Arra gondoltak, hogy nem adják fel – életet mentettek
Február 3-án arról értesítették a segélyhívót, hogy egy eszméletlen férfi fekszik a járdán Nyíradonyban. Balogh Gyula főtörzsőrmester, Balogh János őrmester, valamint Nagy Nikolett próbaidős őrmester pillanatok alatt a helyszínre értek. Az 57 éves férfi életét a Police Medic képzésen tanultak segítségével mentették meg.
Balogh Gyula főtörzsőrmester, járőrparancsnok 2008 óta szolgál a rendőrség állományában, előbb Budapesten dolgozott, majd egy év múlva került a Hajdúhadházi Rendőrkapitányság Nyíradonyi Rendőrőrsére. Ahogy ő fogalmaz: hazatért.
– Nyíradony a második otthonomnak is tekinthető – kezdi Balogh Gyula –, hiszen itt végeztem a gimnáziumot, rengeteg embert ismerek a városban.
Mivel a helyszín közvetlen közelében voltunk, másodpercek alatt odaértünk, és azt láttuk, hogy egy férfi a hátán fekszik, és valóban úgy nézett ki első pillantásra, hogy nagy a baj. Police Medic tanfolyamot végeztem, így tudtam, mit kell tennem. Odaléptem hozzá, szólongattam, nem reagált, közben vizsgáltam az életjeleket, de sem légzése, se keringése nem volt, így azonnal megkezdtük az újraélesztést. Nagy Nikolett próbaidős őrmester kolléganőm biztosította a helyszínt. Nyolc percig Balogh János őrmester kollégámmal folytattuk a mellkaskompressziót, ezalatt a férfi lassan lélegezni kezdett, és történt még valami eközben: megcsörrent a telefonja.
– A telefont én vettem fel – folytatja a történetet Balogh János őrmester, járőrvezető, aki 2021 óta szolgál –, a férfi felesége volt a vonal túlsó végén. Tájékoztattam, hogy mi történt, igyekeztem megnyugtatni, és közben kérdeztem, hogy a férjének milyen betegsége van, mi hozható összefüggésbe a történtekkel. Aztán megérkezett előbb egy mentőorvosi kocsi, így először a mentőtechnikus kolléga kapcsolódott be az újraélesztésbe, elvégezte, amit az általános protokoll szerint neki kell, azután megérkezett a mentőkocsi is. A férfit betették a mentőbe, ott folytatódott az ellátása, stabilizálták az állapotát, és kórházba vitték.
A mentősök elsőre infarktusra gyanakodtak. Amikor a mentés közben odaérkezett a felesége, meg tudták nyugtatni őt, hogy bár a férje meghalt, mi visszahoztuk az életbe, köszönte nagyon a segítséget. És hogy mire gondoltam az életmentés közben? Arra, hogy nem adjuk fel. Mindent megteszünk azért, hogy életben maradjon. Ilyenkor soha nem szabad arra gondolni, hogy nem sikerül.
T. Z.
FOTÓ: RENDŐRSÉG
Hozzászólások