Depisek a fõvárosi tinik
Az ezer megkérdezett magyar serdülő közel fele már dohányzik, egyharmada kockázatos gyakoriságú alkoholfogyasztó, és egytizedüknek öngyilkossági gondolatai vannak. Egy korábbi vizsgálat szerint mindezzel együtt a gyerekek a körülményeikhez képest sokkal elégedettebbek, mint felnőtt honfitársaik.
A magyar fiatalok 13 százaléka kívánta a tavalyi SEYLE-vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10 százalékuk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének, és 3 százalékuk el is tervezte, hogyan tenné. Közöttük szerepelhet a fiataloknak az a 7 százaléka is, aki kezelésre szoruló depressziós, ami azt jelenti, hogy olyan tünetekkel rendelkezik, ami már a mindennapi funkcionálást és az életminőséget rontja - derül ki abból az uniós kutatásból, amely iskolai prevenciós programok hatásvizsgálatára fókuszál, s amelyet tavaly 12 európai országban végeztek el 14-16 éves kamaszok körében a fokozott kockázatot jelentő szokásokat vizsgálva.
Magyarországról 1009fővárosi gimnazista került be a mintába. A kérdőív számba vette a depressziós tüneteket, öngyilkossági hajlamot, szerfüggőségeket, szexuális életet, családi kapcsolatokat, internetezési szokásokat. E fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság, aminek megelőzése a programban központi helyen szerepel. „Az öngyilkosságok megelőzése érdekében mindent el kell követnünk. Mivel az öngyilkosságok 90 százaléka mögött valamilyen fel nem ismert és így kezeletlen mentális betegség, többnyire depresszió mutatható ki, így a megelőzésnek egy fontos módja annak elősegítése, hogy ezek a fiatalok eljussanak szakemberhez" - mondta el kérdésünkre Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kutatás vezetője.
Hozzátette: „jóllehet, a gyermekkori öngyilkosságok tekintetében a magyar mutatók megfelelnek az európai átlagnak, a felnőttkori öngyilkosságok terén a második helyen állunk." A minél korábbi beavatkozás életre szóló segítséget jelenthet.
„Bár a magyar fiatalok adatai nem térnek el érdemben sem a nemzetközi átlagtól, sem a hasonló jellegű kutatások adataitól, az eredmények így is figyelemfelkeltőek" - jegyzi meg a gyermekpszichiáter. A káros szenvedélyek közül kiemelendő például a dohányzási arány: a magyar gimnazisták közel fele (48 százalék) már dohányzik, közel egyharmadukra pedig kockázatos gyakoriságú alkoholfogyasztás jellemző. 90 százalékuk még soha nem használt drogot, és 4 százalékuk tekinthető kockázatos magatartásúnak ebből a szempontból.
A gimnazisták helyzete a drogfogyasztás mellett legfőképp az internethasználat tekintetében mutathat a magyar átlagtól eltérő képet: a megkérdezettek 82 százalékának van otthon saját számítógépe, a napi internethasználók aránya 64 százalék, míg internetfüggőség tekintetében 9 százalékuk mondható veszélyeztetettnek, 2 százalékuk függőnek, ami az egyik legalacsonyabb arány a vizsgált országok között.
Bálint Mária pszichológus elmondta, hogy a magyar fiatalok szüleikkel való kapcsolata a második legjobb volt a nemzetközi rangsorban: eszerint a szülők jelentős része odafigyel a gyerekeire, rendszeresen elbeszélget velük, és részt vesz életük fontos eseményein. Az érem másik oldala: a serdülők több mint fele érzi úgy, hogy nem elég gyakran segítenek nekik a szüleik, egyharmadukkal nem beszélgetnek eleget, illetve nem veszik figyelembe a véleményüket, és közel 20 százalékuk érzi úgy, hogy szülei nem értik meg a problémáikat.
A mentális problémákkal kapcsolatos prevenció egyik legfontosabb terepe az iskola, azon belül is az iskolapszichológusi tevékenység lehetne. Ehhez képest a hazai intézmények mindössze 20 százalékában működik ilyen szolgáltatás, főleg részmunkaidőben, ráadásul legkevésbé az általános iskolákban. A legjobb a helyzet a fővárosban, a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön - tehát ott van legkevésbé, ahol a leginkább szükség lenne rá. „Az iskolapszichológusi hálózat jelenleg nem működik, annak kiépítése nem történt meg" - olvasható Szabó Máténak, az állampolgári jogok biztosának friss közleményében, amely leszögezi: addig, míg az iskolapszichológusok foglalkoztatása nem kötelezően előírt munkakör a közoktatás intézményeiben, és a hálózat kiépítéséhez szükséges források sem állnak rendelkezésre, az iskolapszichológusi ellátottság esetlegessége és egyenetlensége fennmarad.
Ezáltal a gondozásra szoruló gyermekek esetében sérül az egyenlő bánásmód követelménye - szögezi le a dokumentum. Az ombudsman az ellátás hatékony működése érdekében szakmai protokoll megfogalmazását sürgeti, amely körülírná az iskolapszichológus tevékenységi körét, az ellátható kliensek körét, a dokumentáció rendjét és a szakellátásra utalás eseteit, s mindehhez biztosítani kellene a megfelelő szakmai kontrollt is. „Az iskolapszichológus nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok szempontjából is kulcsfigura a hétköznapi problémakezelésben, az erőszakmentes iskola kialakításában, különösen, hogy a problémás gyerekek száma egyre nő, s a pedagógusok erre nincsenek felkészítve" - mondta lapunknak Lux Ágnes projektkoordinátor, aki szerint a probléma nem csak magyar sajátosság. Előrelépésnek tartja, hogy a NEFMI-től ígéretet kaptak a vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára, valamint az új ombudsmani törvény a biztos kötelező feladatává teszi a gyerekjogok érvényesülésének vizsgálatát.
Az UNICEF gyermekjólét-kutatásai rendre alátámasztják azt az érdekes jelenséget, amely szerint – nemzetközi viszonylatban legalábbis – a magyar gyerekek meglepően jó állapotban vannak a családi kapcsolataikat vagy az életükkel való megelégedettségüket tekintve, holott a gyerekszegénység terén utolsó előtti helyen állunk a fejlett világban. Azonban mire felnőnek, fordul a kocka, a magyar felnőttek ugyanis mentálisan sokkal rosszabb állapotban vannak, mint azt a gazdasági körülményeik indokolnák: felnőttkori depresszió tekintetében a legrosszabb helyzetű országok között vagyunk.
A magyar fiatalok 13 százaléka kívánta a tavalyi SEYLE-vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10 százalékuk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének, és 3 százalékuk el is tervezte, hogyan tenné. Közöttük szerepelhet a fiataloknak az a 7 százaléka is, aki kezelésre szoruló depressziós, ami azt jelenti, hogy olyan tünetekkel rendelkezik, ami már a mindennapi funkcionálást és az életminőséget rontja - derül ki abból az uniós kutatásból, amely iskolai prevenciós programok hatásvizsgálatára fókuszál, s amelyet tavaly 12 európai országban végeztek el 14-16 éves kamaszok körében a fokozott kockázatot jelentő szokásokat vizsgálva.
Magyarországról 1009fővárosi gimnazista került be a mintába. A kérdőív számba vette a depressziós tüneteket, öngyilkossági hajlamot, szerfüggőségeket, szexuális életet, családi kapcsolatokat, internetezési szokásokat. E fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság, aminek megelőzése a programban központi helyen szerepel. „Az öngyilkosságok megelőzése érdekében mindent el kell követnünk. Mivel az öngyilkosságok 90 százaléka mögött valamilyen fel nem ismert és így kezeletlen mentális betegség, többnyire depresszió mutatható ki, így a megelőzésnek egy fontos módja annak elősegítése, hogy ezek a fiatalok eljussanak szakemberhez" - mondta el kérdésünkre Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kutatás vezetője.
Hozzátette: „jóllehet, a gyermekkori öngyilkosságok tekintetében a magyar mutatók megfelelnek az európai átlagnak, a felnőttkori öngyilkosságok terén a második helyen állunk." A minél korábbi beavatkozás életre szóló segítséget jelenthet.
Avizsgálatban alkalmazott iskolai programok a felvilágosításon túl a diákok és a tanárok továbbképzésére irányultak, s a vizsgálat legfőbb célja, hogy a veszélyeztetett gyerekek minél korábban kiszűrhetők legyenek. A programban részt vevő tanárok 21százaléka látta úgy, hogy a képzés hatására könnyebben beszél a diákokkal lelki problémákról, 40 százalékuk pedig jobban megérti a fiatalok pszichés problémáit. A szülők hozzáállásán is sok múlik: a megkeresettek mindössze 40 százaléka egyezett bele, hogy gyermeke részt vegyen a vizsgálatban, és közülük is a kutatás során kiszűrt rizikós magatartású gyermekek többsége nem ment el a szakember által felajánlott további vizsgálatra.
