Büntették, de megmentették
Az eset főszereplője egy 14 éves fiú, aki 2023 végén és 2024 elején bűncselekmények kapcsán került a rendőrség látókörébe. Ez egy talányos mondat, melyben sem ő, sem a bűncselekmények nincsenek megnevezve. Mégpedig azért, hogy teret engedjünk a megnyugtató végkifejletnek. A dolgok, köszönhetően a rendőrségi munkának is, jóra fordultak.
A 14 éves fiatalember tehát elkövette, amit nem kellett volna, egyébiránt rongálásról volt szó, de senki ne gondoljon nagy horderejű, kiemelt súlyú cselekményekre. Ahogy Gábor Zoltán alezredes, a Dombóvári Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője mondja: kapott ugyan büntetést, de a lényeg mégsem ez. Hanem az, hogy valahogy jó irányba tereljék, megváltoztassák.
– Ilyenkor egy úgynevezett esetkonferenciát szoktunk összehívni – kezdi Gábor Zoltán. – A megbeszélésen a jelzőrendszer azon tagjai vesznek részt, akik valamilyen összefüggésben kapcsolatba kerülhetnek a fiatallal, így jelen volt az édesanyja, az osztályfőnöke, a helyi hatósági és gyámügyi osztály, valamint a Dombóvári Egyesített Humán Szolgáltató Intézmény munkatársai, de a 14 éves tanuló is.
Egyrészt a konkrét ügyről beszélünk, annak következményeiről, amelyek a jelzőrendszer tagjainak is fontosak lehetnek, merthogy van ennek rendőrségi, gyámügyi vagy családsegítői vetülete, ezeket átbeszéljük. A beszélgetés másik része a jövőre koncentrál, ami teljesen független a bűnügytől és a nyomozással kapcsolatos konkrétumoktól.
A lényeg: mit tudunk felajánlani annak a fiatalnak, aki ilyen helyzetbe kerül. Van, akinek kulturális vagy informatikai, esetleg sportvonalon tudunk egészséges, távlatokat nyújtó ajánlatot tenni, amely jó irányba terelheti az életét. Ebben az esetben a sport volt ez a lehetőség. Nem állítom, hogy mindig elsőre megtaláljuk azt az utat, ami segít a fiatalnak, ezúttal azonban így történt.
A fiút a beleegyezésével egy sportegyesületbe sikerült beíratni, harcművészetekkel kezdett foglalkozni, a felesleges energiáit a sporttal igyekeztek lekötni. De nemcsak a felesleges energiákat sikerült lekötni, hanem a figyelmét is lekötötte ez a tevékenység, megszerette a sportot. Az életét változtatta meg, mellette iskolát is váltott, és az édesanyja fia pszichológiai vizsgálatához is segítséget kért. Elmondta, szeretné, hogy gyermeke egészséges felnőtt lehessen.
– A sport adott a fiatalnak célt, fegyelmet, lekötötte a felesleges energiáit, mindezt úgy, hogy lelkesedéssel jár az edzésekre, versenyekre – folytatja a történetet Gábor Zoltán. – És nemcsak jár a versenyekre, de jól is szerepel, többször ért el dobogós helyezést. A középiskolai felvételije is sikerült, valamint apjával eljár dolgozni, és ezért zsebpénzt kap. Mindezt onnan tudjuk, hogy figyelemmel kísérjük az életét, és ezt az utókövetést nem fegyelmező szándékkal, inkább érdeklődve és segítő megközelítéssel tesszük.
Gondolnánk: mindez valamiféle, az érzelmeket célzó film forgatókönyve, de ahogy azt a bűnügyi osztályvezetőtől megtudjuk, bár kevés a híradás róla, az eset gyakori. Amikor az esetkonferencia résztvevői összeülnek, a megbeszélés hangulata nem bírósági tárgyalásra emlékeztet, nem valamiféle vésztörvényszékről van szó, hanem békés, eredményes megoldást kereső, segítséget ajánló szakemberek (és persze a főszereplő) közös, konstruktív gondolkodásáról.
Nem mindig sikerül azonnal kitalálni a legjobb lehetőséget, de azt mindenképpen megmutatja, hogy némi odafigyeléssel több eredményt lehet elérni, mint a gépies büntetéssel. A közelmúltban a fiú édesanyja elmondta, hogy gyermeke ismét a családdal él, az edzéseket rendszeresen látogatja, a változáshoz nagyban hozzásegítette a sport, az a közeg, ami új környezetet biztosított számára, és új célt adott neki. Megtapasztalhatta a valahová tartozás élményét.
T. Z.
FOTÓ: RENDŐRSÉG
Hozzászólások