Elhunyt Pölöskei Ferenc történész
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusát, korábbi dékánját december 19-én érte a halál.
Pölöskei Ferenc kutatásai a dualizmus korának egészére kiterjedtek, de elsősorban a politikai rendszerek modern kori kialakulása, ezen belül is a kormányzati struktúra és a polgári többpártrendszer működése érdekelte. A hagyományos politikatörténeti tematikákat a jogrendszerek irányába tágította. 1930. április 6-án született Rédén, diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar és történelem szakán 1953-ban szerezte meg, majd az ELTE Bölcsésztudományi Kar Új- és Legújabbkori Magyar Történelem Tanszékén volt tanársegéd.
1958 és 1962 között adjunktus, 1962 és 1970 között egyetemi docens volt. Miután 1969-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1972-ben megbízták a tanszék vezetésével. 1982-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánjává választották, a tisztséget 1990-ig töltötte be. Rendszeresen és aktívan részt vett a kar és az Akadémia tudományos életében, tagja volt az MTA Történettudományi Bizottságának, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságnak és a Művelődéstörténeti Bizottságnak, 1963-tól a tanszék mellett működő Tudományos Diákkör tanár elnöki tisztségét is betöltötte. Hetvenedik születésnapján vonult nyugdíjba, de szakmai tevékenységét folytatta. 2001-től a kar professor emeritusa volt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben választotta levelező, 1995-ben rendes tagjává. Időskori betegségének elhatalmasodásáig szenvedélyesen tanult, művelte magát, a forráskutatás mellett mindennapjait a szívós idegennyelv-tanulás, a magyar jogrendszerek szakirodalmában való elmélyedés töltötte ki. Munkásságát Pázmány Péter felsőoktatási díjjal és Akadémiai Díjjal jutalmazták. Pölöskei Ferenc temetéséről később intézkednek.
MTI
Pölöskei Ferenc kutatásai a dualizmus korának egészére kiterjedtek, de elsősorban a politikai rendszerek modern kori kialakulása, ezen belül is a kormányzati struktúra és a polgári többpártrendszer működése érdekelte. A hagyományos politikatörténeti tematikákat a jogrendszerek irányába tágította. 1930.
1958 és 1962 között adjunktus, 1962 és 1970 között egyetemi docens volt. Miután 1969-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1972-ben megbízták a tanszék vezetésével. 1982-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánjává választották, a tisztséget 1990-ig töltötte be. Rendszeresen és aktívan részt vett a kar és az Akadémia tudományos életében, tagja volt az MTA Történettudományi Bizottságának, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságnak és a Művelődéstörténeti Bizottságnak, 1963-tól a tanszék mellett működő Tudományos Diákkör tanár elnöki tisztségét is betöltötte. Hetvenedik születésnapján vonult nyugdíjba, de szakmai tevékenységét folytatta. 2001-től a kar professor emeritusa volt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben választotta levelező, 1995-ben rendes tagjává. Időskori betegségének elhatalmasodásáig szenvedélyesen tanult, művelte magát, a forráskutatás mellett mindennapjait a szívós idegennyelv-tanulás, a magyar jogrendszerek szakirodalmában való elmélyedés töltötte ki. Munkásságát Pázmány Péter felsőoktatási díjjal és Akadémiai Díjjal jutalmazták. Pölöskei Ferenc temetéséről később intézkednek.
MTI
Hozzászólások