Bevetésen: Az Agria műveleti egység

Géczi Roland törzszászlós immár a harmadik évtizedet tapossa rendőrként. A szolgálati idő húsz évét bevetési szakterületen, a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság Agria Közterületi Támogató Alosztály állományában töltötte, így sokszor került szembe kemény helyzetekkel, veszélyes bűnözőkkel.

– Gyermekkorom óta rendőr akartam lenni, az unokabátyám példáját követve. Miután autószerelő végzettséget szereztem, úgy alakítottam az utamat, hogy erre a pályára kerüljek – eleveníti fel a kezdeti lépéseket. Egy véletlen találkozás indította el a bevetési terület felé. – Fiatal koromban gyakran együtt buszoztunk egy sportos, nagyon erős felépítésű rendőrrel, Ballagó Józsival, akiről megtudtuk, hogy kommandós. Onnantól a baráti körömben nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogy mit is csinálhat egy ilyen rendőr. Én 1995-ben jelentkeztem a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába, ahová akkor tízszeres volt a túljelentkezés. Szerencsére a felvételin megfeleltem, így bekerültem az áhított iskolába.

A törzszászlós még az iskolapadból jelentkezett a pár éve alakult megyei bevetési egység, a Kobra soraiba.

– Iskolai kikérővel jöttünk fel a kommandósokhoz a hét elején, ahol előadtuk, hogy mi nagyon szeretnénk beállni közéjük. Elmondtuk, hogy sokszor láttuk őket az iskolában bemutatókon. A helyi sajtóban is gyakran megjelentek mint csuklyás, géppisztolyos rendőrök, akik veszélyes bűnözőket fognak el, és a szobatársammal úgy láttuk, ez nekünk való – elevenítette fel a nagy döntést Géczi Roland.

A kommandós élet gondolata nem eresztette őt, de csak 2005-ben hagyta maga mögött a kutyás rendőri feladatokat.

– A szobatársam ekkor már az egységnél szolgált, ő biztatott, hogy adjam be a jelentkezésemet. A 2001. novemberi felvételin végül elég magas pontszámot értem el, amiben az is segített, hogy volt sportlövész-előképzésem. A sikeres felvételi után csak 2005 februárjában lett hely számomra a csapatban, ahol azóta is szolgálok. Hihetetlenül jó érzés volt először felvenni a kommandós egyenruhát, egy álom vált valóra. Az első taktikai övemet azóta is viselem – emlékezett vissza a törzszászlós arra, hogyan került az Agria Bevetési Alosztály állományába.

– Az első időszak nagyon megterhelő volt, felborult a megszokott napi rutinom. Hirtelen meg kellett szokni a mindennapos fizikai terhelést, hogy bármikor berendelhetők voltunk. De azt is, hogy nagyon változatos feladatokat látunk el, hiszen a MEKTA tevékenységében szerepel az erőszakos bűncselekmények megelőzése, megszakítása, az ilyen bűnesetek miatt körözöttek elfogása, a kiemelt súlyú bűnözők bírósági tárgyalásainak biztosítása, ahogy a robbanásveszélyes gázpalackok kilövése vagy épp a védett személyek biztosítása is az illetékességi területen. – sorolja a feladatokat, melyekből mindegyikben részt vett már.

– Ez a sokféle feladat az év 365 napján 24 órás készenlétet jelentett, ha szerettünk volna hosszabb szabadságra menni, arról a parancsnokunk döntött, és bizony volt, amikor ugrott a nyaralás. Egy ilyen életmódot stabil családi háttér nélkül nehéz lett volna fenntartani, de szerencsére a családtagjaim elfogadták és támogatják a hivatásomat. A nehézségek ellenére mindig „buli” volt a munka, mindennap izgatottan vártuk, mit sodor elénk az élet.

Bevetési területen szolgálva Géczi Roland úgy látta, különleges kapocs alakult ki az egység tagjai közt.

– Közhely, de mi tényleg vártuk, hogy oda küldjenek minket, ahonnét mások menekültek. Sokszor tudatták velünk az elfogott keményfiúk, hogy már a város széléről telefonáltak nekik az ismerőseik, hogy jön az Agria, meneküljön. Ha valahol megjelentünk, azonnal felbolydultak a bűnözői körök is. Lecsaptunk különböző önbíráskodó körökre, de fogtunk nagy mennyiségű kábítószert is. Itt szembesültem azzal, hogy milyen órákig várni az autóban, míg megjön a bevetési parancs. Érdekes volt látni azt is az évek múlásával, hogy a régi nehézfiúk helyét hogyan veszik át a fizikailag nem annyira felkészült, inkább az internetes csalások világában operáló bűnözők, akiket nem is akkora kihívás „összecsomagolni”.

A bevetési egységnek sokat segített a speciális kiképzés, ami megalapozta a működésüket.

– A helyi, Egerben végzett kiképzés mellett minden bevetési szakembernek egy hónapos képzésre kellett jelentkeznie Budapesten, az akkori Terrorelhárító Szolgálatnál. Ez a képzés, amit a megyei beavatkozó egységeknek szerveztek, nagyon magas szinten folyt, nagyon komoly számonkéréssel, így rengeteg taktikai elemet tanulhattunk tőlük, amiket a mai napig alkalmazunk éles bevetéseken és versenyeken is.

Ha újrakezdhetné, ma is ugyanígy csinálna mindent.

– Számomra a másik fontos hobbim, a Zen Bu Kan Kempo egyben a harcos útját is jelenti. Ha a rendőri munkám során nem lehetnék harcos, akkor is módot találnék a gyengébbek védelmezésére, és arra, hogy szembeszálljak azokkal, akik másokat kifosztanak, kihasználnak, bántanak. Úgy gondolom, hogy a mi feladatunk az Agria Közterületi Támogató Alosztálynál már több mint húsz éve változatlan: az, hogy a bűnözők úgy tartsanak tőlünk, ahogy ők tartják rettegésben a becsületes embereket.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA