„Az én értelmezésemben ez cenzúra” - így indokolta felmondását a rádiós MTVA-szerkesztő
A Cink.hu-nak egy névtelen blogger küldte át Antal (Ferenc) János egykori rádiós MTVA-szerkesztő felmondólevelét, amelyben igen kemény szavakkal indokolja kilépését. Keseredettség, cenzúra, termelési riportok, kihagyott hírek. Antal úgy döntött nem csak a közmédiát hagyja ott, hanem az egész pályát…
Forrás: mickeyhuff.com
Az egykor a Szabad Európa Rádiónál is dolgozó szerkesztő szerint a közmédiában komcsi módszerekkel folyik a kormánypárti cenzúra és ezt már nem bírta elviselni. A Cink megkereste az érintettet, és kiderült, hogy nem tudott a levél kikerüléséről, de a végén beleegyezett a közlésébe néhány feltétellel.
Részletek a levélből:
„Felmondásom legfőbb indokaként említeném azt a minősíthetetlenül sunyi eljárást, ahogy elbántatok velem. Ne haragudj a fogalmazásért, nem személyeskedésnek szánom, de Te is az MTVA vezetésének része vagy. Ha nem lennél beavatva: 2010 decemberében még jófiúvoltam. Januárban már nem. Decemberben még megkínáltatok egy feladattal. Tetszett volna. Jól csináltam volna. Januárban visszavontátok az ajánlatot. Azt se mondta senki, hogy fapapucs. Megkérdeztem, mi történt, de válaszra sem méltattak. Ez nem csak az önérzetemet sérti, de rendkívül bántó és modortalan is, ráadásul ezek után még vissza is minősítettetek. Ezt nem nyelem le. Ezt árulásnak veszem, és árulók között nem szeretnék tovább dolgozni.
(...)
Én – másokkal ellentétben – fontosnak tartom a függetlenségemet; úgy gondolom, közszolgálati újságíróként kutya kötelességem megőrizni. Nem tartozom (és nem dörgölőzöm) párthoz, mozgalomhoz, egyesülethez, sem semmilyen titkos társasághoz. Szemlélődő vagyok, nem résztvevő, krónikás, nem hittérítő. Újságíró – nem politikus. Ezeket a szerepeket nem tévesztem össze. Mondhatnám: meggyőződéses civil vagyok. De nektek nem kellenek a független emberek. Nektek – ahogy az előző garnitúráknak is – csak katonák és szolgák kellenek,akik teljesítik a legképtelenebb, szakmailag vagy morálisan vállalhatatlan elvárásokat is. A
független polgár számotokra kész istencsapása, mert a saját agyvelejével gondolkozik, és csak a saját tapasztalatai győzik meg. Nem engedi manipulálni magát, és nem hajlandó másokat sem manipulálni. De ennyit erről, több szót nem érdemes vesztegetni rá, úgysem értenétek.
(…)
Mindent eldöntött azonban, amikor egy szép napon valaki megjelent a hátam mögött, és a vállam fölött, a monitoromra pillantva utasítgatni kezdett, hogy ezt a hírt előre, ezt hagyjuk ki, ezt tegyük be, ezt pedig írjuk át – így, ezen a hangon. Ezt még a szocik sem engedték meg maguknak! Az én értelmezésemben ez cenzúra, tartalmak gleichschaltolása, a szerkesztői hatáskörök súlyos megkérdőjelezése. Ez a cenzúra ráadásul a manipulatív, propagandisztikus tartalmak térnyerésével jár együtt. Újra megjelentek például a »repertoárban« a termelési hírek, amelyekre igazából csak a kádári érában volt megkülönböztetett kereslet – vagy már nem emlékszel? Ehhez azonban nem adhatom a nevemet, mert azzal a szemétbe dobnék mindent, amiért harminc esztendőn keresztül dolgoztam, talán nem is olyan eredménytelenül. Elhagyom a pályát is. Miattatok. Ezek után ugyanis nem tartom valószínűnek, hogy ebben az országban belátható időn belül valódi, szabad közszolgálati média jöhetne létre, ebben meg, ami most van, nem akarok tovább szerepet vállalni.”
Forrás: Cink.hu
Forrás: mickeyhuff.comAz egykor a Szabad Európa Rádiónál is dolgozó szerkesztő szerint a közmédiában komcsi módszerekkel folyik a kormánypárti cenzúra és ezt már nem bírta elviselni. A Cink megkereste az érintettet, és kiderült, hogy nem tudott a levél kikerüléséről, de a végén beleegyezett a közlésébe néhány feltétellel.
Részletek a levélből:
„Felmondásom legfőbb indokaként említeném azt a minősíthetetlenül sunyi eljárást, ahogy elbántatok velem.
(...)
Én – másokkal ellentétben – fontosnak tartom a függetlenségemet; úgy gondolom, közszolgálati újságíróként kutya kötelességem megőrizni. Nem tartozom (és nem dörgölőzöm) párthoz, mozgalomhoz, egyesülethez, sem semmilyen titkos társasághoz. Szemlélődő vagyok, nem résztvevő, krónikás, nem hittérítő. Újságíró – nem politikus. Ezeket a szerepeket nem tévesztem össze. Mondhatnám: meggyőződéses civil vagyok. De nektek nem kellenek a független emberek. Nektek – ahogy az előző garnitúráknak is – csak katonák és szolgák kellenek,akik teljesítik a legképtelenebb, szakmailag vagy morálisan vállalhatatlan elvárásokat is. A
független polgár számotokra kész istencsapása, mert a saját agyvelejével gondolkozik, és csak a saját tapasztalatai győzik meg. Nem engedi manipulálni magát, és nem hajlandó másokat sem manipulálni. De ennyit erről, több szót nem érdemes vesztegetni rá, úgysem értenétek.
(…)
Mindent eldöntött azonban, amikor egy szép napon valaki megjelent a hátam mögött, és a vállam fölött, a monitoromra pillantva utasítgatni kezdett, hogy ezt a hírt előre, ezt hagyjuk ki, ezt tegyük be, ezt pedig írjuk át – így, ezen a hangon. Ezt még a szocik sem engedték meg maguknak! Az én értelmezésemben ez cenzúra, tartalmak gleichschaltolása, a szerkesztői hatáskörök súlyos megkérdőjelezése. Ez a cenzúra ráadásul a manipulatív, propagandisztikus tartalmak térnyerésével jár együtt. Újra megjelentek például a »repertoárban« a termelési hírek, amelyekre igazából csak a kádári érában volt megkülönböztetett kereslet – vagy már nem emlékszel? Ehhez azonban nem adhatom a nevemet, mert azzal a szemétbe dobnék mindent, amiért harminc esztendőn keresztül dolgoztam, talán nem is olyan eredménytelenül. Elhagyom a pályát is. Miattatok. Ezek után ugyanis nem tartom valószínűnek, hogy ebben az országban belátható időn belül valódi, szabad közszolgálati média jöhetne létre, ebben meg, ami most van, nem akarok tovább szerepet vállalni.”
Forrás: Cink.hu
Hozzászólások