„Bár a magyar fiatalok adatai nem térnek el érdemben sem a nemzetközi átlagtól, sem a hasonló jellegű kutatások adataitól, az eredmények így is figyelemfelkeltőek" - jegyzi meg a gyermekpszichiáter. A káros szenvedélyek közül kiemelendő például a dohányzási arány: a magyar gimnazisták közel fele (48 százalék) már dohányzik, közel egyharmadukra pedig kockázatos gyakoriságú alkoholfogyasztás jellemző. 90 százalékuk még soha nem használt drogot, és 4 százalékuk tekinthető kockázatos magatartásúnak ebből a szempontból.
A gimnazisták helyzete a drogfogyasztás mellett legfőképp az internethasználat tekintetében mutathat a magyar átlagtól eltérő képet: a megkérdezettek 82 százalékának van otthon saját számítógépe, a napi internethasználók aránya 64 százalék, míg internetfüggőség tekintetében 9 százalékuk mondható veszélyeztetettnek, 2 százalékuk függőnek, ami az egyik legalacsonyabb arány a vizsgált országok között.
Bálint Mária pszichológus elmondta, hogy a magyar fiatalok szüleikkel való kapcsolata a második legjobb volt a nemzetközi rangsorban: eszerint a szülők jelentős része odafigyel a gyerekeire, rendszeresen elbeszélget velük, és részt vesz életük fontos eseményein. Az érem másik oldala: a serdülők több mint fele érzi úgy, hogy nem elég gyakran segítenek nekik a szüleik, egyharmadukkal nem beszélgetnek eleget, illetve nem veszik figyelembe a véleményüket, és közel 20 százalékuk érzi úgy, hogy szülei nem értik meg a problémáikat.
A mentális problémákkal kapcsolatos prevenció egyik legfontosabb terepe az iskola, azon belül is az iskolapszichológusi tevékenység lehetne. Ehhez képest a hazai intézmények mindössze 20 százalékában működik ilyen szolgáltatás, főleg részmunkaidőben, ráadásul legkevésbé az általános iskolákban. A legjobb a helyzet a fővárosban, a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön - tehát ott van legkevésbé, ahol a leginkább szükség lenne rá. „Az iskolapszichológusi hálózat jelenleg nem működik, annak kiépítése nem történt meg" - olvasható Szabó Máténak, az állampolgári jogok biztosának friss közleményében, amely leszögezi: addig, míg az iskolapszichológusok foglalkoztatása nem kötelezően előírt munkakör a közoktatás intézményeiben, és a hálózat kiépítéséhez szükséges források sem állnak rendelkezésre, az iskolapszichológusi ellátottság esetlegessége és egyenetlensége fennmarad.
Ezáltal a gondozásra szoruló gyermekek esetében sérül az egyenlő bánásmód követelménye - szögezi le a dokumentum. Az ombudsman az ellátás hatékony működése érdekében szakmai protokoll megfogalmazását sürgeti, amely körülírná az iskolapszichológus tevékenységi körét, az ellátható kliensek körét, a dokumentáció rendjét és a szakellátásra utalás eseteit, s mindehhez biztosítani kellene a megfelelő szakmai kontrollt is. „Az iskolapszichológus nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok szempontjából is kulcsfigura a hétköznapi problémakezelésben, az erőszakmentes iskola kialakításában, különösen, hogy a problémás gyerekek száma egyre nő, s a pedagógusok erre nincsenek felkészítve" - mondta lapunknak Lux Ágnes projektkoordinátor, aki szerint a probléma nem csak magyar sajátosság. Előrelépésnek tartja, hogy a NEFMI-től ígéretet kaptak a vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára, valamint az új ombudsmani törvény a biztos kötelező feladatává teszi a gyerekjogok érvényesülésének vizsgálatát.
Jól indul, majd…
Az UNICEF gyermekjólét-kutatásai rendre alátámasztják azt az érdekes jelenséget, amely szerint – nemzetközi viszonylatban legalábbis – a magyar gyerekek meglepően jó állapotban vannak a családi kapcsolataikat vagy az életükkel való megelégedettségüket tekintve, holott a gyerekszegénység terén utolsó előtti helyen állunk a fejlett világban. Azonban mire felnőnek, fordul a kocka, a magyar felnőttek ugyanis mentálisan sokkal rosszabb állapotban vannak, mint azt a gazdasági körülményeik indokolnák: felnőttkori depresszió tekintetében a legrosszabb helyzetű országok között vagyunk.
Hozzászólások