Elutasította az Ab a plakáttörvényt támadó indítványt
Az Alkotmánybíróság (Ab) elutasította a településkép védelméről szóló úgynevezett plakáttörvény ellen 55 országgyűlési képviselő által benyújtott indítványt - tudatta a testület szerdán a honlapján.
Az Ab az indítványozókkal ellentétben azt emelte ki: nem állapítható meg a támadott szabályozás közjogi érvénytelensége, nem kétharmados tárgykörbe tartozik, világosan értelmezhető a piaci szereplők számára és nem ütközik a véleménynyilvánítás szabadságába sem.
Az alaptörvény sérelme akkor állapítható meg, ha a törvényhozási eljárás a házszabály közvetlenül az alaptörvényből fakadó rendelkezéseit sérti.
Mivel azonban a házszabályban nincs a törvényalkotási bizottság eljárására vonatkozó szabály az indítványozó által kifogásolt körben, így jelen ügyben a házszabály megsértése nem hathatott ki a jogszabály közjogi érvényességére. Az indítványozók a törvény megalkotásával kapcsolatban azt is kifogásolták, hogy bár a köztársasági elnök az eredetileg elfogadott törvényt visszaküldte az Országgyűlésnek, az Országgyűlés azonban az eredetileg megküldött törvény szövegétől eltérő, új jogszabályt alkotott.
Az Ab ugyanakkor rámutatott: a megfontolásra visszaküldött törvény újratárgyalása alaptörvényben foglalt kötelezettség. Mivel azonban a köztársasági elnök az eredetileg elfogadott törvényt azzal a kéréssel küldte vissza az Országgyűlésnek, hogy azt "teljes egészében tárgyalja újra", nem ellentétes az alaptörvénnyel a visszaküldött törvény átfogó módosítása.
Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy az egyszerű többséggel elfogadott szabályozás több eleme az alaptörvény szerint a pártok gazdálkodásának sarkalatos törvényi szabályozási tárgykörébe tartozik, azaz elfogadásához kétharmados többség szükséges. Az Ab azonban ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a pártok gazdálkodásával közvetetten összefüggő szabályozásra a sarkalatosság követelményét nem lehet kiterjeszteni.
Az Ab kitért arra is, hogy a kellő felkészülési idő vonatkozásában nem valósult meg a jogbiztonság sérelme, mivel a szabályozás nem tette lehetetlenné a jogszabályi rendelkezésekhez való alkalmazkodást. A normavilágosság kapcsán pedig az Ab azt emelte ki, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz olyan kifejezést, amely az érintett piaci szereplők számára értelmezhetetlen lenne.
Az indítványozók felvetették az alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét is. Az Ab szerint azonban a szabályozás szükségességét a közpénzekkel való felelős gazdálkodás és ennek átláthatósága megfelelően indokolta. Továbbá a korlátozás nem aránytalan, mert a törvény az általában független felek között szokásos piaci árra mutató listaárat veszi alapul.
Az indítványozók álláspontja szerint azzal, hogy a kormányhivatal jogosulttá válik a pártok által megkötött szerződések előzetes kontrolljára, illetve utólagos ellenőrzésére, egyúttal jogosulttá válik a pártok gazdálkodásának ellenőrzésére is. Az Ab ezzel szemben kiemelte: a párt gazdálkodása törvényességének ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult, a kormányhivatalok ellenőrzési tevékenysége csupán a médiahirdetési felületet értékesítő, illetve a reklámozó - adott esetben a párt - közötti szerződésben alkalmazott ár vizsgálatára vonatkozik.
Mindezek alapján az Ab elutasította az indítványt. A határozathoz a 15 tagú testületből Pokol Béla fűzött különvéleményt. A határozat teljes szövege elérhető az Ab honlapján. A politikai reklámok kihelyezésének szigorítását célzó törvényt Áder János köztársasági elnök 2017 júniusában visszaküldte a parlamentnek, mely még abban a hónapban elfogadta a jelenlegi szabályozást. Ezután fordultak ellenzéki képviselők az Ab-hez. A törvény többek között kötelező listaáras plakáthely-beszerzést, a plakátkihelyezésről szóló szerződések nyilvánosságra hozását, illetve a szabályok megszegése esetén a plakátok eltávolítását és bírságot írt elő.
(Forrás: MTI)
Az Ab az indítványozókkal ellentétben azt emelte ki: nem állapítható meg a támadott szabályozás közjogi érvénytelensége, nem kétharmados tárgykörbe tartozik, világosan értelmezhető a piaci szereplők számára és nem ütközik a véleménynyilvánítás szabadságába sem.
A kifogásolt rendelkezések a médiahirdetési felület értékesítőjére és a költségvetési törvényben nevesített, támogatásban részesülő reklámozóra vonatkoznak. A rendelkezések célja a plakátkampányok átláthatóvá tétele, és a nem átlátható árazási gyakorlatból fakadó korrupciós kockázat csökkentése. Az indítványozók egyrészt felvetették a rendelkezések közjogi érvénytelenségét azért, mert álláspontjuk szerint azokat a házszabályi rendelkezés megsértésével fogadták el.
Ezzel kapcsolatban az Ab azt emelte ki: önmagában a házszabály valamely rendelkezésének megsértése nem okozza automatikusan a törvény közjogi érvénytelenségét.
Mivel azonban a házszabályban nincs a törvényalkotási bizottság eljárására vonatkozó szabály az indítványozó által kifogásolt körben, így jelen ügyben a házszabály megsértése nem hathatott ki a jogszabály közjogi érvényességére. Az indítványozók a törvény megalkotásával kapcsolatban azt is kifogásolták, hogy bár a köztársasági elnök az eredetileg elfogadott törvényt visszaküldte az Országgyűlésnek, az Országgyűlés azonban az eredetileg megküldött törvény szövegétől eltérő, új jogszabályt alkotott.
Az Ab ugyanakkor rámutatott: a megfontolásra visszaküldött törvény újratárgyalása alaptörvényben foglalt kötelezettség. Mivel azonban a köztársasági elnök az eredetileg elfogadott törvényt azzal a kéréssel küldte vissza az Országgyűlésnek, hogy azt "teljes egészében tárgyalja újra", nem ellentétes az alaptörvénnyel a visszaküldött törvény átfogó módosítása.
Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy az egyszerű többséggel elfogadott szabályozás több eleme az alaptörvény szerint a pártok gazdálkodásának sarkalatos törvényi szabályozási tárgykörébe tartozik, azaz elfogadásához kétharmados többség szükséges. Az Ab azonban ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a pártok gazdálkodásával közvetetten összefüggő szabályozásra a sarkalatosság követelményét nem lehet kiterjeszteni.
Az Ab kitért arra is, hogy a kellő felkészülési idő vonatkozásában nem valósult meg a jogbiztonság sérelme, mivel a szabályozás nem tette lehetetlenné a jogszabályi rendelkezésekhez való alkalmazkodást. A normavilágosság kapcsán pedig az Ab azt emelte ki, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz olyan kifejezést, amely az érintett piaci szereplők számára értelmezhetetlen lenne.
Az indítványozók felvetették az alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét is. Az Ab szerint azonban a szabályozás szükségességét a közpénzekkel való felelős gazdálkodás és ennek átláthatósága megfelelően indokolta. Továbbá a korlátozás nem aránytalan, mert a törvény az általában független felek között szokásos piaci árra mutató listaárat veszi alapul.
Az indítványozók álláspontja szerint azzal, hogy a kormányhivatal jogosulttá válik a pártok által megkötött szerződések előzetes kontrolljára, illetve utólagos ellenőrzésére, egyúttal jogosulttá válik a pártok gazdálkodásának ellenőrzésére is. Az Ab ezzel szemben kiemelte: a párt gazdálkodása törvényességének ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult, a kormányhivatalok ellenőrzési tevékenysége csupán a médiahirdetési felületet értékesítő, illetve a reklámozó - adott esetben a párt - közötti szerződésben alkalmazott ár vizsgálatára vonatkozik.
Mindezek alapján az Ab elutasította az indítványt. A határozathoz a 15 tagú testületből Pokol Béla fűzött különvéleményt. A határozat teljes szövege elérhető az Ab honlapján. A politikai reklámok kihelyezésének szigorítását célzó törvényt Áder János köztársasági elnök 2017 júniusában visszaküldte a parlamentnek, mely még abban a hónapban elfogadta a jelenlegi szabályozást. Ezután fordultak ellenzéki képviselők az Ab-hez. A törvény többek között kötelező listaáras plakáthely-beszerzést, a plakátkihelyezésről szóló szerződések nyilvánosságra hozását, illetve a szabályok megszegése esetén a plakátok eltávolítását és bírságot írt elő.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások