Eltűnt gyerekek nyomában

Palotay-Nyíri Mariann főtörzsőrmester, a Szolnoki Rendőrkapitányság körözési előadója eltűnt gyerekeket keres. Van munkája bőven. És ez a munka eredményes is, mert előbb-utóbb valamennyi eltűnt, elszökött gyereket megtalálja.

Palotay-Nyíri Mariann főtörzsőrmester gyermekkorában rendőr vagy katona szeretett volna lenni. Semmi más. Rendőr vagy katona. Most azt tegyük zárójelbe, hogy érdekelte a postai munka, az óvodapedagógusi hivatás és a lakberendezés, de az első helyen a rendőri munka állt.

Márpedig ha valaki ennyire eltökélt, akkor nem is vezethet az útja másfelé, rendőr lett. Budapesten, a Készenléti Rendőrségnél kezdett dolgozni, 23 évig ott is maradt, először járőrként, majd járőrvezetőként szolgált. Amikor a második gyermeke megszületett, lakóhelyén, Szolnokon talált munkát, ma körözési előadóként eltűnt gyerekeket keres. És aki keres, az talál.

A gyerekek 90 százaléka különféle gyermekotthonokból tűnik el. A családjukhoz mennek, esetleg a szerelmükhöz, vagy csak bulizni támad kedvük, de gyakran maguktól visszatérnek oda, ahonnan elszöktek. Palotay-Nyíri Mariann a legtöbbjüket ismeri már. Az eltűnések kapcsán gyakran elbeszélget velük, megismeri szinte az egész életüket.

Minden napja azzal kezdődik, hogy tájékozódik a legújabb eltűnésekről, ünnepek idején és nyári időszakban olykor már-már kaotikus a helyzet. Nyáron még az sem zavarja a szökni szándékozókat, hogy szökésük idejére nem találnak szállást… Olyankor megesik, hogy ugyanarról a helyről egyszerre 7-8 gyerek tűnik el, akadt olyan nap, amikor 58 eltűnést jelentettek. Ilyenkor megkezdődik az adatgyűjtés, elsőként a világhálón, a közösségi portálokon. Volt olyan eltűnt gyerek, aki feltett egy képet a Facebookra, a barátjával állt egy hadvezér szobra előtt.

Nosza, Palotay-Nyíri Mariann elkezdte keresgélni, hogy Magyarországon hol vannak ilyen köztéri szobrok, amikor aztán rátalált, hogy hová is vezethetnek a szálak, a város honlapján és a Facebookon talált képet összehasonlította, és máris közelebb jutott ahhoz, akit keresett. Máskor az egyik szökött gyerek olyan képet tett fel a közösségi oldalra, amelyen az látszik, hogy népviseletben egy lovon ül. Azonnal körülnézett, milyen népviselet az, akik használják, tartottak-e falunapot a megelőző napokban, de mert szeptember volt, gyanakodott szüreti mulatságra is…

Miután azonosította a várost, annak honlapján megnézte a szüreti mulatságról készített fotókat, vagy kétszáz képet böngészett át, és némelyiken valóban felbukkant az eltűnt fiú; fél év után így került később elő. Van aztán olyan szórakozóhely, amely a hétvégi buli után képeket tesz közzé az eseményről, szerinte ezeket is érdemes megnézni, mert az ott szórakozók között is előfordulhatnak keresett gyerekek. Gyakran a szabadidejében is az eltűnt gyerekeket keresi, elsétál a buszpályaudvarra, és alaposan körülnéz.

Azt vallja: jobb barátságosan végezni ezt a munkát, hiszen a gyerekek nem ellenségek, csak sajátos élethelyzetből jöttek, és persze vágynak a szabadságra. Nemrég egyikükkel beszélgetve megtudta, hogy azért került gyermekvédelmi intézetbe, mert az apukája felgyújtotta a házukat. A notórius szökdösőket, az eltűnőket amúgy a gyerekeinek nevezi, így említi őket.

Némely esetben figyelemmel kíséri a sorsukat akkor is, amikor már felnőnek. A közelmúltban például egyikük gyermeket szült, ő pedig meglátogatta, és gyermekruhákat vitt neki. A gyerekek a legkülönfélébb módokon kerülnek elő, olykor még vicces eseményeket követően is. Mariann meséli: az egyik szökött gyereket megcsípte egy méh, ő pedig az egyre nagyobbra duzzadó csípés miatt segítséget kérve besétált a rendőrségre.

Egy másik szökött fiatal ugyancsak gyermeket szült, ám amint az orvosok segítségével világra hozta amúgy sajnos élettelen gyermekét, azonnal továbbállt a kórházból. Mindenki nagyon aggódott érte, szerencsére hamar megtalálták, ő azonban ismét megszökött. Végül ne tagadjuk: sok szökés torkollik bűnelkövetésbe prostitúció, kábítószer, egyebek miatt. Palotay-Nyíri Mariann még a szabadsága idején is telefonálgat a gyerekek ügyében, igazán a kertészkedéssel tudja kipihenni magát. Legalábbis ezzel nyugtatja magát, valójában nyilván akkor is pörög-forog a fejében, hol lehetnek a szökött „gyerekei”, és reméli, nem került bajba egyik sem.

T. Z.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA