget. Tizenhárom egyedi, megismételhetetlen sorsnak" - mondta.
Hozzátette: a magyar honvédsereg 12 tábornoka és egy alezredese korra, származásra, vallásra, habitusra és ízlésre nézve különféle volt, egy soknemzetiségű birodalom alattvalóiként akadt közöttük a magyarok mellett német, szerb, horvát, magas rangú birtokos és szegénysorba született, királypárti és republikánus érzelmű, olyan, aki magyarul sem tudott, és olyan, aki más nemzetiségű létére magyar asszonyt vett feleségül.
"Atyai jóbarátok, hűséges fegyvertársak és örökké vitázó, kemény ellenfelek voltak. Különböző jellemek, akik egyek lettek a halálban" - mondta az államfő. Áder János kiemelte: "az aradi tizenhármak ártatlanságuk bizonyosságával végezték be életüket és mélységes aggodalommal hagyták hátra szeretteiket, akiktől nemcsak az elválás volt iszonyú, de annak tudata is, hogy a megbélyegzés, az igaztalan vád az ő fejükre száll".
A köztársasági elnök úgy fogalmazott, 1849. október 6-a a "példátlan bosszúhadjárat legsötétebb napja", az eljárások az érvényes magyar törvényeknek nem feleltek meg, az ítéletek többnyire előre készen álltak, és az esetleges tárgyalás csak a látszat megtartására szolgált. "A véres leszámolást Európa megdöbbenéssel figyelte. Az ilyesféle kegyetlen megtorlás abban az időben szokatlan volt, az osztrák hadsereg történetében is példa nélkül álló", a következmények pedig gyászosak voltak - tette hozzá. De végül Damjanichnak lett igaza - folytatta -, aki kivégzése előtt e szavakat intézte az utolsónak maradó Vécseyhez: +A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ád neki!+".
A hősi halálból valóban erő lett - mutatott rá a köztársasági elnök. Örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet. Az áprilisi törvények politikai vívmányainak többsége túlélte a katonai vereséget. Kevesebb mint két évtized múltán az uralkodó azokat elfogadni kényszerült. Az 1867-es kiegyezés a '48-as célokat váltotta valóra" - mondta Áder János.
A köztársasági elnök szólt arról is, hogy az elmúlt esztendőkben október hatodikán több olyan településen járt, ahol a helybéliek évről évre saját mártírjaikra emlékeznek: egy tanítóra, lelkészre, nemzetőrre, papra, honvédra, "valakire, aki egykor ott született, közülük ment katonának, értük áldozta életét", aki "a maga közösségében hitet tett az új, polgári Magyarország mellett és példát mutatott hazaszeretetből". Hősök, akiknek a nevét büszkén adják könyvtárnak, iskolának, hősök, kiknek sírjára, emléktáblájára, szobrához mindig kerül virág.
"Ha tudjuk, mi történt velük, ha számon tartjuk életüket, felidézzük halálukat, akkor ez a nap nem csak a gyász, a végső, nagy csönd miatt lesz fontos. Nemcsak a vértanúságot hirdeti, hanem az emberhez méltó életet is. Hűséget, hazaszeretetet. Az emberi tisztesség értékét. A méltósággal viselt sorsot. Követendő példát. Az igazságot" - hangsúlyozta az aradi vértanúk emléknapján mondott beszédében Áder János köztársasági elnök.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások