Az Ab elutasította a lakástakarék-pénztárak ügyében benyújtott ellenzéki indítványt
Az Alkotmánybíróság (Ab) elutasította azt az indítványt, amelyben ellenzéki képviselők alkotmányellenességre hivatkozva a lakástakarék-pénztárakról szóló törvény tavaly októberi, a pénztárak állami támogatásának megszüntetését tartalmazó módosításának semmisítését kérték.
A szerdán közzétett döntés felidézi, hogy a törvénymódosítást az Országgyűlés kivételes eljárásban tárgyalta és fogadta el. Az indítványozó ellenzéki parlamenti képviselők többek között azzal érveltek, hogy a kivételes eljárás indokolatlan volt, a parlamenti többség azt visszaélésszerűen alkalmazta.
A lakhatáshoz való jog sérelmével összefüggésben pedig úgy érveltek, hogy a szabályozás a lakosság nagy részét kizárja a kedvezményes lakáshoz jutás lehetőségéből, mivel már csak az juthat hozzá, aki a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) igénybevételére jogosult.
Felvetették azt is, hogy egyes rendelkezések sértik a tisztességes verseny elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, mert egyes piaci szereplők fő profilját kifejezetten a megszüntetett konstrukció jelentette, azonban nem kaptak kellő tájékoztatást a változásokról és a kellő felkészülési idő sem volt számukra biztosított.
Az Ab megállapította, hogy a szabályozás elfogadása formálisan jogszerű volt. A parlamenti házszabály megsértése pedig nem eredményezi automatikusan a törvény közjogi érvénytelenségét, az csupán akkor állapítható meg, ha közvetlenül az alaptörvényből fakadó rendelkezéseket sért. Jelen esetben azonban ez nem merült fel. Annak megítélése pedig nem az Ab hatásköre, hogy milyen célszerűségi, illetőleg politikai szempontok alapján dönt a jogalkotó a kivételes eljárás lefolytatása mellett.
A testület rámutatott arra is, hogy önmagában a jogalkotási törvény sérelme sem vezet a megalkotott jogszabály közjogi érvénytelenségéhez, ha az egyébként nem sérti az alaptörvényt. Jelen esetben pedig ez sem merült fel. Az Ab szerint a támadott rendelkezések nem sértik a kellő felkészülési idő elvét sem, mivel az nem értelmezhető akként, hogy az államnak egyes támogatások megszüntetésekor lehetőséget kellene biztosítania arra, hogy mindazok, akik az adott támogatás fennállásának ideje alatt nem éltek annak igénybevételével, a megszüntetés elhatározását követően még további időt kapjanak a csatlakozásra.
A testület a szerzett jogok védelmével összefüggésben megállapította, hogy az nem azt jelenti, hogy a jogalkotó megfelelő súlyú alkotmányos indokkal, különösen a jövőre nézve ne változtathatná meg a szabályozást. Az Ab szerint a jogalkotó ez esetben kellő alkotmányos indokát adta a szabályozás megváltoztatásának. Miután a támogatási rendszer kiemelkedően nagyvonalú, ugyanakkor megkérdőjelezhető hatékonyságú volt, az állam nem kívánta tovább fenntartani.
Az indítványozók által hivatkozott szociális jellegű államcélokkal összefüggésben az Ab arra mutatott rá, hogy a lakástakarék-pénztári szerződések állami támogatása nem hozható közvetlen összefüggésbe ezekkel a célokkal, illetve nem azok megvalósításának közvetlen eszköze. Az indítványban szereplő támogatás nem kifejezett alaptörvényi jogosultság, illetve nem függ össze közvetlenül az alaptörvényben foglalt valamely államcéllal, így ex gratia juttatásnak tekinthető.
Ez a fajta támogatás pedig senkinek sem biztosít alanyi jogot arra, hogy abban részesüljön. A jogalkotó egységesen, a jövőre nézve szüntette meg a támogatást, e tekintetben tehát nem tett különbséget a jogalanyok között. A piaci folyamatokba való beavatkozással és a piaci szereplők közötti különbségtétellel összefüggésben az Ab kiemelte, hogy az állami támogatás nem a lakástakarék-pénztárak, hanem az egyes előtakarékoskodók támogatását szolgálta, tehát az indítvány erre vonatkozó része sem megalapozott.
A döntést a 15 tagú testület két alkotmánybíró - Czine Ágnes és Pokol Béla - különvéleményével hozta meg. A határozat az Ab honlapján teljes terjedelmében olvasható.
(Forrás: MTI)
A szerdán közzétett döntés felidézi, hogy a törvénymódosítást az Országgyűlés kivételes eljárásban tárgyalta és fogadta el. Az indítványozó ellenzéki parlamenti képviselők többek között azzal érveltek, hogy a kivételes eljárás indokolatlan volt, a parlamenti többség azt visszaélésszerűen alkalmazta.
Az indítványozók kifogásolták a módosítás előterjesztésének módját, illetve azt, hogy a rendelkezések megalkotása és elfogadása nem a jogalkotási törvény szerint történt, mindez pedig a jogállamiság, jogbiztonság sérelmét eredményezte. Továbbá a jogalkotó többség nem biztosított kellő felkészülési időt az érintettek számára.
Felvetették azt is, hogy egyes rendelkezések sértik a tisztességes verseny elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, mert egyes piaci szereplők fő profilját kifejezetten a megszüntetett konstrukció jelentette, azonban nem kaptak kellő tájékoztatást a változásokról és a kellő felkészülési idő sem volt számukra biztosított.
Az Ab megállapította, hogy a szabályozás elfogadása formálisan jogszerű volt. A parlamenti házszabály megsértése pedig nem eredményezi automatikusan a törvény közjogi érvénytelenségét, az csupán akkor állapítható meg, ha közvetlenül az alaptörvényből fakadó rendelkezéseket sért. Jelen esetben azonban ez nem merült fel. Annak megítélése pedig nem az Ab hatásköre, hogy milyen célszerűségi, illetőleg politikai szempontok alapján dönt a jogalkotó a kivételes eljárás lefolytatása mellett.
A testület rámutatott arra is, hogy önmagában a jogalkotási törvény sérelme sem vezet a megalkotott jogszabály közjogi érvénytelenségéhez, ha az egyébként nem sérti az alaptörvényt. Jelen esetben pedig ez sem merült fel. Az Ab szerint a támadott rendelkezések nem sértik a kellő felkészülési idő elvét sem, mivel az nem értelmezhető akként, hogy az államnak egyes támogatások megszüntetésekor lehetőséget kellene biztosítania arra, hogy mindazok, akik az adott támogatás fennállásának ideje alatt nem éltek annak igénybevételével, a megszüntetés elhatározását követően még további időt kapjanak a csatlakozásra.
A testület a szerzett jogok védelmével összefüggésben megállapította, hogy az nem azt jelenti, hogy a jogalkotó megfelelő súlyú alkotmányos indokkal, különösen a jövőre nézve ne változtathatná meg a szabályozást. Az Ab szerint a jogalkotó ez esetben kellő alkotmányos indokát adta a szabályozás megváltoztatásának. Miután a támogatási rendszer kiemelkedően nagyvonalú, ugyanakkor megkérdőjelezhető hatékonyságú volt, az állam nem kívánta tovább fenntartani.
Az indítványozók által hivatkozott szociális jellegű államcélokkal összefüggésben az Ab arra mutatott rá, hogy a lakástakarék-pénztári szerződések állami támogatása nem hozható közvetlen összefüggésbe ezekkel a célokkal, illetve nem azok megvalósításának közvetlen eszköze. Az indítványban szereplő támogatás nem kifejezett alaptörvényi jogosultság, illetve nem függ össze közvetlenül az alaptörvényben foglalt valamely államcéllal, így ex gratia juttatásnak tekinthető.
Ez a fajta támogatás pedig senkinek sem biztosít alanyi jogot arra, hogy abban részesüljön. A jogalkotó egységesen, a jövőre nézve szüntette meg a támogatást, e tekintetben tehát nem tett különbséget a jogalanyok között. A piaci folyamatokba való beavatkozással és a piaci szereplők közötti különbségtétellel összefüggésben az Ab kiemelte, hogy az állami támogatás nem a lakástakarék-pénztárak, hanem az egyes előtakarékoskodók támogatását szolgálta, tehát az indítvány erre vonatkozó része sem megalapozott.
A döntést a 15 tagú testület két alkotmánybíró - Czine Ágnes és Pokol Béla - különvéleményével hozta meg. A határozat az Ab honlapján teljes terjedelmében olvasható.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások